Én azt mondom, a nyelvkönyvek, szótárak fonetikus átírásai igen jó támpontok, de a szent grál csak itt olvasható, ti vagytok a szerencsés néhány.

Az igazán nagy titkok mindig nagyon egyszerűek, és nincs ez másként ezzel kapcsolatban sem. Azt hihetné az ember, hogy sok gyakorlás, tévénézés, beszélgetés, miegymás szükséges, és ezt kell kiegészíteni valamivel, de nem.

A felfedezés, mint megannyi korszakalkotó találmány esetében egy sokkal több energiát elvonó tevékenység mellékhatása volt. Éppen ettem az ebédszünetemben, a táplálkozás ideje volt ez, az unalomig érzett ízek kötelességtudó beburkolása, hogy legyen erőm tovább dolgozni. Fontos ez is. És egy megátalkodott angol megkérdezte tőlem, hogy mikor végzek aznap, meglehetősen sürgetve, úgyhogy - napját sem tudom már mikor tettem ilyet utoljára - teli szájjal válaszoltam. "Áem ievn fá." (I am eleven-five, azaz 11-től 5-ig vagyok) Luke kérdezte ezt, aki kizárólag azt érti, ha azt mondom "Walking Dead yeeah", de most meglepő módon nem kérdezett vissza, hanem elismerően bólintott egyet az ékes brit akcentusomon. Ennyi. Teli szájjal kell angolul beszélni, és fantasztikus ugrást könyvelhetünk el a fejlődésünkben. (fanéhik poog'esszh).

Most már ti is tudjátok, nem kell megköszönni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.