Hónapok óta megy a bizonytalanság Görögországgal kapcsolatban, bekövetkezik-e a csőd avagy sem, a magyar tőzsdén is stresszeli a befektetőket a kialakult agónia, a görög államcsőd megrengetné az egész térségben a befektetési kedvet.

Most olvastam az indexen a cikket, hogy a görög kormány mit talált ki a válságkezelésre, és első reakcióm az volt, hogy mekkora őrült az ellenzék, hogy ezt a teljesen logikus lépést nem támogatja. Ez a lépés nem más, mint a Magyarországnál kicsivel nagyobb (130 ezer nkm) országot önkormányzatilag és képviselő-számilag megtrianonozni. 53 megye helyett 13 (Nálunk 19 van.), 1034 önkormányzat helyett 333-337, 13. és 14. havi fizetés helyett pedig egy marék fing.

Figyelembe véve, hogy egy kárpátaljai magyar mennyiből hozza ki az életbenmaradást és fejlődést, de még egy magyarországi is milyen fizetéseket visz haza, az a legkevesebb, hogy ha a görögök veszélyeztetik az egész unió gazdaságát, nem élhetnek többé "luxusban". Nadrágszíjat be, maffiát el, és törlesztés.

Csakhogy. Kétségkívül döbbenetes hogy ekkora államszervezete van egy zsebkendőnyi országnak, és az is világos, hogy mióta Görögország az unió tagja, azóta európa tőgye is, amiből a korrupció ártatlan borjúja szívja ki az északnyugati államok közösségi befizetéseit. Ennek ellenére is elgondolkodtató, mi zajlik éppen.

Ne legyen 13. és 14. havi fizetése a görögöknek, mert csőd szélén az országuk. A görögök egy különös nép, amelyik 13. és 14. havi fizetését felmarkolva évtizedek óta munka után mindig azon fáradozik, hogy csődbe menjen az országuk. Hiába a gazdaság szereplőinek vas akarata és a banki szféra szociálisan érzékeny működési politikája, a görögség egyszerűen csődbe viszi az országát. Így megy ez. Magyarországgal is ez volt. Nem bírt magával a magyarság, eladósodott a nyolcvanas években. Jött az IMF és megmentette a magyar népet: integrált minket az áramkörbe, a nyugati világ lábujjgombája lehettünk, szemben Afrikával.

A megmentés receptje azóta sem változott: a társadalom egyik részét a vegetáló kasztba rögzíteni: ők azok, akik annyit keresnek, amennyit hó végéig el is költenek részben hitelek törlesztésével, részben bevásárlással. Biztos hozamú tenyészet, a répa mindig az orra előtt lóg, de kitörési pontja nem lesz. Nem állítom, hogy ez volt a célkitűzés, de ha húsz év óta sem teszi szóvá egy döntéshozó sem, hogy a megszorítások ezt hozzák a világba, nem látom okát, hogy miért gondoljak mást, racionálisabbat. Leépíteni az államot, felduzzasztani a gazdasági szféra mozgásterét. Ettől lesz jobb minőségű az életem? Még a multimilliomos mágnás is szomorúan fordul a másik oldalára szex után egy ilyen világban. Aztán mindenképpen privatizáció. Mert az állam rossz gazda. A magáncégek nem azért jó gazdák, mert van üzleti érzékük, hanem mert ellenőrzik a feladatelvégzést. Az állami szférában elég lenne pár darab kérlelhetetlen felügyelő, és tudna önfenntartó lenni olcsóbban, mint egy profitra hajtó magáncég.

Az IMF a jövő Földjének egységes gazdasági minisztériuma. De még ennél is rosszabb! Egy robotizáló gépsor, bedarál automatikusan minden országot, módszereinek szolgáivá teszi őket, mindezt mindenféle világuralmi és szupergonosz megfontolás nélkül. Csak azért, mert a bőrfotelból nem tudják, hogy amúgy éjszaka sötét van, sziklára mászni nehéz, lavina elől menekülni se lehet, eltekerni A-ból B-be hány csirkecombot igényel, a vulkáni hamu akkor sem engedi felszállni a gépet, ha nagyon gazdag az ember, és a köd akkor is halálosan veszélyes, ha maga az államfő mondja, hogy landolni kell mindenképpen. Csak azért, mert a bőrfotelból nem tudják, hogy a Földön élni nem egy közgazdaságtan i elv, hogy az élet célja nem a hatékony termelés, és a tökéletes állam nem a csődöt kerüli el, hanem az ember-lét elpárolgását. Fenébe a költséghatékonysággal!

Visszatérve a görögökhöz, hogy befejezzem: lehet megszorítani, mert más országok is kinyögték, de miért kéne? Az adóm fele nemzetközi hitelintézetek kasszájába megy, pedig meg sem születtem még, mikor a kölcsönt fölvették Kádárék. Visszafizette már az állam a tartozást rég, évek óta már csak rendszert hízlaljuk. Ezt a világot kéne megmenteni? És mi menti a leglelkesebben? A világbank, hiszen az érdekelt abban leginkább, hogy még századokon át fizessék a dézsmát a parasztok szerte a világban. Ha csak egy ország bedől, a rés megállíthatatlanul tágul.

Én nem akarok ilyen mókuskerék világban élni. Nem akarok egy 100 ezer négyzetkilométeres legelőn birka lenni. Nem akarok olyan lenni, mint az amerikaiak, akik észre sem veszik, hogy tenyésztik önmagukat. -- Minthogy nem áll a világ mögött semmiféle összeesküvés, nem kell mást tenni, mint odafigyelni az irányra. Figyeljetek zmeg!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.