Nem, egyébkét hülyeség a cím, a Nyúzba írtam cikket, majd' szétesett a fejem, hogy meglegyen a karakterszám, és a blogra is írni akartam, mert van mit, de már elfáradtam, viszot kiteszem ide a jövő héten megjelenő borzadmányomat. Kizárólag hogy legyen valami. Íme:

Mikor reggel a pénztárca fekete lyuknak tűnik, és azt mondjuk, „többet nem iszok”, két dolog lehet: előző este minden idők legjobb felezőbulija volt, vagy pedig szimplán „ejnye-ejnye”. Milyen volt a 2004-ben kezdett évfolyam felezője?

Kezdetben nagyon angolos volt a hangulat: jobbára teáért állt sorban a társaság; a zene a falaknak szólt. Idővel persze föl kellett lökni a ritmusosan ugrabugráló „földgömböket” ahhoz, hogy a vécét elérhessük, tehát furcsa mód az teaholizálás a buli vége felé táncolásba fordult . A hatás miatt még a tea előtt „vetélkedtettük meg” a tanárokat – a zsűriben két és fél év frusztrációja csapódott le: most fordult a kocka… „Nagyon jó, hogy a tanárokkal együtt nevetünk, igazi stérberek lehetünk most néhány órára”. Tömény teát lehúzogatva a lobbi fogalmával is ismerkedett a társaság.

Külön figyelmet érdemel a zene, hiszen szintén egy földrajzos rendezvényen jegyezte meg valaki, hogy csalódott az egyetemi bulik zene-felhozatalában. Erre most nem lehetett panasz, már csak azért sem, mert az egyik üregben (a Kasmírban voltunk) a csalódott ember adagolta a zenét, olyat, amit Londonban is csak most égetnek korongra. Nyilván annyian is lazultak rá (egy retrospektív társaságról van szó), de a lényeg a tény, hogy mennyire „pro” a buli. A másik üregben arra lehetett rácsodálkozni, hogy a régi klasszikusok mennyire jók. Mármint: persze, haladni kell a korral, de a Born to be wild, a Macskajaj, meg a többi „alap” zene nem véletlenül örökzöld.

„Fele-fele arányban vizezik” – essen szó a teáról is. Nagyon felhasználóbarát sörárral leptek meg, külön jó volt, hogy a dekoncentrált tanárok elejtegették az italbonjukat, úgyhogy volt vígasság. A vizezett sörben az a jó, hogy egy tudósító is bátran fogyaszthat, nem esik nagy baja. Meg úgy általában is, jobb ha az ember odafigyel: vagy azért hogy lásson dolgokat, amiket majd elmesélhet, vagy azért, hogy ne róla meséljenek. Egyébként hajnalban már a vizezést illetően kétségeim támadtak, úgyhogy már csak a per elkerülése végett is leszögezem, hogy kizárólag stilisztikai okból hozom rossz hírbe a Kasmír sörét.

A szigorlat is szóba jött, kacsingatásokkal keverve, de erősen elgondolkodtató volt az is, hogy ugye elmarad holnap az óra, vagy legalábbis nem lesz névsor – éljen a tea! Igaz, az órák nem maradnak el, és névsor is lesz. Még van hová fejlődni… A terepgyak-hangulat végig kitartott, és meglepő, de már a második perctől megvolt. Aki még nem volt a Kasmírban, csak az olvasson tovább: ez is egy tipikus „süssfelnapos” pince, antiklinális plafonnal (=boltív), a dekoráció a név miatt kasmíros. Elég hely van a pultnál, parasztság viszont, hogy külön pénzt szednek a vécéért, és a pulttól nem messze van egy tavirózsás giccs is.

A megjelent tanárok névlistáját, róluk készült fényképes dokumentumokat a következő, „Tényfeltáró Bulvárnyúz”-különszámunkban adjuk közre.

A cím egy erőltetett szóvicc: sick=beteg, vagy valami ilyesmi. Amire asszociálsz, az meg egy csoki. Mostanában lehet vele nyerni. Rendkívüli időket élünk, én ezt azért írhatom, mert sem a tombolán, meg úgy általában a lottón sem vagyok szerencsés, viszont ilyen csokit már háromszor nyertem. Azazhogy: nyertem volna, ha érne valamit a nyereményem.

Pihenésképpen szétnéztem a hírek között: irán és tüntetés. Röhej. Iráni háború nem lesz, Magyarországon meg a tüntetés a legkisebb probléma, amivel foglalkozni kell. Tilos a golyóálló, meg anyámkínja. Mintha eddig ilyenben mászkáltunk volna. Miért van mindenki úgy oda? Az "Árpádsávos" kontra "Józanember", a kormányimádó kontra kormányutáló, stb. Eleve: miért a kis jelenségekkel foglalkoznak az emberek? MDF, fajelméletes szélsőjobb, sőt, a politikusok szereplése is jóval meghaladja a jelentőségüket. Ki nem szarja le, hogy ki mit nyilatkozott?

Ha már így rajta vagyok a témán... Igazából mindig az első részek a legjobbak, és utána minőségi romlás jön, úgyogy nem is törekedek arra, hogy jóhírekben übereljem az előző két bejegyzésemet. A mai nap fénypontja az a felismerés, hogy van egy csomó Simpsonsom.

Ezen kívül más semmi. Főszerkesztőségem alatt megjelenő első szám nem az lesz, amit a hétvégén készítettünk, mert a nyomdából telefonáltak, hogy a fájl tulajdonságai nem megfelelőek, nyomtassuk fájlba újra. Ismételten helyesen eljárva újra fájlba nyomtattuk az újságot, de megint telefonáltak, hogy semmi változás, kezdjük előről. A hozzáértőkkel konzultálva sem jutottunk többre, bár módosítottunk egy-két dolgot, de igazából a helyes eljárásnál helyesebben nem lehet eljárni. Viszont ha a helyes helytelen, annak egyetlen lényeges következménye lesz: nem fog megjelenni a Nyúz a héten. Az angyalát, hogy mást ne mondjak.

Tegnap (ma) éjfél után a kollégium felé baktatva jöttem rá a hétvége kulcsára. Holdfogyatkozás. Fölnéztem az égre: narancssárga nátriumizzó mellett egy narancssárga Hold volt. Földrajzi hatás: egészen biztosan nincs szökőár (nem a cunami, hanem az árapály változáshoz kapcsolódó szökőár). Emberre nézve pedig...