Na jó, nem leszek ilyen gyík, hogy unalmamban politizálok (várom déli Haliban, hogy befusson Balázs, meg az új csaj cikke) - nyilvánosságra hozom a holnapi esküvő aggályait. Már csak egy aggály maradt (az már szinte biztos, hogy nem lesz 27 fok és szikrázó napsütés, így nem tudunk a Dunaparton torzulni): a nászajándék.

Az ember alig múlik el 21, és máris ilyen nagy terhek nehezednek a vállára: találj ki nászajándékot. Karácsonykor is meggyűlt a bajom az ajándékokkal, talán olvasta valaki. Ha nem lennék ilyen jámbor, nem is foglalkoznék a dologgal.

Az osztály közhangulata egyébként két dolog közt ingadozik: turmixgép vagy papucs. Az egyik azért jó, mert nem kell hozzá fantázia, a másik azért jó, mert gonosz. Több ötlet nem futott be - most már késő lenne bölcsőt faragni, főleg, hogy meggyőződtem, nem egy becsúszott baba miatt házasodnak a Gellérték.

Még azért szétnézek a Tescoban, hátha találok valami ütőset. Vicc volt.

Nem mondok semmit. Dörzsöld a szemed, vond föl a szemöldököd, és tartsd nyitva a szád néhány percig. Közben olvasd ezt a cikket.

Valaki bíztatásként összeállíthatná, hogy eddig hány nagyjelentőségű törvénytervezet bukott el. De ebben is pesszimista vagyok. Meddig feszül egy húr?

Talán egy évvel ezelőtt nyilatkozta a MÁV főnöke, hogy mekkora ász, 2010-re a fővonalakon a vonatok sebessége el fogja érni a 140 km/órát. Csóváltam a fejem, de megnyugodtam, mert ez nem Anglia, itt a balkán-koefficiens igencsak beleszámít minden közügybe, úgyhogy én is örvendetesnek találom, hogy egyátalán a 140 km/órát el fogják érni a vonatok. Merjünk kicsik lenni - örökre megfogadták gondolom. Persze milyen kicsinek is tűnne az ország, ha Kőszegről egy óra alatt fölérnék Budapestre. Fölsajdulna Trianon, és tüntetnék, minden bizonnyal. Így viszont 4-5 óra, ez már olyan, mintha 1000 km-t tennék meg a későhuszadikszázadi Franciaországban. Magyarország sem kisebb Franciaországnál, ebből látszik.

Radiocafe vasárnap este tíztől... Az ám a jó zene! Nagy reményekkel szereztem meg a Bábelt (2006), de hatalmasat csalódtam. Az első háromnegyed óra nagyon meggyőző volt, ott félbe kellett szakítanom. Remek kezdések, egymástól merőben eltérő világok, plussz a cím által sejtetett téma. Úgy festett, új van a Nap alatt, a bábeli nyelvzavar aktualizálása - egy művész megfogalmazza, mi az emberiség baja. Aztán amikor sikerült végignéznem...

Ha már a saját házam táján vagyok, csak magamnak megjegyzem, hogy a mai nappal végeztem a vizsgaidőszakkal. Minden eddigi legszégyenletesebb földrajz-átlagommal, viszont eddigi legtöbb kreditemmel (40 kr!). Örvendezzünk!

Ekkora bulit azért nem fogok csapni, de legalább annyira örülök, mint Steve Schwarzmann a hatvanadik évének. Persze amíg nem tudatosul bennem, hogy min vagyok túl.

---

Na, eltelt több óra is, és bár úgy tűnik, hogy józan vagyok, korántsem van úgy, hiszen másodpercenként nyomom a backspace-t, hogy értelmes mondatok jöjjenek ki. (minek blogol az ember ilyenkor?) A Schönherz-koliban néztem szét ma este, Laci cimborám a barátnőjével volt elfoglalva nagyon helyesen, úgyhogy kénytelen voltam föltalálni magam. Első lépésként ittam. Sőt! Nyilván második lépésként is. Azért küldtem sms-t a Katának, amit már megbántam. Ezen kívül sok tapasztalatot nem szereztem, viszont ledöbbentem, mennyi jó csajok élnek elzen a  Tisza-Dácia, AlCaPa - ópaelozoikum óta nyomon követhetető - most már kontinentális lemezrészen. Hát így van. Ajánlom, hogy otthoniak ne olvassák, de mivel mégiscsak ma ünneplem a felezést, az emlékezetesség kedvéért vettem egy doboz cigit, és egy alkalmas falnak nekidőlve rá is gyújtottam egyre. És még folytatódott, de nem akarok untatni senkit. A lényeg, hogy végeztem a félévvel!