Mikor valami borzalmasan igénytelen dologgal bővül az internet illatos mezeje, mindig fölébred bennem az ősi vágy, hogy én is a kifogások mögé bújva letegyek valami egzotikusat az asztalra. Ha az ember nem programozó, akkor mondhatja azt, hogy persze ez itt ilyen-olyan, de én nem programozó vagyok. Egyébként is egy kísérletező szellem vagyok, szóval mikor azt a feladatot kapom, hogy találjak ki valamit, akkor ritkán mérlegelem a presztízs veszteség mértékét, hanem kitalálok valamit. Most a feladat egy Facebook applikáció volt, vagy bármi, ami megteszi ugyanazt, nekem pedig az jutott eszembe, hogy a kvízes-lájkolós szemetek sorát máshogyan bővíteném. Játékot fejleszteni kevesen szoktak, mert aki egy bizonyos szinten már van ebben, azt visszatartja a szakmai alázat, aki pedig profi szinten van, az túl drágán dolgozik ahhoz képest, amennyi hasznot egy Facebook kampánytól vár a egy átlagos vállalkozás.

Erre a részére nem vagyok büszke, viszont ha a körülményektől eltekintünk, és pusztán a tényt nézzük, hogy készítettem egy nagyjából működő játékot, akkor elég jó. Aki esetleg a fejét fogná, hogy még hány ilyen húzást kell elnéznie nekem, nyugodjon meg, ennél messzebbre már nem szeretnék elmenni, és szépen lassan visszatérek a kiindulóponthoz, a megszerzett extra tapasztalattal.

De addig is dobpergés:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.