Tegnap a tévé elé sodort az élet, épp a Négyszögletű kerek erdő ment az m1-en.  Nem tudtam, hogy filmre vitték, pedig így van. Elég régen, mert olyan színészek játszottak benne, akiket ma nem látni a ráncaiktól. Az összes Lázár Ervin mesével az a bajom, hogy olyan riasztó rajzokkal illusztrált könyvekben vannak, hogy gimnazistává kellett növekednem, hogy egyáltalán beleolvassak. Onnantól persze a rajzok már nem riasztottak el. Mert ezek a mesék jók.

A filmmel ugyan ez a helyzet. Egyből tovább kapcsoltam volna, ahogy megláttam a jelmezbe öltözött, macskává kipingált arcú Halász Juditot [magamban kell tartanom a Helikoffer nosztalgiát, magamban kell tartanom!], éppolyan érzéseim támadtak, mint mikor a könyvek borítóira néztem. De a Lázár Ervin szövegei még akkor is jók, úgyhogy egy kicsit néztem.

példa:
"Dömdödöm rosszallóan nézte a cirkuszt. Meg is szólalt:

– Dömdödöm.
Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon fölkapta a fejét, gyanakodva nézett Dömdödömre.
– Ez meg mit mondott?
Aromo széttárta a kezét.
– Ki tudja, kedves, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon? Tudod, hogy csak ennyit tud mondani: dömdödöm.
– De állítólag ti megértitek.
– Nagy ritkán – legyintett Aromo. – Mit lehet azon megérteni, hogy dömdödöm?"

Ebben a mesében van a pomogács. Most már tudni fogod, kedves kisebbik nővérem! Hozzávetőlegesen pedig így néz ki, méretarányosan:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.