A felháborodott kommenteken sem, meg a cikkeken sem igazodok ki. Karcagon odaadták a pénzt Marcsinak másfél évtizeden át, de úgy tűnik, hogy a Questor botrányig aki ki akarta venni a pénzét, ki is adták neki. Különben már sok-sok évvel ezelőtt botrány lett volna, nem?

Hogy kerül ide a piramisjáték fogalma?

A kommentekben azon háborognak, hogy miért voltak ilyen vérhülyék a karcagiak, hogy majd biztosan Marcsi évi 20% hozamot valóban képes kisajtolni nekik.

Simán. Ez tény volt.

Ha Marcsi csak egyszerűen meghitelezett vele néhány fekete projektet, kicsivel a banki világ kamatai alatt, már biztosította is vele a 20%-os fialást. Arra akarok csak kilyukadni, hogy a sógoréknál (Ausztria) a Raiffeisen bank 7-8%-os hiteleket kínált mikor utoljára hitelt akartam felvenni, idehaza ugyanaz a bank 24%-osat. Egy amerikai vígjátékban poénnak szánták, ahogy a főhős magyarázta, jó üzletet csinált a 12%-os áruhitelével. (Nálunk 40%-re fordították, hogy üssön a mondat) Megtakarítási betétek 4% körül, szóval egyszerűen szólva a rossebnek sem tűnt korrekt befektetésnek a bankbetét, mert amit a bankok kínálnak, az röhej.

Röhej abból a szempontból, ahogyan egy kispolgár ül a lovon. Én még nem buktam 3-4 millió forintot, mert nem volt ennyim, és jó ha négy év múlva kikeveredek az adósságaimból. De ha lenne egy kis pénzem plusszba, akkor simán odaadnám Marcsinak, mint ahogyan simán otthagytam a devizapiacon is. Mert nem érzem jól magam a bőrömben, kevesellem az életszínvonalamat, és hiszek a mesékben, mert miben másban higgyek? Szóval ha bankbetétről van szó, én, a kispolgár azt látom, hogy a bankok tollasodnak, de nem akarnak nekem belőle adni, akkor sem, ha az én tőkémet forgatják. Kiszúrják a szememet, a kispolgár bennem így látja, és nem vitatkozok vele. A Marcsi, az rendes, mert az ha fialtatja a lét, rendesen hozzám vágja a hozamot. [De tényleg! Egészen múlt hétig. Addig igen. Másfél évtizeden át. Ez igazából egy lenyűgöző teljesítmény.]

A kispolgár gyorsan akar pénzt, mert nincs ideje, nyakán vannak a kiadások. Tudja, hogy a bankok átverik, szóval bármilyen kókler hitelesebbnek tűnik, mint egy bank a 4%-os hozamával. Üzleti körökben ez egy reális ajánlat, és ki lehet kuncogni, vagy bele lehet vágni. Kispolgári körökben viszont nem befektetésről van szó, nem megtérülésen és parkoltatáson töprengenek, hanem a felemelkedésen. Minekutána a bérolló olyan, amilyen, nehéz elvárni a kispolgároktól a protestáns etikát, ezek elköltik a pénzüket hó végére az utolsó fityingig, mert éppen annyit kapnak, amennyi elég. A felemelkedés ígérete nem a munkahelyi karrier, mert olyan is biztosan van, de nem épülnek itt amerikai álmok.

Néhány éve még panaszkodtak arról, most már fel sem tűnik, hogy a válság előtti munkamennyiséget próbálják fenntartani a cégek a csökkentett foglalkoztatottság mellett. Ilyen elmeállapotban bármilyen Marcsinak odaadom a pénzemet, és még zokon is veszem, ha papírokkal meg pecsétekkel húzza az időt. Adjál pénzt Marcsi, te XXI. századi Szűzanya, én dolgozok, nincs időm pénzt gyűjteni!

Ennyi az egész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.