Putyini értelemben provokáció történt, mikor tegnap merényletet követtek el az orosz ellenzéki vezér ellen, amiről bizonyára mindenki értesült.

Ha ügyesen megpucoljuk azt, amit az egyes országokról hallunk, ami marad, az a nyersanyag, a pozíció, a néptömeg és a motiváció. Kis kubista hozzáállás kell.

Ilyen irányból figyelve az utóbbi egy év orosz eseményeit, nagyon sokat meg lehet érteni Putyin világából, mert le kell mondani arról a kényelmes narratíváról, amit az amerikai kampányirodák a sajtó kezébe nyomnak. Mikor például Nyemcov meggyilkolását provokációnak bélyegzi Putyin, akár igaza is lehet, hiszen a CIA-nak volt keményebb húzása is. A stílusuk persze nem ez, és itt elvérzik a putyini érvelés, de maga a feltételezés, hogy Putyinon kívül más is geci, teljesen megállja a helyét.

Amerikának és Nyugat-Európának az 1992-es status quo fenntartása az elsődleges érdeke: romokban a KGST-csoport, Kína műanyag szarokat gyárt csak, Indiában nincs űrprogram, Dél-Amerika a fasorban sincs. Szemmel láthatóan Kelet-Európa demokratizálása is kizárólag annyi erőfeszítéssel zajlott, amennyi a privatizáció végrehajtásához és a piaci liberalizáció megvalósításához kellett. A vállalatok ide települése is körültekintően történt: véletlenül sem teremtettek konkurenciát az anyavállalatnak, az anyaországnak. A folyamatosan adókedvezményeket tarháló vállalatok kiváló érzékkel aknázták ki a szakszervezetek nélküli kelet-európai munkaerőt is: soha fel sem merült, hogy bárki sarokba szorítsa a cégeket sztrájkokkal, vagy akár csak bér követelésekkel. Kicsivel több koncot adtak, mint a fizetésképtelen állam, és ez már elég volt ahhoz, hogy a kelet-európai munkaerő kicsit nyugatinak érezze magát.

Változtatni ezen a felálláson akkor is nehéz, ha a kelet-európai ország tele van nyersanyagokkal, ami az ipari versenyképesség egyik alapfeltétele. És szó sincs összeesküvésről: a nyugati vállalatok együttesen és külön-külön azon vannak, hogy megőrizzék a piaci helyüket, ez egyszerű önérdek. Ennek köszönhetően Kelet-Európában az életszínvonal mindig csak annyit fog emelkedni, amennyi a nyugati cégek költségvetésébe még belefér, gondosan szem előtt tartva a profitmaximalizálás elvét. Ahhoz, hogy Kelet-Európában is akkora legyen a GDP, nem pusztán több vállalatra van szükség, hanem az előállított áruk értékét is növelni kell, például úgy, mint Nyugaton: magas bérekkel. Nyugat-Európában azért is "értékesebbek" a termékek, amiket előállítanak, és beleszámolnak a GDP-be, mert a bérköltségek megnyomják a termelési költséget. Amit talán a kelet-európai alacsony bérköltségű leányvállalatok kompenzálnak. De ez csak tipp.

Kelet-Európa viszont tőkeszegény, tehát nincs különösebb választási lehetősége. Amelyik látnoki vezető változtatni szeretne az erőviszonyokon, annak valószínűleg az olyan iparágak/szolgáltatások támogatására kéne ráfeküdnie, amikkel fordított tőkeáramlást tud előidézni: a kelet-európai vállalat könyvel el nyereséget a nyugat-európai (vagy bármelyik más) piacon. Például odafigyel arra, hogy a tech-startupok profitja ne vándoroljon ki a külföldi befektetők túlsúlya miatt, hanem betöltse a külföldi befektetők szerepét valahogyan. Más szóval fel kell vállalnia az érdekütközést a Nyugattal. A nyugati kormányok a vállalatok markában vannak, olyan sundám-bundám ügyek vannak, amik csak szebben vannak felöltöztetve, mint a balkáni maffia. Tehát PR szakemberek, marketingesek és politikusok régiós válogatottja veszi fel a kesztyűt, ha bárki bárhol a világon az euroatlanti status quo-t veszélyezteti a gazdaságpolitikájával.

Putyin, vagy Orbán ezért talál rajongókra, mert a Nyugat is kompromittálódott, nem csak ők.

Én csak azt nem értem, hogy Kínától Kelet-Európáig miért törvényszerű, hogy a mi politikusaink a "lázadás a status quo ellen" programjukat kiegészítik egy "merjünk gecik lenni" programmal, aminek kötelező elemei:

- civil szervezetek buzizása

- jogrend leépítése

- átláthatatlan állami pénzmozgások

- sajtó kérdéseitől megsértődés, később büntetés kiszabása

- dilettantizmus eddig elképzelhetetlen dimenzióinak Földre idézése

- zsarolások és gyilkosságok

- palotába költözés

Nem látom át, miért ne lehetne konfrontálódni a nyugat gazdasági érdekeivel gyilkosságok nélkül, vagy a törvények folyamatos átírása nélkül, vagy kispöcsök kinevezése nélkül, vagy előre lejátszott pályáztatás nélkül, vagy abúzus nélkül, vagy a sajtó elnémítása nélkül? Ki terjeszti ezt, hogy ez csak így működik? Kurvára semmi nemesség nincs Keleten? Csak azért kérdezem, mert akikért valójában harcolni kéne, végső soron azokat patkolják folyamatosan, szárazon, hátulról.

Béke poraidra Borisz Nyemcov, most már egy jobb helyen vagy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.