Csík zenekar karaj. Feldolgozások karajok. Népdalok karajok.

Villányi borozó a Gerlóczy utcában jutányos. Hangulata Koccintós.

Nemjuci kellemes csalódás. Úgy általában. Mert még nem hallottam, csak egy számukat.

"Eat me" a Jazz+Az-os Orsival itt-ott irritáló, többnyire pedig jó.

Folkfree kapott egy második esélyt, de csak jobban elásták magukat a szememben.

Specko Jedno még csak most hallgattatott meg általam, pedig tetszett volna korábban is.

Magashegyi Underground rosszul állt be, csúnyán szólt minden daluk. Bíborka továbbra is a szerelmem viszont. Bármit megtehet így.

Egy Kiss Erzsi zene ütős. Már kihagytuk volna a hőség miatt, de kellett az még!

Összességében: a Gödör jól szervezte, a kétszínpados megoldás nemcsak gördülékenységet okozott, hanem színpadtól színpadig vándorlós fesztivál hangulatot is idézte. A nyár napérlelte szikkadt mezőin terjengő porfelleget a füstös dögmeleg helyettesítette. Borcímkének is jó ez a szöveg, nem? Még az első állomásunk - az Óbuda volt - is jó volt, csak miért édes a sós perec az árusoknál? Miért kalácstésztából sütik? Bleu!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.