Találkozás egy dolmennal

2024.04.02. 00:06

dolmen.jpeg

Kocka poszt következik. Egy valószínűtlen történet egyik apró mozzanata, hogy egy dolmennél kötöttem ki, amiről utólag megtudtam, hogy ez büszkélkedhet Európa legnehezebb fedőkövével: 150 tonnát nyom a gránit.

Egy keserédes történet kedves fordulópontjaként Carlowba utaztam. Elég sok dolog kavargott a fejemben, így aztán az utazásra nem készültem fel túl alaposan, és bár voltak halvány szándékaim, hogy mit szeretnék megnézni, inkább vendéglátóm belátására hagyatkoztam. Írország számomra sokmindent jelent, nem hiszem, hogy van más ország Európában, ami gyerekkoromban ennyire megmozgatta volna a képzeletemet, és ehhez képest gyászos, hogy kompletten megfeledkeztem arról, hogy itt dolmenek is vannak. Még jó, hogy pont abban a városban is van dolmen, ahol a barátom lakik!

A dolmenek

A Kacsamesék egyik epizódjában voltak druidák, akiknek világító szemű farkasaik voltak, és ligetek és nagy kövek között űzték rejtélyes dolgaikat, és ezzel meg is történt az elkerülhetetlen: kelta rajongó lettem. A dolmenek és a kelták kapcsolata nem kizárt, de tudtommal nem is igazolt: a kelták egy vaskori kultúra számtalan alcsoportjából álló társaság (akár több különböző népet is tömörítő kultúra is lehetett), a dolmenek pedig kőkori építmények, tehát több ezer év választja el a két dolgot egymástól. Mégis elgondolkoztató, hogy dolmenek leginkább azokon a helyeken maradtak fenn, ahol a kelta kultúra is, de igazából nincs jelentősége, mert ami a kelta kultúránkból ránk maradt, az nem ad magyarázatot a dolmenek rejtélyére. 

A dolmenek a megalitikus építmények közé tartoznak, a több tonnás kőtömbökből emelt struktúrák csoportjába. Ezek közül az angliai Stonhenge a legismertebb, de még öregebb írországi Newgrange is mondhat sokaknak valamit, vagy akár a máltai kamrák, vagy a Mükéné romjai Görögországban. A dolmenek rendeltetését nem tudjuk, de általában szabályosan tájolt építmények, tehát mindenképpen képviseltek valamilyen magasztosabb célt. A dolmenek kistestvérei a menhírek, amik hatalmas álló kövek, afféle oszlopok. A dolmen és a menhír között a különbség, hogy a dolmen bonyolultabb struktúra: olyasmi, mint egy kőasztal, vagy kősátor.

A dolmenek fedetlenek, de néhány halomsír-szerű építmény ugyanabból a korszakból azt a feltételezést erősíti, hogy földdel befedett építmények voltak, amik ilyen módon mesterséges barlangot képeztek. Nem tisztázott a párhuzam, de az egyik feltevés szerint ezeknek a kamráknak a letisztult formája a piramis. Az szokott lenni a kérdés, hogy a mükénéi civilizáció sírkamrái, a sztyeppei népek halomsírjai, és más sírkamrás temetkezések az egyiptomiakat utánozták-e (a piramisok egy-egy sírkamrát rejtenek), vagy mindezen népek egy ősibb rituálét követtek a maguk módján. Egy biztos: az írországi Newgrange egy földkupac gyomrában található kamra, és az összes ilyen építmény közül ez a legidősebb.

Visszatérve a dolmenekre: megeshet, hogy a dolmenek lekopott halomsírok sírkamrái. A földet elmosta az eső az évezredek alatt, de a gránit szerkezet ott maradt. A sír-elméletet viszont nem támasztják alá csontok, vagy emberi hamu: kapásból a Newgrange-ben sem találtak semmi bizonyítékot a temetési rendeltetésre.

img_9687_nagy.jpeg

Kernanstown Cromlech 

Kernastown Cromlech a gaél neve a Browneshill Dolmennak. Ott áll az országúttól néhány percre, nem tűnik különösen jelentősnek, de közelebb érve annyit meg tudtam állapítani magamban(?), hogy nem pici. Ez egy tisztességes dolmen, és mint kiderült, a fedőköve Európa-rekorder. Az ember élete nem is olyan rövid, ha azt nézzük, hogy mi minden merül a feledés homályába. Nekem ez az időről időre fellángoló kőkorszak-mániám is már egészen kiment a fejemből, és csak az ősi tömbök körül fényképezkedve döbbentem rá, hogy mennyire nagy találkozás ez most itt nekem: most először láttam élőben dolment. Amúgy igen, olyan, mint a képeken, mert kőből van, elég mozdulatlan. Nem éreztem körülötte a Föld szívcsakrájának lüktetését, vagy a földönkívüliek jellegzetes bűzét, nem botlottam meg egy 5000 éve otthagyott vésőben sem, és még azt sem vettem észre, hogy lenne rajta bármi faragás.

Ami az illeti, más sem vett észre semmit, mert ennél a dolmennél még nem végeztek régészeti feltárást. Annyit tudunk, hogy a környékbeli feljegyzések összesen három dolmenről szólnak, amiből ez az egyik. A másik kettő már nem áll, köveit elhordták, és csak a helyük található. 

Bár a magyar wikiédia Megalitok Írországban szócikke szerint ez a dolmen sosem volt földdel fedve, a helyi múzeum honlapján az áll, hogy földdel volt fedve. Időszámításunk előtt 3000 körül épült, ez nagyjából a bronzkor határa, és a Kheopsz-piramis építésének (Kr.e. 26. század) ideje is.

Amit én kiemelnék így turistaként, hogy a dolmen keletre néz, és bár első ránézésre random kövek tartják, végül mégiscsak belátható, hogy a közepén egy négyzet alakú kő tartja a fedőkövet, jobbról-balról pedig kihegyezett tömbök. Az, hogy oldalról most be lehet már menni, nem jelenti azt, hogy az volt a bejárata, hanem valami veremszerű ügyről van itt szó: a három kő közül a középső négyzetes kő a struktúra bejáratát állta el. Ha elállta, akkor pedig volt bent valami elállnivaló. Mindenesetre a dolmennak ezen része gondolom nem volt befedve földdel.

img_9691_nagy.jpeg

Feltámadás

Nem látok bele semmit, mikor pedig ott voltunk, eszembe sem jutott, hogy Húsvét van, de így utólag elég menő érzés, hogy bár templomba nem mentem, de aránylag véletlenül egy feltámadást promotáló építménynél dekkoltam az ünnepen. Eddigi legjobb Húsvétom.

Az írországi megalitiukus építmények szeretik a keleti irányt, és ugye a Nap kel fel ott, így aztán az emberiség kevésbé tanult tagjai is valamiféle kezdőpontnak tekinthetik ezt az irányt. Ahogyan a reggellel kezdődik a nap, ahogyan a napkelte egyre növekvő fénnyel jár, amit a napsütés okoz: a nap során fokozatosan lesz egyre melegebb, ezek a természettel kapcsolatot kereső emberek számára az élettel állnak párhuzamban. Születünk, kiteljesedünk, aztán elhalványodunk. Minden nap az életünk kicsiben, és talán ez kelti az ősi kultúrákban a feltámadás, vagy újjászületés gondolatát: ha egyik nap után jön a másik, akkor az egyik élet után is jön a másik. A fáraók holttestét is azért konzerválták, hogy az isteni lelke visszatérhessen belé ha úgy jön ki a lépés.

Ezt megfontolva akár szülőszoba is lehetett ez a dolmen, nem pedig sírbolt. Mármint nyilván a szülni készülő nő ha megpróbálta volna a 20 tonnás bejárati ajtót kinyitni, akkor nem kellett mélyeket lélegeznie, hogy megtörténjen az ember csodája, de én inkább arra gondolok, hogy talán azért nem találnak csontokat sem és hamut sem, mert nem a holtak feltámasztása céljából építették a dolment. A történelmi hagyományok persze mégis inkább a sírboltos dolgot, vagy legalább a ravatalozó elméletét támogatják: a szülést tudtommal egy épület sem ünnepli (kivéve a betlehemi Születés templomát). Meg ugye a születéssel kapcsolatban kevesebb támaszra van szüksége az embernek: eleinte önmagában a gyerek látványa csal könnyet a szemünkbe, később meg ugyanettől inkább ökölbe szorul a kezünk, mármint abban megegyezhetünk, hogy nincs szükségünk építményre, hogy feldolgozzuk a tényt, hogy egy új akarattal bővült a csapat. Ezzel szemben a halál véglegességéhez nagy segítség egy narratíva, hogy mi történik ez után.

img_9685_nagy.jpeg

Akárhogy is, számomra az ott semmiképpen sem valaminek a vége, bár hazaúton a repülőt mikor megcibálta a szél, akkor egy kicsit azt hittem. Az a dolmen nekem egy jó kis újjászülető-hely lett.

A bejegyzés trackback címe:

https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr5618366867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása