Mikor még vastagon az MSZP-érában belekezdtek a metróépítésbe, nem lehetett felhőtlenül örülni a beruházásnak, mert vastagon átszőtte az egészet a rövidlátás és a különféle magánérdekek. Az átadása sem töltött el eufóriával, hiszen továbbra is az a beruházás volt, amit a fideszesek is, Vitézi Dávid is határozottan bírált. Attól még, hogy végül a Fidesz adta át, nem tudom áthangolni az értékrendemet.

Fogalmam sincs, mikor vettem utoljára bérletet, bringán járok már egy ideje, úgyhogy kihagyhatatlan ajánlat volt, hogy nem kellett jegyet váltani az első hétvégén az átadott metróra. Az állomásokat járva és végignézve két dolgot éreztem. Az egyik, hogy nagyon szép minden. A másik, hogy ez valami vicc. A tömegközlekedés egy kényelmetlen, de szükségszerű dolog, és akkor jó, ha A pontból B pontba a leggyorsabban el tudunk jutni. Az, hogy eközben milyen állomásokon járunk, lényegében mindegy. Ha szépek az állomások, javítani tudják a hangulatomat, komfortosabban érzem magam, ezt nem vitatom. Ha viszont a Művészetek Palotája előcsarnokában érzem magam minden állomáson, akkor röhögnöm kell. Olyan, mintha munkába menet a legkirályabb cuccaimat venném fel, hogy megtiszteljem a munkába utazás ünnepét. De ha már ilyen viccesen grandiózusak lettek az állomások, mit lehet csinálni? A régészek a jövőben majd vakarni fogják a fejüket, hogy mik voltak ezek a kultikus terek, de az nem a mi problémánk, mi koncentráljunk a beruházás megtérülésére.

Attól függetlenül, hogy vége van a csodának, és mikor munkából hazafelé a pirosnál megállok előtte, a II. János Pál pápa téri metrókijáratból csak elvétve jön ki egy-egy pesti, Lede bíztatására megírtam a magam metrómustráját.

Mert az a helyzet, hogy bármennyire is kínos történetnek érzem a 4-es metrót, hihetetlenül lázba hoz, hogy olyan városrészek, amik eddig jelentéktelenek és csak a környékbeliek előtt voltak ismertek, most új dimenzióval bővültek, és a Bikás park is egy olyan fogalom lesz, mint a Pöttyös utca, a Kelenföld vasútállomás pedig mint a KÖKI. Annál is inkább, mert az egyetemi évek javát Újbudán töltöttem, szóval ez nekem kicsit olyan, mintha látnék felnőni egy ismerőst. Azok a helyek, ahol sört ittam hidegben a Hókával a Budaörsi Napok alatt, és nagyon szar ötlet volt, de mégsem felejtettem el, ahol vártam a 14-esre, és mindig 7-es jött, de ha 7-esre vártam, 14-es jött, ahol kajáltam, ahol először estem el birngával a villamos sín miatt, sőt most jut eszembe, Gyilkit (a bringám) a Bikás parkban vettem meg... A négyes metró megállói az én élőhelyeim voltak, és kíváncsian gondoltam bele, milyen távlatokat nyit nekik a metró.

Két cikket írtam, a második linkjét teszem ide, mert azt még nem olvasták annyian. Annak a végén van link az elsőre.

http://artiq.hu/mi-lesz-a-4-es-metro-blahaja-2-resz/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.