Most nem lesznek kepek, pedig latnotok kene. Eloszor is had fejezzem ki az orormomet, hogy koran fekudtem le, igy olyan koran keltem, hogy a hostel pincejeben meg maradt ures gep, igy nem kell netet vadasznom a varosban. Hogy a tegnapi bejegyzes osszejott, az egy delutannyi cserkeszet eredmenye. Lehetetlen annyi e-mailt megirni, ugyhogy itt vilagitom meg kicsit a bostoni kiteromet.

Elsosorban a szallasnak orulok nagyon, ugyanis hiaba 8000 forint ejszakankent, legalabb van. Bostonban. Mert New Yorkban egyaltalan nincs. Pedig onnan indul a gepem. De Boston kivalo valasztas volt, minden utanajaras nelkul ugy erzem hogy ez egy akkora varos, mint Budapest, legalabbis az a resze, ami egy magamfajta nezelodo szamara szamit, tehat Budapest meretu, ami egyreszt a tajekozodast konnyiti meg, masreszt teltsegerzetet ad. Penteken megyek innen el, es valoszinuleg az lesz az erzesem, hogy Bostonbol mindent lattam, ami erdekel.

Es ez mondjuk tobb annal, mint ami harom nappal ezelott erdekelt. Agyilag eleg viharos nyaram volt, juliusban ugyanis eldontottem, hogy a ra'k megy haza, ittmaradok. A legendakkal ellentetben ennek fokent egy nyomos oka volt: penz. Ezek az anyaszomoritok annyira jol elnek, kint a puszta kellos kozepen is, es bent a varos mocskaban is. Vannak itt is hajlektalanok es Kenny-k, de egy sima otvar allassal is megvan az a komfort, ami odahaza egy eletmu. Auto, meg haz, meg nyaralas Hawaii-on. Aztan egy reggel arra ebredtem, hogy haza akarok menni, es semmi akadaja nem volt. Ez a reggel eleg keson volt ahhoz, hogy barmilyen <tabor utani es hazarepules elotti> idotoltest tervezhessek. Igy viharos sebesseggel kovettek egymast a terveim, amiket mind ugyanaz az erdektelen "leszarom" hajtott. Nem erdekel ugyanis Amerika ennyi honap utan. A legjobb az autos verzio lett volna: New Yorkban olcson tudtam volna autot berelni, amivel elmentem volna St Louis-ig, meg vissza. Igazi road movie lett volna. Csakhogy nincs hitelkartyam, ami igy elvagott a nagy Nyugatra autozastol. Bostonba azert kavarodtam, mert a tabor elhagyasanak ejszakajan ugy dontottem, hogy a csehekkel es szlovakokkal tartok inkabb. Azota a csehek Las Vegasban vannak, a szlovakok pedig New Yorkban, ugyanis a szallast mar masfel honapja elinteztek, de az elso ejszaka az meg edes kozepeuropai egyuttletben telt, Lolka es Bolka valamint Mezgageza idezgetesekkel. De aztan mondtam nekik, hogy egyedul szeretnek lenni ennyi honap egyuttlet utan, amit ugyan nem ertettek, de figyelembe veve hogy a tokuk tele volt azzal, hogy felorankent valtozik a tervem, utamra engedtek.

Hozza kell tennem, hogy zseni vagyok. Miota utazgatok, azota vagyam, hogy egyedul is utazgassak valamennyit. Nappal nagyon jo, mert azt nezem meg olyan tempoban es sorrendben, amit en akarok; ha eltevedek, senki nem tamasztja a csipojet, hogy "na akkor most vegulis ki a faszkalap?" es mas aprosagok. Viszont mikor tegnap este nyolckor visszaertem a szallasra (kint van a kulvarosban), hianyzott hogy egy kicsit beszelgessek, vagy menjunk valahova, vagy akarmi, de nem volt senki ismeros. Egyaltalan nem meglepo modon vegul a szobamban (8 fo=s)  3 orosz is aludt (3 biztosan), akik szinten taborban dolgoztak, es hat volt egy kis tapasztalatcsere, kis mitfogtokcsinalniezutan, meg ilyenek. De alapvetoen gondolkodoba estem, hogy estenkent mit csinaljak, mert ez igy nem.

Nappal viszont annyira jo. A bostoni tomegkozlekedes felulmulta a varakozasomat, a nyelvtudasom viszont alul. Bar ahogy kozeledtem a Harvardhoz, ugy nott azoknak az embereknek a szama, akik megertettek elsore. Mert a kulvarosban a kinaiak es az indiaiak nem ertettek. De a harvardi tomegben en meg egy angolul kivaloan tudo embernek szamitottam a sok keleti cserediak kozott. Es az ottani eszhegyeknek megszokta a fule ezt a kulfoldi angolt.

Sajnos a bepillantast a harvardi e'letbe bebuktam, mert az egyetem naluk is csak jovo heten kezdodik, es most me'g csak a leglelkesebb hallgatok vannak jelen. Ezek kozul az egyik elmondta nekem, hogy ezen a he'ten me'g nincsenek partyk. Persze en tudom, hogy csak nem szoltak neki - ezzel viszont nem vagyok elobbre, ugyhogy valoszinuleg ellatogatok mas egyetemekre is, ugyanis mig a szlavokkal voltam, az autobol lattam golyavaro plakatokat es embereket a kollegiumok ajtajaban, es el nem hiszem, hogy ne lenne nekik valami izelito a legendas amerikai egyetemi bulikbol.

Azt meg majdnem elfelejtettem megorokiteni, hogy tegnapelott, amikor erkeztunk, elmentunk egy Red Sox meccsre, nagyon olcso jeggyel. A teveben lattam, hogy a baseball nagyon unalmas sport, ugyhogy arra gondoltam, a stadionban majd sokkal jobb lesz. Nem, arra gondoltam, hogy halalra fogom unni magam, ha mar az osszefoglalokon is elalszok. Es igy is lett. Nem utolso sorban ez a baseball meccs osztonzott arra, hogy haladektalanul fuggetlenitsem magam mindenkitol, es kalandozzak egyedul. Abban ugyanis mindnyaja egyet ertettunk, hogy ez a meccs borzaszto, de a cseh gyerek baratnoje kormet ragva nezte a huszpercenkent bekovetkezo utest es szaladast, ugyhogy vegig kellett ulnunk a harom (3!) oras merkozest. Errol van egy jo fotom, amit majd feltoltok ide, Monika lathato rajta, es az arca tobbet er minden szonal. Tenyleg. Monika nem a cseh lany, es Monika nem rajongoja a baseballnak. Es ket es fel ora utan olyan feje volt mar, mint aki azutan hogy elbukta az osszes vizsgajat, elveszti az osszes penzet es a labara pisil egy kutya. Ez a "nem erdekel, mi johet me'g, halal legyen, koporso meg szog, mas nem kell"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.