Rossz olvasni kilométer hosszúságban torlódó kommenteket a racionális tudományművelésről. Azt rosszabb olvasni, hogy tökre egyfelé gondolkodnak az egymással vitatkozók is. A legrosszabb azt olvasni (leszűrni), hogy még a bölcsészettudományt művelők sem tudják, mi is a jelentőségük.

A tevékenységeket racionalizálni kell, a pénzt ki kell érdemelni, de mégis ki dönthetne ebben?

Racionális tudomány művelés... Mintha bárki is tudná, hogy mi merre hány méter! 3 dimenzióban látunk könyörgöm! A világmindenség nem annyi!

Ha szilikátok akarunk lenni egy integrált áramkörben, kerék egy autóban, fazék egy konyhában, akkor szervezzük racionálisan a tudományt! Akkor számokban gondolkodó bérszámfejtők mondják meg, hogy merre tovább, és biztonság lesz, és jól működő hangyaboly. De ha továbbra is azok akarunk lenni, akik az integrált áramkört hasznosítják, akik az autót vezetik, akik a fazekat a tűzhelyre teszik, akik a hangyabolyt tanulmányozzák, akkor ne korlátozzuk a tudományt! A fejlődés egyik iránya, hogy egyre többet tudunk meg a 3 dimenzióban érzékelhetőről, fejlődik a fizika, a kémia, az orvostudomány, de még a másik irányra is szükség lehet: az ember fejlődésére. Emberi létünk használatára. Nem fazekak vagyunk, humánerőforrások, ne is várja el senki, pláne ne várják el emberek, hogy úgy viselkedjünk! Nem kell racionalizálni a létezésünket [nem úgy értem], mert a tudomány nem lát ahhoz eleget, hogy megmondja, mi a racionális - totális értelemben.

Mi szükség lehet egy filmesztétára? Ésszel meg nem mondható. De jó, hogy van!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.