Az elmúlt fél évben igyekeztem kilépni életem eddigi kereteiből, és egészen meglepő dolgokat tapasztaltam úgy is, hogy lényegében mindössze munkahelyet váltottam. Az egyik legfrissebb felfedezésem, hogy az internet mégis jó. Az egész abból az alapvetésből indul, hogy a forgalmi gócok kialakulásával létrejöttek azok a tartalomszolgáltató monopóliumok, akiknek az url címeit megjegyeztük, nem vagyunk motiváltak a szörfölésben, ahogy a betárcsázós internet korában voltunk. Ennek köszönhetően egy meglehetősen kiszámítható információ-mocsár lassú trendjeiben pácolódunk, ami ráadásul kiválóan illeszkedik kinek-kinek a napi rutinjához, szürke hétköznapjaihoz.

Évek óta nem vettem a kezembe szépirodalmat, egy éve nekiugrottam a Száz év magánynak, de félúton letettem, mert belefájdult a fejem a harmincoldalas ötletszerű szófosásokba. Voltak még apróbb próbálkozások, de nem emlékezetesek. Most viszont egy nagyon érdekfeszítő könyvre bukkantam, konkrétan leesett a polcról kinyílva (ne részletezzük, hogyan), és beleolvastam, és egészen érdekes volt. Eleinte fárasztó volt akár csak fél órán át ugyanazt olvasni, de most már akár két órán át is képes vagyok rá. Szöges ellentéte annak, amit a neten művelek. A meghökkentő az, hogy úgy érzem magam tőle, mint mikor keleti harcművészetet kezdtem tanulni (egy hónapig tartott), és olyan részein is izomláz volt a testemben, amelyik testrészem létezéséről nem is tudtam addig. Az interneten áradó tartalom ugyanúgy szórakoztat évek óta: a vélemény blogok, a kommentek, amikből néha érdekes urban legendeket lehet megtudni, a cicás képek, a letöltött sorozatok. Egyszólamú dolgok, a szemnek szól minden. Ez a könyv viszont a csontomig hatol.

Mikor már éppen kezdtem volna úgy tekinteni az internetre, mint 90% reklámra/propagandára, végbement a magam kulturális forradalma. Apró dolgokkal kezdődött: megtanultam évekkel ezelőtt angolul, találtam magamnak mérvadó külföldi újságokat, amiket néha átböngészek, felfedeztem az indiai angol webet, a lengyel angol webet, a német angol webet, és az amerikai webet, nem behatóan, csak szőr mentén, de mégis. Sok év alatt észrevétlenül. Nagyjából 5 évvel ezelőtt mutatott az unokatestvérem egy youtube videót a 10 dimenzióról, amit először alig értettem, de már az animációtól hátraszaltót dobtam.

Az elmúlt fél évben pedig esténként már annyira untam a 9gaget, indexet, 444-et, hogy eszembe jutott ez a videó, és elkezdtem rákeresni erre-arra a videóval kapcsolatban. Egész sok dolgot tudtam meg az időutazás elméletéről, az űr és az idő viszonyáról, meg tudom is én. Nem gondolom, hogy értem az egészet, hiszen alapvető fizikai jelenségeket sem értek, mint a mágnesesség, vagy az elektromosság (vonz és ráz, de azon belül?), de tudom követni az ilyen lebutított okfejtéseket, és ez felettébb szórakoztató. Néha egész este ilyeneket olvasok. Nem nagyon értem a problémát a relativitás elmélet és a másik elmélet összeegyeztethetetlenségével kapcsolatban, és a kvantummechanika fogalmát is annyi év után csak most kezdem kapisgálni, de nagyon szórakoztató ezekkel tágítani a tudatomat. Egészen platóni felismerések kísérik.

Ma pedig - és emiatt döntöttem úgy, hogy megírom ezt a posztot - a 9gagen belebotlottam egy nyomi képbe, hogy egy faszi a húrelmélettel foglalkozva bináris kódot fedezett fel az egyenletében. Most ezt megint nehezen tudom vízionalizálni, de ugye hát akkor már erre is rákerestem, mert nehogy már lemaradjak erről a 2013. áprilisi információról. Tök jó dolgokat találtam, például a kedvenc webes fórumomon valaki be is dobta korábban a témát, és többen töprengeni kezdtek a dolog informatikai vonatkozásán, meg úgy általában. És ahogyan ezt így olvasgattam, összeállt előttem, hogy van valahol egy tudós, aki publikált kb. két éve egy elméletet, illetve egy részeredményt, és az internet bugyraiban irgalmatlan kegyetlen pragmatikussággal szétcincálják az egészet, majd újra összerakják, és útba igazítják. Hogy némileg kollektív kutatás folyik, nyílt gondolkodás, persze csak okoskodás szintjén, hiszen a kommentelők nem kutatnak semmit, de mégis igen felemelő volt olvasni, ahogyan minden tudományos kisebbségi komplexus nélkül osztották az észt a hozzászólók. Mert végülis ezért jött létre a civil internet: a tudományos publikációk megosztása céljából. És túl az unikornisokon és macskákon, működik ez is. Fantasztikus.

Én például még azt tanultam kémiából, hogy van az atommag, protonnal és neutronnal, körülöttük elektronok, ezek elemi részecskék, és van anyaguk, "megfoghatók". A proton meg a neutron között pedig ott vannak tömítésként a pozitronok meg a neutrínók. De kiderült számomra (internet), hogy a protonok is, meg a neutronok is még kisebb részekből épülnek fel, és azon a szinten már nem is érvényes a newtoni fizika, és nem tudunk (még?) nyakon csípni valami jó combos elemi részecskét, amit végre kinevezhetnénk az univerzum építőkövének. Mármint tudjuk, hogy vannak a kvarkok, de a kvarkok sem elemi részecskék, hanem állnak valamiből, amit elég nehéz vizsgálni, mert nagyon nem newtoni. Az ezen való elmélkedések, és a jelenség összekapcsolása a buddhista filozófiával egy olyan tendencia, ami a felvilágosodás előtti egységes világszemlélet (természeti és természetfeletti egyszerre) jellemzője volt. Elképesztő.

Eltekintve a dilettantizmustól, mint kísérőjelenségtől, egészen lenyűgöző, hogy az akadémiai tudomány monopólium nem csak megszűnt, és egy gyorsabban reagáló, alkalmi tagságú "webes akadémia" nőtt mellé, hanem már ezen is túl vagyunk, és a web kitermeli a legújabb elméletek konyhanyelvű feldolgozását is, ezek szimpatizánsokra találnak, vegyülnek az egyéni világlátásokkal, és új eszmeáramlat formálódik, különösebb szellemi vezetés nélkül, lényegében demokratikusan, vagy kollektívan.

Mindenki egyénileg utánajár a dolgoknak, és végül hasonló dolgokra jutnak kollektívan. Pont, mint a meditáció útján történő megismerés elmélete, csak itt számítógépekkel.

Az internet izgalmas hely.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.