Teljesen véletlenül kaptam el egy műsort az ATV-n, amiben L. Simon Lászlót mellékesen az oktatás további átalakításáról is kérdezte Rónai, hogy most ez valamiféle teszt-e, hogy bedobnak egy törvényjavaslatot, aztán visszavonják, ha nagy a felháborodás. L. Simon László nem az eszéről és rafinált mondatairól híres, és nem is volt semmi botrányos a szavaiban az olyan felkészületlenségekhez képest, mint mikor egy köztársasági elnök mástól lopja a disszertációját, és még fel is háborodik.

Valami ilyesmit mondott, hogy teljesen jogos felvetés volt a most bedobott és visszavont törvényjavaslat, hogy a magániskolák, ahol egyébként tandíjat is szednek, kapjanak-e olyan arányú állami támogatást, mint egy állami iskola.

S Z A R D  Ö S S Z E  M A G A D

Azért írom így és ezt, mert a miniszterelnökség államtitkáráról van szó, és ha egy ilyen államtitkár nincs tisztában azzal, hogy mire költ a kormány és nagyjából mennyit, akkor nagyjából ezt dörgöli a képembe. Államtitkár vagyok, szard össze magad.

Abban a különleges helyzetben vagyok, hogy egyszerre taníthatok egy waldorf gimnáziumban és egy államiban is. 

A Waldorf iskolák nem szedhetnek tandíjat, mert ha szednének, akkor nem kaphatnának állami támogatást. Ezért hozzájárulást szednek, elég kemény pénzeket, amit nem mindenki tud fizetni, de ettől még nem teszik ki az iskolából. Sokszor van, hogy egy tehetősebb család átvállal terheket, szóval itt nem egyszerűen tandíj fizetéséről van szó, hanem itt iskola fenntartásról van szó. Az állami támogatás ugyanis nem egyezik meg azzal a mértékkel, amennyit egy állami vagy egy egyházi iskola kap.

Nem kap annyit egy alapítványi iskola.

Pedig a szülők, akik ilyen iskolába járatják a gyereküket, fizetnek adót. Adót. És tandíjat is. A kormánynak kéne szégyellnie magát, nem az alapítványi iskoláknak.

És ha megnézem, mekkora fennakadást okoz az állami iskolában, ha kifogy a toner a fénymásolóból, vagy hány hónapot kell várni, mire lesz áram egy rossz konnektorban, akkor a kormánynak egyébként is szégyellnie kéne magát, nem pedig forrás kivonást tervezni az oktatásból. Ha esetleg vannak gazdag alapítványi iskolák (a waldorfok pont nem ilyenek), örülni kéne, hogy ők legalább meg tudták oldani.

Az állami támogatás megszüntetése egyébként csak idő kérdése, és biztosan nem fognak annyian a waldorfosok, montessorisok, más alternatív iskolások védelmében az utcára vonulni, mint a netadó ellen, ez itt egy macska-egér játék, és természetesen a kormány a macska. Ma az oktatás teljesen periférikusan kezelt dolog, és mikor ebből gond lesz, ugyanilyen kevesen fogják megérteni, hogy mi volt a probléma, és miért kell több évtized a korrekcióhoz.

Mikor a kormány részéről azt mondják, "Vissza kell állítani a szakmunka becsületét", ugyanúgy dobogtatják meg a szakmunkások szívét, mint annak idején 2010-ben a kormányváltáskor a tanárokét: "Vissza kell állítani a tanári szakma megbecsülését." És mi lett: gépesített oktatás, ami csak azért működik, mert a tanár az ilyen "(ingyen) túlórázok inkább, mert különben nem végeznénk máshogyan". Ahelyett, hogy hagynák a Humán Erőforrás Minisztériumot belefulladni a baromságaiba. És hogy mennyire periférikusan kezelt dolog az oktatás, mutatja, hogy senkinek nem szúrt szemet, hogy az előző ciklusban éppen leépítették a szakmunkásképzést, ennyire nincs oktatási koncepciója ennek a korlátolt társaságnak.

A magam részéről korainak tartanám az alapítványi iskolák állami támogatásának felszámolását, de mindenképpen egy szükséges dolognak gondolom. Egy demokratikus országban a kormány tiszteletben tartja, hogy sokféle igénye lehet a lakosságnak az oktatást illetően, és nem próbál utat mutatni e kavargó világ változó örvényei között, mert arra valók az egyházak. De egy illiberális állam különös viszketést érez, hogy ideológiát érvényesítsen.

Az illiberális államnak nincs létjogosultsága. Bársonyszékben ülő teoretikusok találták ki, és kétségbeesésben lévő pánikoló kisemberek helyeselik, pedig velük éppúgy nem tud mit kezdeni egy ilyen állam. A politikának nincs más dolga, mint a törvényi keretek biztosítása. A megfelelő iskola kiválasztása, a társadalmi odafordulás megvalósítása, az elesettek támogatása a társadalom résztvevőinek a feladata, legalábbis ehhez kéne felnőni. A jelenlegi kormány mindent csinál, csak a törvényi kereteket nem biztosítja. Ilyen körülmények között az alapítványi iskolákra uszítani az embereket, mondván, hogy ezek államellenes élősködő pondrók, rövid távon biztosan jó húzás, de roppant felelőtlen a jövőre nézve.

És bár elégedetlen vagyok a kormánnyal, egy szóval sem írom, hogy az előző kormányokkal szimpatizálnék. 2010 előtt nem az volt a bajom, hogy nem a Fidesz balfaszkodik, hanem úgy általában a balfaszkodás. Ezek a fiúk teljesen félreértették a 2010-es kormányváltás mögé felsorakozott társadalmi felháborodást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.