Megmenekült Magyarország elvben: ni.

Mar frusztral (hogy kell irni ezt?) hogy ennyit irok a blogomra, remelem a vizsgaidoszak utan mar masra is lesz idom... Ugyhogy most kiprobalom, milyen ekezetek nelkul irni.

Ennyi elég is. Két magolás közt megnéztem, van-e új Matula, és volt, és az olvasói levelek közt volt egy, amelyik az egyik - általam nagyra értékelt - cikket firtatta. Itt a cikk. Előbb a cikket, aztán ezt a levelet:

Kicsit megkésve, de én is megnéztem a filmet. A CSPV az egyik kedvenc oldalam - általában azokat a dolgokat írják le egy filmről, amik érdekelnek. Filmnézés közben átvillant az agyamon, hogy ha a Taxidermiát úgy lehúzták a CSPV-n, akkor ez a film ugyanúgy megkapja a magáét, már ami az "arcot súroló golyó, de másként" - dolgot illeti. És lőn.

Bár határozottan tanulásra kéne használnom minden megmaradt percemet, ennyi hülyeséget azért megengedek magamnak:

Most a neten található véleményekkel van a bajom. Három problémakör: tandíj, diákkedvezmény, reformok. Jó hír, hogy ezzel a bejegyzéssel nagyjából kiengedem a politikai véleményemet, úgyhogy már nemigen fogok újabb politikai postot írni, de ez még kikívánkozik belőlem.

A politikusok egy pénzvallású hippikolóniát alkotnak a parlamentben, és meglehetősen kevés közük van a társadalomhoz. Viszont ez a kolónia a parlamentben tanyázik, úgyhogy mégiscsak komolyan kell kezelni azt, amit csinálnak.

A kínaiban jókat lehet enni, olcsón, sőt, attól eltekintve, hogy hülye a kiejtésük, az ember teljesen otthonosan érzi magát. (legalábbis a Boráros tériben) Tegnap este, záróra felé már megjelent a kínai tejesember, meg jött tőlük függetlenül egy nagydarab bőrkabátos csóka, és csak kis adagot kért. A kínai férfi arca nem volt olyan gyerekes, mint a legtöbb kínaié, hanem ennek olyan kung-fus arca volt. Ez az alapszituáció.