Az idei középszintű feladatsor kétszer lepett meg: első ránézésre a nehéz (félreeső) esszétámák miatt aggódtam, de a teszt rész javításakor kiderült, hogy az sem volt nekik könnyű. Pályafutásom legrosszabb eredményei születtek.

Nemzeti Alaptanterv és Kerettanterv, ezek az elvárások a tanári munka irányában. Hazafias, sokoldalú képességekkel rendelkező okos gyerekek nevelése a cél röviden. De gyakorlatilag mégis az érettségi az, ami felé kell haladnunk a tanévek alatt, és ebben eléggé keresztbe tesz a kerettanterv. Régen nagyon nehezen hagytam ki tananyagokat, de a kerettantervre ma is ez a jellemző. A magyartanárok is arra panaszkodnak, hogy ezt is venni kell, azt is venni kell, de közben tanuljon meg esszét írni, verset elemezni, menjen az önreflexió, stb.

Ma pont egy alsóbb évfolyam dupla óráján dobtam be a kerettantervet a farkasverembe, és István-kori haláleseteket osztottam ki a kölyköknek feldolgozásra. Koppány, Tonuzoba, Imre, Vazul, Vata (Vata megúszta) és egy áttekintő szöveg a középkori elrettentés eszközeiről. A végeredmény most is megfelelő volt: a féloldalas leírásokat jelenetekké átdolgozni magas szintű szövegértést igényel. Minden csapat meg akarja nevettetni a társait, ezért működik a csoportnyomás, és jobban próbálnak a szöveggel kezdeni valamit, mintha csak én kérném rá őket. Aztán szereposztás, jelmezek barkácsolása, a jelenet átgondolása (rendezés), stb. Hihetetlen látni őket, hogy mennyire izgatottak és szorgosak ilyenkor. Aztán végül prezentálás: kiállni a többiek elé, megjegyezni mondatokat, egyre többször nyúlnak digitális segédeszközökhöz (hangeffektek, háttérképek, fények). Őrület. Mivel körbe-körbe mászkáltam közöttük, kérdezgettem őket a tervről, eléggé mellbe vágott, hogy az előadott jeleneteik néhány kivételtől eltekintve mennyire laposak voltak. Az egyik csapat annyit csinált, hogy egy István feliratú diák egy flakonnal elkalapálta Koppányt. Koppány a földre hullt, a csapat többi tagja pedig meghajolt. Pedig volt ott ötlet, csak nem jutott el a megvalósításig.

Tehát újra neki kéne futni, a következő órán már talán rendesen jegyre menne, ők pedig tudnák, hogy itt időmenedzsmentre, prioritások felállítására, próbákra és további szervezési munkára lenne szükség. Évente 1-2 ilyen alkalom van, és elfelejtik a tapasztalatukat, mire újra eljön ez a pillanat. De következő órán biztosan nem ilyen feladatot fogok csinálni velük, mert így is masszív lemaradásban vagyunk a tananyagban. A dupla óra tantervi hozadéka: nulla. Az ügyetlen előadások miatt senki nem tudott meg semmit István utáni trón-problémákról, a saját témájukban sem tudtak elmélyedni, mert a megvalósítást elvonta az időt, szóval így ennek látszólag semmi értelme nem volt.

Aztán mikor az érettségiket javítom, és egy háromadatos grafikonnal kapcsolatban feltett négy kérdés lenullázza a végzős diákot, amikor egy karikatúrát valóságként kezel, amikor egy történelmi dokumentumot nem tud egy történelmi ismerettel párosítani, amikor Jézus korabeli témánál ezer évvel később élt emberek neveit írják be válaszul, akkor rájövök, hogy a mai gyerekekkel tényleg itt kell kezdeni. Gyurmából formáld meg Hitler bácsit, zsírkrétával rajzolj egy keresztet, ha vonalas lapra írsz, próbálj a vonalak között maradni, és más gyakorlatias dolgok kellenek a tanórákra. Mert elmondhatom a tananyagot, amihez feladatokat vihetek, de nem tud hozzákezdeni a feladathoz, mert az neki magas, és különben sem érti azokat a szavakat, hogy békekötés, jóvátétel, ellenzéki vélemény, társadalmi probléma.

Nincs rálátásom az általános iskolákra, így nem etikus, hogy nekik rontok, de az általános iskolából érkező diákjaim idegrendszeri fejlettsége alsó tagozatos szinten van. Gyanítom, hogy énekórán már nem énekelnek, technika óra nincs, rajzórán nem állnak bele a rajzolásba, tesin felmentett az egész osztály, stb. Mesélés helyett film, alkotás helyett nézés. Gyerek oldalról pedig: totális érdektelenség. Szinte az egész iskolai jelenlétük arról szól, hogy kicselezzék a tanárt, hogy megússzák a feladatok rendes elvégzését. Akkor mégis mitől várjuk a fejlődést?

Tegnap voltak az iskolánkban a honvédségtől a Honvéd Kadét program kapcsán. Még nagyobb nyomás, hogy tartalékosokat toborozzanak a végzősök között. Hogy a honvédelmi ismeretek tanár (én) is jó lenne, ha példát mutatna, és tartalékosnak állna. Tisztelem a katona ismerőseimet, de nem gondolom, hogy katonának menni nemesebb vagy különb dolog, mint mondjuk régésznek, vagy programozónak, vagy akkumulátorgyári dolgozónak. A tiszteket hallgatva az igazgatói irodában ez a kép körvonalazódott: az érettségizőim képességei most már ismertek. Kiváló karrier lehetőség a diákjaimnak az aksi gyár, a katonaság, építőipar, vendéglátás. Ennyi. Most ez még nem zavaró, mert mi még élünk, és elvégezzük a többi munkát: laboratóriumi munka, gyógyszerfejlesztés, környezetvédelem, kőolaj finomítás, tanítás. És biztos vagyok, hogy a megüresedő állásokat betöltik majd. De izgalmas látni, mi folyik az IT szektorban a juniorok felvételénél, mi a juniorokkal kapcsolatos általános vélemény.

Lábjegyzetben hozzá kell tennem, hogy az idei töri feladatlap mocskos szemét volt. A magas szintű gondolkodási képességeket igénylő feladatok aránya bőven 10% felett volt, ami azt jelenti, hogy egy szorgalmas, de nem mindent tudó tanuló simán 80% alatt rekedt. Idén nem volt 80% feletti tanulóm, pedig minden évben a derékhad 60-90% között teljesít, és rajtuk kívül vannak még az emelt érettségit tevőim. Idén a derékhad 30-50% között vizsgázott írásban. Mivel nem ugyanolyan szintű volt a vizsga, mint tavaly, így nem tudom egyértelműen kijelenteni, de nekem mégis az a benyomásom a feladatmegoldásaikat nézve, hogy egy könnyebb feladatlappal is elmaradtak volna a korábbi évek eredményeitől. Nem hiszek a fogalom létjogosultságában, hogy "covid-generáció", de ők a covid-generáció. Annak viszont már 3 éve! Azóta ezerszer kinyittattam velük az atlaszt, ezerszer dolgoztunk fel álszent/kétértelmű/hazug/régies/jogi szöveget, ezerszer néztünk a témákra más szemszögből, tehát nem bújhat senki kifogások mögé.

De fingom sincs, hogy mi történt. A megoldásra meg esély sincs: az oktatáspolitika válasza az, hogy a gyerekek nem elég hazafiasak és nem magolnak eleget, illetve nem mennek elég számban tartalékosnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.