(Gondoltam itt is elsütöm a dolgot)
Elég rövid története van a fraktálokhoz fűződő viszonyomnak: nagyjából egy hetes. Előtörténete meg annyi, hogy megkaptam szeretett Nyúzomban (ez a TTK hallgatói hetilapja: Tétékás Nyúz) a Természet-tudomány-technika rovatot, aztán kellett bele szerválni cikket. Az első számba jobb híján egy olyan cikk került, ami lehetett volna sokkal jobb is, de hát első hét volt, és a hosszú vizsgaidőszak miatt nem voltam a legerélyesebb, úgyhogy zöld lámpát adtam a cikkírónak. Emiatt aztán össze kellett kapnom magam, és valami érdekeset kitalálni. Van a Pí című film, benne kabbalisztikával, meg aranyspirállal - igazából ötvözik benne a fraktálokat a kabbalisztikával, meg jó a zene, és így a film is nagyon tudományos misztika. Ez volt az ötletadó. Kerestem egy tanárt, aki evvel foglalkozik, és íme.
Avagy: szürkeállomány-fejlesztés a béka segge alatt
Elég sok tanárral beszélhettem az utóbbi hetekben ahhoz képest, amennyivel amúgy szoktam (0-0,5). És már több tanár is megtisztelt azzal, hogy nem csak a rutinkérdéseimre válaszolt, hanem az általam kérdezett témán (kritériumtárgyak, kritériumvizsgák tapasztalatai) túlmenve végül már ember az emberrel beszélgettünk a felsőoktatás emberanyagáról.

azt mondta: