"DE AZÉRT, DACÁRA EZEN SÚLYOS HELYZETNEK, CSÜGGEDNÜNK NEM SZABAD; KÖTELESSÉGÜNK TEHETSÉGÜNKHÖZ KÉPEST...bla-bla" (1874. márc. 27., az Egyesült Közjogi Ellenzék programja)

Ezt az idézetet már tegnap bekészítettem, sajnos azonban nem aktuális, remegve várt fordulat következtében eljutottam a szigorlat sörhabos túloldalára. Ez akkor is jelentős esemény, ha a tudásomat így interpretálom:
"Tudásom az újkor történelméről elegendő. Minthogy elégséges." (pityu)
"A kettesnél jobb jegy nincs, csak szebb." (közkézen forgó bölcsesség)

Nem tudhatja mindenki, hogy egy újkor szigorlat mekkora kihívás, még én is azt mondtam decemberben, hogy ááágyánnn, hatodik szigorlatom lesz ez, egy nap elég lesz rá. Belemélyedve persze a közbeszédbe és a tételekbe, világos lett, hogy az e célra elkülönített 7 nap még elég is lenne (kétszakosság többet nem enged meg), ha képes lennék azokat a tételeket BEMAGOLNI, ami soha életemben nem ment kielégítő szinten. Mindegy, mondom, megvan. MMM! (Nem mondom, hogy nehezebb dolgom van egy orvostanhallgatónál, nem mondom, aber trotzdem) Eddig a legtöbb egy tantárgyra fordított idő 5 nap volt nálam. Volt, hogy írásbeli-szóbeli 5+3, de hogy egyhuzamban 7 napot ugyanazzal foglalkozzak...

Mementóul egy kép, a kép után azok a részletek, amikre a kutya sem kíváncsi, de legyen már ott.

Reggel a hirdetőtáblára kitűzve láttam, hogy magyaron a Halmoshoz kerültem, kérdezem is, ki az a Halmos? statiszta#1: "Halmos az, aki megbuktat" statiszta#2: "Nem! Halmos az, aki megaláz és megbuktat" Rutinos sokadévesekkel minek vitatkozzon az ember? És igazuk volt, a bukást leszámítva. Egyetemes rendben volt, bár a bizottság nem volt elragadtatva.

Kelet-Európát húztam ugyanis, 19. sz. első fele, államrendszer, társadalom, gazdaság. Ezt a tételt saját kezűleg dolgoztam ki múlt hét kedden, pont egy hete. Ma reggel éppen megnéztem. Felvázoltam, miről fogok beszélni, mire a vizsgabiztos: "Ha ezt akarja elmondani, ne tegye, mert ez egy másik tétel, Oroszország a 19. században című." Mire én: "De hát Kelet-Európában ezen kívül nem volt más állam a tárgyalt időszakban. A viszonylagos autonómiával bíró finneket és a perszonálunióban levő lengyeleket pedig már mondtam." A vizsgabiztos pedig: "Itt összehasonlítást várnánk magától más kelet-európai államokkal." Zárójelben, úgy, hogy az arcomra se üljön ki: faszikám, melyik Kelet-Európai állammal hasonlítsam össze Oroszországot? Oroszországgal? Vagy Oroszországgal? Oké, Törökországgal? Svédországgal? De mintha megérezte volna a kérdésemet: "Németországról lenne szó, vagy elég a Monarchia is." Már magamban sem mertem megkérdezni, csak a vizsga után, hogy akkor Közép-Európa alatt mely államokat értünk? Portugáliát és Nagy-Britanniát? Persze szépen összehasonlítottam a dolgokat, rögtönzött módon, de úgy tűnik, minimálisan értékelték azt, hogy az orruk előtt szintetizáltam a meglévő ismereteimet, az orruk előtt, gondolkodva...

Így aztán már a magyar tételnél nem számíthattam barátságos légkörre. Szóval végül kettest kaptam. Hatan mentünk, hárman jutottunk be szóbelire, egy négyes, két kettes lett. Jövőre jelenkor, addigra földrajzból is utolérem magam, és akár még ütemterv szerint fejezhetem be az egyetemet. Persze anya csak egy van, mi mást kérdezhetne, mint hogy "miért csak kettes?" Éljen a telefonálás, és a telefont kikényszerítő távolság, én azt mondom...

mindörökre (?) magam mögött tudva az újkort, szóljon ez a nóta az iránta szóló érzéseimről:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.