Természetesen a liberális sajtó mindent megtesz, hogy a hangulat még fokozottabb legyen, mint amilyen, és olyan dolgok is címlapon maradnak napokon át, amikre korábban az olvasóközönség nem volt vevő különösebben. De túl a Gucci táskán, Ráchel szociális deficitjén, a sunyi törvénykezésen és a külügy futsal csapatán, van egy dolog, ami mindennél jobban aggaszt.

A lézerjános interjú egy bizonyos vonatkozása. Melyben Pokornit és Kövért fenyegeti a nádor, hogy maguk alatt vágják a fát. Mondja a liberális sajtó, de a jóhiszemű értelmezésben persze semmi rendkívülit nem tartalmaz a szöveg. Csakhogy leszarom a jóhiszemű értelmezést, utoljára öt évvel ezelőtt volt alapja bármiféle jóhiszeműségnek. A politikai félelmemet leginkább az az adalék táplálja, hogy Lázár szavait a nagykán is jóváhagyta, mert ebből egy nagyon egyszerű dolog következik.

Tökéletesen idegen számomra a kormány. De úgy, hogy nem lenne idegenebb akkor sem, ha egy orosz börtöntöltelék lenne a miniszterelnök, mert ezen a ponton már mindegy.

Nem tudok azonosulni egyetlen tagjával sem. Tegnap sem tudtam azonosulni egyetlen tagjával sem, de volt egy közös pontunk: egyszerű magyar embereként kezdték. Sejtem, hogy a háttérben üzleti alkuk köttetnek, de az előtérben ott állnak a vidéki képviselők, a városi képviselők, meg a fogalmatlan naiv teremtések, és ők együtt alkotják a rohadék kormányt. Alapvetően akár én is lehetnék a helyükön, elvégre csak bele kéne kezdenem a politikai karrierembe, nyalni-taposni, és már ott is vagyok.

Most viszont, hogy Pokorni maga alatt vágja a fát, ráadásul egy Kövérrel a szopóágon, csupa idegen ember marad a VIP klubban, lássuk csak. Lázárról a mai napig nem tudom, hogy ki szimpatizál vele, a tuskóknak túl sznob, az okosaknak túl tuskó, a kispolgároknak nagypolgár, a nagypolgároknak újgazdag, a zselléreknek beképzelt jenki, a jenkiknek ruszki tuskó. A kör bezárult. Rogán Blikk/Adóbevallás Antal a kurvák seggéből előcibált törvényjavaslataival azt is kétségbe vonta nálam, hogy bármit is letett-e eddig az asztalra, és mióta megugatta az USA-t, minden idős néni félreteszi a húslevesből megmaradt csontokat neki, de aztán ennyi. Giró-Szász András a saját kormányát tájékoztatta félre a hízelgő tanulmányaival, gondolom a jövőben Török Gáborról is nagyobb eséllyel fogunk hallani, mint erről a déli kóklerről. Habony Árpád nem létezik, Orbán Viktor pedig mióta megistenült, már csak a viktoriánus istentiszteleteken fohászkodnak hozzá. Orbán Matolcsyhoz fohászkodik, Matolcsy pedig önmagához, szóval nem sok kapcsolódási pontot hagytak.

Ezek volnának az ország vezetői, hiszen minden intézkedésről egy délután alatt kiderül, hogy ezek valamelyike találta ki, a többiek: Semjén, Balogh, Varga, Kocsis, tudomisén csak bejelentik a dolgokat, presztízsük a rubel árfolyamával zuhan versenyt. Néha a komor helyzetet megtöri Selmeczi Sütemény Gabriella zen mestereket kibillentő kommentárjai, vagy Deutsch Nemdrogozok Tamás sztárügyvédeket pánikba kergető tweetjei. Olykor pedig magyar sírvavigadós humorbombát robbant a nemzet tolla, és valljuk be: ezek nélkül tényleg sokkal kétségbeejtőbb lenne minden.

Ez a szellemi fölény, ami a kispolgár oldalán keletkezik, így nézve vicces, én viszont mégis inkább fosok, mert az én perspektívámból ezek az emberek mégiscsak azok, akiket oda szavaztak, következésképpen felhatalmazással fogalmazhatnak meg kritikát. Tapasztalt újságírók és közügyekben jártas értelmiségiek persze most észre sem veszik ezt a nüansznyi különbséget, ami engem - kispolgárt - kétségbe ejt: ha már az általam megvetett kormánytag sem mondhat kritikát, akkor mit csinálnak majd velünk?

A kérdésem álnaiv, mintha nem hoztak volna kommenttörvényt, mintha nem sújtanák különadóval a bandán kívülieket, mintha nem használnák ki végtelenül az aktivistáikat, hogy aztán kiröhögjék őket a fülük hallatára.

Bennem leépült az arrogáns fidesz-kormány imázsa is, és nem látok kormányt, csak egy kisgömböcöt. Nekem ez a politikai félelmem. Eddig sem volt hagyományos értelemben vett kormány, hiszen a hagyományokat felszámolták, de most, hogy akiket utáltam, őket is margóra teszik, kirántják alólam az ugart. Pokorni bármilyen töketlen és megalkuvó is, mégiscsak európai, és amíg a kórus tagja volt, volt valami féleurópai színezete a kormánynak, ami ha meg nem is nyugtatott, de otthonosan éreztem tőle magam. Most nem érzem otthonosan magam többé, fogalmam sincs, ki ezek az emberek, és milyen kulturális kapcsolatban állnak velem..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.