holnapra annyi mindent Viktor mondta, hogy van egy igazán vicces nyelvemlékünk (csak a 16. századtól kezdenek magyar nyelven írni könyveket, korábbi időkből csak értékes mondatfoszlányok maradtak fenn), úgyhogy délután a témavezetőmre várva beültem a könyvtárba, aztán előkerestem a pontos idézetet. A nyelvemlék egy latinul írt gesztában (az olyasmi, mint a krónika) található. A szerző több helyen is leírt nyelvi idézeteket, például hogy Nagy Lajos litván hadjáratában a litvánok mit mondtak, mikor levágták az ökröt, és ilyenkor a mondatot hallás után írta le, latin helyesírással, és nem fordította le, tehát kvázi litvánul írta le. Így került bele a latin szövegbe több helyen magyar szó is. Például mikor a magyarok egy itáliai várat nagy blöffel végre bevettek, így kiálltottak: "beeke, beeke!" ami a betűszabályok szerint nem meglepő módon így nézne ki: "béke, béke!" (a latin helyesírásnak minden korban megvoltak a külön szabályai. Az érett középkorban pontosan nem tudom, de pl. az "sz" hangot volt hogy z-nek, volt hogy s-nek írták, erre van egy szabály, és az alapján lehet szépen rekonstruálni, hogy hogyan kell kiejteni azt, ami oda van írva. A rekonstrukciót a forráskiadvány szerkesztői végezték el, nem én) A latin szöveg fordítása a következő:

1355-ben, szent Anna ünnepén Ausztria hercege Magyarország királyához üzenetet küldött, hogy segítséget kérjen az ellene lázadó svábokkal szemben. Lajos király 400 magyar íjászt küldött Lackfi Pál vezetésével [a szám kicsinek tűnik, de abban a korban 400 MAGYAR íjászt nagyon megbecsültek, ez jó dolog]. Svábföldön, Tulln város körül [és innen pontosan idézem] "borzasztó módon megütköztek. De a magyarok azt kiáltották: "Szent királyok, segítsetek bennünket!", végül isteni kegyelem révén győzelmet arattak. Azon a napon a magyarok nyilaitól több, mint 300 német veszett el. A kérkedő németek lovaikon pusztultak el a magyarok színe előtt, miként az ökrök a vágóhídon. Parancsuk volt ugyanis a magyaroknak, hogy senkit se ejtsenek foglyul, hanem minden németet részegítsenek meg a halál poharából. Azok pedig karjukat kinyújtva mondták: "O lyber her foh mych, nycht thewth mych!" [=O, lieber Herr, fang mich, nicht töte mich! = Ó kedves uram, fogj el, ne ölj meg!] A magyarok pedig megforgatva azok feje fölött halált hozó kardjukat, levágták kezüket és fejüket mondván: "Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewth, ma yzzywk thy wertheketh!" [=Veszteg kurva nő fia szaros német, ittátok vérenket, ma isszuk ti vérteket!"] És így őket kegyetlenül megölték, és a város valamennyi lázadóját Ausztria hercegének alávetették. A hunok [magyarok] közül a csatában 15 ifjú esett el."

fless.

Akit érdekel bővebben:

Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról.

megtalálható ebben a könyvben: Küküllei János: Lajos király krónikája - Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról. Budapest, Osiris kiadó, 2000.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.