A vasútállomáson fölnéztem a hegyre, láttam, hogy havas, és átjárt a tél hangulata. Ettől függetlenül hozta a környék a londoni időjárást, szakadt az eső, amíg otthon voltam, végig. Szombaton fölugrottunk az Írottkőre. A város 243 méteren van, ott még esett. Hófoltok 400 méteren jelentek meg, de igazából 500-on. Kb. 630 métertől már egybefüggő havas területek voltak, és ahogy haladtunk a szerpentinen, ahogy a könyvben van: egyik pillanatról a másikra hó és nem eső hullott. Képek.

Indítottam egy másik blogot, az újsággal kapcsolatban. A munka élménybeszámolója van rajta gyakorlatilag. Csak szívesen írok arról is, de mégsem ide.

ez a cím elvileg.

Utálom a történelmi filmeket, sosem sikerülnek olyanra, amilyenre kéne. De ha egy rendező végre úgy dönt, hogy nem szimulációt, hanem filmet forgat, megtörténik a csoda. Ezen felül Zack Snyder talán rájött, hogy a Gyűrűk Ura második része (Két torony) kizárólag a Helm-szurdoki csata miatt nézhető, és ha már Gyűrűk Ura: a rajzfilmes feldolgozásból is csak ez a csata ér valamit.

A sok felirat- és szinkron nélküli Simpsons hatására már ilyen filmeket is meg tudok nézni (idegen nyelvű-vakulj paraszt ehhe). Haluskás filmek kategóriája, erősen hangulatfilm, sokkal inkább költői mint "írói" - magyarul a sztori elég halovány, annál nagyobbat üt azonban az összkép.

Komolyan semmi időm sincs blogolgatni - ezt nem is hittem volna. Játszani sincs kedvem, meg filmet nézni sem, bár ez éppen azzal van összefüggésben, hogy minden játékigényemet (menedzselős-bigyós) kioltja a valóság: a Nyúznál jobb játék (remélem ezt nem olvassa egy HÖK-ös sem) nincs a világon.