Matyi utitervét többszörösen felülírtuk, de végül nagyjából olyasmi lett, mint amit akartunk. Szürkületkor megálltunk egy kereszteződésben (első nap), eldugtuk az autót, és az egyik sátrat felvertük. Ketten az autóban, ketten a sűrű fenyves szomszédságában aludtunk. A hideg ellen jó hálózsák kell, meg nem szabad nagyon beöltözni, ugyanis a test fűti a légteret (a hálózsákét). Magyarul nem burkoljuk be a radiátort. Oké, éjjel árnyak és félelmek: medverém, mócrém, nemzetiparkőrrém, relytélyesárnyrém, valakimászkálasátorkörülrém. Végre jött a hajnal. A hangulatot legjobban ez a szám fogja meg (a videó egy szar, de a zene jó. Ha valaki tud youtube-ot, tiszta zene verzióban, adjon tippet legyen szíves)

Karinthy Tanár úr kéremjéből az ágybólkibújós részt elevenen éltem meg: a legkisebb rés a hálózsákomon ordas hideget engedett be, úgyhogy minden lukat el kellett torlaszolnom. Kapitány úr, tódul be a víz! A madarakról megjegyezném, hogy nagyon kényszeredetten "csiripeltek" (inkább fagyott hangon nyöszörögtek), fagypont alatt volt a hőmérséklet, de mintha a madárhang bele tartozna a "reggel a nemzeti parkban" alapcsomaghoz, a madarak gépiesen adták a szolgáltatást. Mi is vártuk már a sárga napsugarakat, a pirosnak ugyanis nincs nagy melege.

Igen, a fenyők alatt, az ott hó. Ki kellett ábrándultunk, a sárga napsugarak sem értek semmit. Mire megreggeliztünk, teljesen összefagytunk.

Túra indul. Az autót letettük egy móc mics-sütő háznál, hogy biztonságban legyen. Megbeszéltük, hogy este majd veszünk tőlük benzint is (minthogy nekünk elfogyott). Gyalog tovább a Csodavárhoz. Monumentális volt, fényképen nem lehet átadni, mennyire. Nagyon.

Itt egy patak belemegy a hegybe. Kőszegen ilyen nincs, de a Pilisben sem. Párás nagyon a levegő, minthogy a Kárpát-medence legcsapadékosabb részéről van szó. Csupa sár minden, kivéve a köves részeket. Bődületes a látvány, de sajnálom, tényleg nem érnek semmit a fotóim, most ezzel a kettővel nem mentek sokra (itt a második:)
Az út levezetett a hegy gyomrába, ahol a már elnyelődött patak folyt. Kicsit Pink Floydos volt az egész.

Mentünk tovább, ki a katlanból, kissé fárasztó volt. Aztán megnéztünk egy zsombolyt, aztán valami szirtre mentünk, földrajzos körökben ismert -ezúton szégyenlem magam- a szirten 5 fokkal melegebb volt, és az otthonmaradtakra gondoltunk, akik az esőben lógatták az orrukat. Mert mi meg mint a gyíkok, ott sütkéreztünk. Közben ezt néztük:

Nyaktörős hely volt már ez is, de jött még kutyára fagy. Tovább vonultunk, az Eszkimó jégbarlang felé, ahol már nem találtunk monumentális jégsüveget, de még így is olyan hangulata volt, mint a Krypton bolygónak, ami persze a fényképen ismét nem jön át.

Innen még megnéztünk egy újabb patakhegybemenetet (pataknyelő?), aztán vissza a tisztásra, a kocsihoz, a mócok közé.
Ahol a pirosgatyás részeg támaszkodik, az a részeg épp a suzukink felé néz. Vettünk benznit, de nem engedték kifizetni, úgyhogy a maradék unicumunkat odadtuk. Kérdeztük, hogy így oké? "Szuperoké". Tiszta sor.
Na, minthogy az unimukk elkerült, megbontottam a Jägermeisterünket, minthogy fürdésre készültünk...

Ebben a patakban. Sok értelme nem volt, mert a hideg miatt a pólusok összehúzódnak, de legalább kemények voltunk, nem? Kínos, hogy nemzeti parkban voltunk, ugyanakkor kínosan mindenütt szemét volt -> az álszentek kíméljenek! Ezután a hűtőfürdő után sapka-sál eldob, rövidujjúban tüzifagyűjtés. Turistacélpont-tisztásról van szó, az erdő tele volt ürítve. A szemközti erdő magasabban volt, úgyhogy végül inkább ott kerestünk fát. A nyirkos ágakból és a tavalyi előadás-jegyzeteimből ilyen tüzet raktunk:

Forralt boroztunk, a többit a következő bejegyzésben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.