melyben a Bihar-expedíció különös módon veszi kezdetét, s melyben négy földrajzos egy bérelt autómobillal fölkanyarodik a Pádis-fennsík felé, s mely prológ olvasásának megkezdését erősen javasolt olyanképp véghez vinni, hogy az a belinkelt mozgókép elindulásával egy időben történjék, par exellence.

Lefordulunk a főútról, lelassítunk hatvanra, az út minősége megromlik. A síkságon haladunk, az előttünk tornyosuló hegyekre bámulunk, próbáljuk észrevenni, hogy mi vár ránk. Félre is állok az autóval, készítünk néhány fényképet, viccelődünk, feszülten várjuk az élményt. Pietroasaba érünk. A hirtelen magasodó hegy lábánál fekszik, ez az utolsó lakott település az utunk során. A falu közepén megszűnik az aszfalt, földút vezet tovább. Egy kereszteződésben útbaigazításért újra megállok. Valami kőkerítés mögé bebújik egy kalapos ember, akit az autóból megláttam. Időtlen arcú, nem tudom megállapítani, hogy velem egyidős-e, vagy negyven. Kinéz a fal mögül, hogy elmentünk-e már. Köszöntöm, előjön, biccent. Rájövök, hogy néma.
Mutatom a térképen az uticélunkat, ő meg mutatja az utat. Kopár fákkal szegélyezett kátyús makadámút, egy szűk patakvölgyben fut. Rondán vigyorog rám a fej, elköszönök, autóba vissza, egyesbe be, uzsgyi föl.
Elhaladunk egy benzinkút mellett, a mellette levő kocsma előtt öt dagadt öreg iszogat, lomhán felénk néznek. A kocsiból kérdezzük, hogy Bogatelep arra van-e, ők meg cinkos vigyorral csak bólogatják hájas fejüket, nem szólnak semmit.
Kerülöm tovább a kátyúkat és az előttem futkosó kóbor kutyákat. Az emberek lehajtott fejjel bóklásznak az út szélén. Kiérünk az utolsó lakott településből, az út járhatatlan, egyesben megyek, a tank még egyharmadig van, nagyjából húsz kilométert kell még mennünk. Beszűkül a völgy, sziklafalak közt követik egymást a gödrök az úton. Szemből jön néhány szakadt Dacia.
Mindenütt sár, a Nap kezd leszállni, reflektort kapcsolok. Sűrű erdőbe érünk, félhomály lesz, a térerő megszűnik. Egy elhagyott panzió mellett sánta macska nyivákol. „La Mamma” feliratú rozsdás tábla, vadkomlóval befutva, kitört ablaküvegek, rohadó autó a gazos-bozótos udvaron. A panzió után újabb üres kilométerek, sehol egy árva lélek. Mindössze egy elhagyott kőbánya. Az út harmadát megtettük, mikor kigyullad a műszerfalon az üres tank lámpája… Bihar-túra 2007.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.