Mindenféle szóviccet félretéve épphogy kitört a tanárok és diákok által megmentőként várt nyári szünet, Pokorni a Magyar Nemzetnek adott interjújában borússá tette a tanárok (és diákok) nyarát. Egészen konkrétan azt mondja, hogy a kormányzatnak meg kéne fontolnia a tanítási szünetek időtartamának átalakítását. A kétharmados forradalom óta gyomorgörcsünk van minden ilyen kaliberű kijelentéstől: míg korábban csak legyintettünk, hogy biztosan manipulálni akarnak egy döntést, most úgy legyintünk, hogy azt mondjuk "egy hónap múlva, vagy kettő?" A kormány, amely már óvatosabban fürdőzik a kétharmados diadalban, minden akadályt elhárít az útjából, még olyan akadályokat is, amiket nem bölcs elháírtani, mert ma ugyan a nem fidesz-szimpatizánsokat védi, holnap viszont ki tudja kinek lehet szüksége rá. De ezt unalomig nyomta mindenki már, én meg most írom, ennyi.

Nyilvánvalóan nonszensz a javaslat. Ugyan lehet bosszankodni a nyári tanítási szüneten minden megközelítésből, de akkor is. A szüleim és testvéreim például hiába estek át az agymosásomon, nyaranta nem nyelik le azt a békát, hogy fizetett két hónap semmittevés jut nekem nyáron. De minden évszakban van apropója az irigykedésnek, úgyhogy igazából egész évben a jól megérdemelt pihenésemkor azt a kérdést kapom, hogy ugyan mivel érdemeltem ki? Nem is erről akarok írni. Bizonyára könnyű munkát végzek másokhoz képest (szerintem meg te végzel könnyű munkát, ha már itt tartunk), a szakma mindenki előtt nyitva áll, még 40-50 évesen is át lehet képződni, 2-2,5 év alatt, ha az eredeti szakma tanításképes.

Ami a vitában új dimenziót nyit, az a külföldi példálózás. Pokorni jobban tette volna, ha csak simán a nyakába borít egy szarzuhanyt, mert a külföldi példálózással még ennél is rosszabb vár rá. Eddig a napig a magyarországi tanárok többsége a külföldi filmeken révén úgy tudta (különösen a Simpsons családból), hogy a tanárok külföldön is alulfizetettek. Valamint azt, hogy lazább órákon, jobban felszerelt termekben, ellenben reménytelenebb gyerekekkel foglalkoznak.

Amik itt tények

Lássuk Pokorni tényeit:

Az mindjárt látszik, hogy bár Dániában hosszabb a tanév, az Egyesült Államokban jóval rövidebb, pedig Alaszka államot vettem alapul, ahol a leghosszabb: 185 napból áll a tanév.

Hogy mennyi órát fizet az állam, az végülis irreleváns, mert ez az állam szégyene, nem a tanároké. Míg Amerikában kevesebb adó befizetésével majdnem dupla annyi tanórát kap az ember gyermeke, addig Magyarországon ötször annyi járulék befizetése után is csak 600 órát kap. Dániára nem találtam adatot.

Ha megnézzük az interneten, hogy Alap- és középfokú oktatásra mennyi összeget különít el az állam Magyarország, Dánia és az USA esetében, százalékos arányban nincs nagy különbség: mindegyikük 5-6%-át fordítja a bruttó nemzeti össztermelésnek. Ha pedig szám szerint nézzük, ezek a százalékok mennyi forintot (a dollárt 191-es árfolyamon váltottam) jelentenek, és ennek hány diák a haszonélvezője (forintösszeg osztva közoktatásban résztvevők létszámával), akkor kapjuk azt a döbbenetes összeget, ami a harmadik adatsorban van: Magyarországon egy diákra 5440 forint kiadás jut, Dániában, ahol mint tudjuk a tanárok 42 héten át foglalkoznak a diákkal 27105 forint, az USA-ban 11926.

Pedig, mint az a negyedik sorból kiderül, a tanárok létszáma és a diákság létszáma egész jó arányban van, még Dániát is meghaladja, de elmarad az USA-tól.

Mit jelentenek a tények?

1. Azt jelentik, hogy Magyarországon átlagos hosszúságú a tanév, ha a két szélsőséget: a Pokorni által emlegetett USA-t és Dániát vizsgáljuk.

2. Azt jelentik, hogy Magyarországon éppolyan leterheltek a tanárok, mint a Pokorni által emlegetett USA-ban és Dániában, viszont ezt az állam nem tudja ugyanúgy honorálni.

Arról meg ne is beszéljünk, mert több időbe telik objektíven alátámasztani, hogy mennyi energiát igényel harmonikusan, jóllakottan élő dán és amerikai szülők gyermekeit vagy idegbeteg, depressziós magyar szülők gyermekeit tanítani. Nagy különbség!

3. Mert hiába fordít arányosan ugyanannyit az oktatásra, a magyar gazdaság teljesítőképessége még olyan alacsony, hogy ez a ráfordított 5% nagyon kevés pénzt jelent. A magyar közoktatásban kétszer annyian vesznek részt, mint a dán közoktatásban. Dánia 8,4 milliárd forintot költ 600 ezer diák oktatására, Magyarország 5,4 milliárdot 1,4 millió diák oktatására.

Hová menjen Pokorni?

Mi, magyarországi tanárok belátjuk, hogy az ország milyen rossz helyzetben van már évszázadok óta, és annak tudatában választottuk ezt a szakmát, hogy sosem lesz jobb a helyzetünk. Egyet kérünk: ne szopassanak jobban! Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.