Szerdán referálok Slachta Margit tevékenységéből, péntek óta vele foglalkozok, ma már teljesen lelkes voltam. A 8:15-ös gyilkos unalom után (9:45-kor) erőt vettem magamon és még elvonszoltam magam a politikatörténeti könyvtárba is; ott három tanulmányt találtam Slachtáról, és akkor a források még hátra volnának: országgyűlési almanachok és a moszkvai jelentések. (Achtung, a "tovább" után hosszú és történelem lesz!)

A legizgalmasabb az volt a dologban, hogy a hétvégén egy vallási megközelítésű életrajzát olvastam (1997-ből), ma pedig időrendben haladva először egy '84-est, aztán egy '90-est, végül egy 2000-est. Izgalom attól volt, hogy Slachta Margit nehezen írható le történészi eszközökkel... ööö, gondolom egy mondat kéne már, hogy ki volt ő: a magyar nőtörténet egyik karakteres alakja, a keresztényszociális elvek tevékeny képviselője, 1920-22ig a Nemzetgyűlésben az első magyar képviselő, aki nő; a Horthy-korszakban elsősorban szociális tevékenységet folytató szerzetesnővér, a világháború alatt szociális és szolidáris tevékenységgel tűnik ki, 1945 után pedig parlamenti képviselő - nagy ellenszenvet kiváltva. 1949-ben az USA-ba ment, 1951-ben visszajött, de vissza is fordult, s ott kint hunyt el.

Történészi eszközökkel azért nehéz vallásos ikonhoz nyúlni, mert egy -közérthetőség kedvéért torzítsuk így- vallásos fanatikus motivációi nem a szokásos pénz, hatalom, nők/férifak. Akármelyik politikus életrajzát vesszük, készíthetünk űrlapot: első pártjába mikor lépett be, milyen eszmék hatottak rá, mikor jutott először komolyabb pozícióba, milyen áron jutott pályája csúcsára, miért végezték ki (vagy ha nem, a Párt miért döntött így). Slachta viszont inkább egy társadalom tudomány számára érdekes személy LENNE, csakhogy a történelemben is nyomot hagyott a végigvitt szociális intézkedésekkel, a nácik elleni tevékenységével, a kommunisták elleni felszólalásaival, és azzal, hogy a világháború utáni rövid demokratikus periódusban ő volt az első számú közellensége a parlamenti képviselőtársainak.

Ezért rossz a '97-es életrajza, mert oké hogy lelki oldalról tárgyalja Slachtát, a szerzetesnővér nem véletlenül nem karmelita vagy domonkos lett hanem a Szociális Testvérek Társaságának alapítója: aktivista volt főként. Katolikus aktivista persze, de ettől még a politikai tevékenységét nem lehet (nem célravezető) vallási alapokról értelmezni.

Na de a '84-es tanulmány meg a ló másik oldala volt: Slachta a habzószájú apáca, a reakciós horthysta, a korszerűtlen királyságpárti. (Akkor már hasonló tömörséggel az előző: Slachta a fény a katolikus ugaron, a hajthatatlan szent, a magyar Szent Ferenc, akitől félt a romlott magyar katolikus egyház is és a Parlament is) A tanulmány nem vitatta el tőle a világháborúban szerzett érdemeit (amiért halála után Izrael ki is tüntette), de a '45 utáni parlamenti működését még 40 év távlatából is nagyon érzelmesen kritizálta a szerzőnő. Kicsit fel is zaklatott olvasás közben, pedig hát csak betűk papíron, meg nem rólam írták, de hát ennyire rossz munka volt. Ezzel kapcsolatban elég fontos elhelyezni Slachtát a parlamenti patkóban: a Keresztény Nők Tábora nevű párt színeiben negyedmagával jutott be az országgyűlésbe. Itt többnyire államjogi, meg hasonló jogi témákkal foglalkozott, és nézeteit mindkét oldalról gúnyolták (azokat a parlamenti eseteket olvasva lehet csak igazán elveszteni az objektivitást) - valamilyen oknál fogva a négy mandátumot megszerzett pártjával olyan figyelmet szentelt neki a Parlament, ami rendellenes.

Ennek oka egyértelműen abban áll, hogy Slachta egy parlamentbe került aktivista volt. Az aktivista az nem helyezkedik, nem hallgat, az aktivista élvezi, amikor 60 napra eltiltják a Parlamenti munkától, merthogy felszólalásával megbántotta a Szovjetuniót. Az aktivista azonosul a véleményével, így aztán nem is tudja elengedni azt: vele bukik, vagy vele győz. Nincs kompromisszum. Hát pontosan így járt Slachta.

Nem igazán értem, miért akart képviselő lenni, miért akarta magát még '49-ben is jelölni, hiszen a Parlamenten kívüli tevékenysége eredményesebb volt a céljait tekintve -- nem becsülöm alá a törvényalkotás felelősségteljes munkáját, de van különbség nőket nevelni, asszonyokat felvilágosítani, kertészkedni éhség idején, szociális kérdéseket a közvélemény arcába tolni, stb. és a parlamentben obszcén beszólásokat elviselni, felszólalásokat elkezdeni úgy, hogy nem hagyják végigmondani. A parlamenti működéséről nem tudok hűvösen írni: olyan fölényeskedések fogalmazódtak meg irányába, amik a későbbi fejlemények tükrében már csak ostoba taplóságok. Nem ő volt az egyetlen előrelátó ember a parlamentben, de alkatánál fogva ő prófétált a legtöbbet, és így őt röhögték ki a leghangosabban. Persze ettől még a leghangosabban röhögők is az Andrássy út 60. pincéjében kötöttek ki néhány év múlva. Slachta nem, ő a letartóztatástól félve először idehaza "bújkált" (titokban átment egy másik zárdába), aztán '49-ben egy ausztriai megállóval az USA-ba emigrált, ahol már nem politizált, csak az ottani Társaságban tevékenykedett (a két világháború között az USA-ban és Kanadában is megalapították a Szociális Testvérek Társaságát).

Szűkebb értelemben vett politikai működése tehát csak töredékét képezi az életművének. Mostanra Slachta Margit már történelem, már régen elszakadt az Ember és a Személy egymástól, a konzervatívoknak ikon, az ateistáknak boszorkány, de életében hozott fel egyetemes érvet a megbecsülhetősége mellett:

1942-ben mikor Szlovákiában megkezdődött a zsidók deportálása, Pozsonyba utazott személyesen is meggyőződni a helyzetről, és megrendülve ért haza. Rögtön levelezni kezdtett: próbálta rávenni a magyar püspöki kart különböző lépésekre, az illetékes állami szerveknél is kilincselt, de semmi eredménnyel. 1943 februárjában aztán Szlovákia bejelentette a "teljes zsidótlanítást", amire Slachta Rómába utazott. Március 11-én sikerült audienciát nyernie XII. Piusz pápánál, akit sikerült megnyernie az ügyének. A pápa utasította a hét szlovák püspököt, hogy tiltakozzanak az államelnöknél és a miniszterelnöknél, valamint elrendelte, hogy Szlovákia összes templomában tiltakozó pásztorlevelet olvassanak fel. Mindezek eredményeként a "teljes zsidótlanítás"-t nem hajtották végre (ami így ebben a formában elég hihetetlenül hangzik, de nem jártam még utána. Valószínűleg arról van szó, hogy senki sem akarta a deportálásokat, de ha nem emeli fel határozottan senki sem a szavát, akkor nem lehet mire hivatkozni. És mivel végül az egyházat szólásra bírta Slachta, már mondhatta az államelnök, hogy "Adolf, ugye nincs harag, de nem.") Természetesen mikor már nálunk is elkezdődött a borzalom, akkor is megmozgatta a köveket.

---

...egészen belemelegedtem. Akit meg a lábam érdekel: a könyvtárból kijövet már bicegés nélkül tudtam járni, de még fáj. Holnap zh med.seg.tud.ból, szorítsatok! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.