reformreformreformreformreformre... Ha százszor mondják is ezt a szót, akkor sem vagyok hajlandó használni. Horn Gyula átgondolt reformokat javasol, Kóka fain reformokról beszél, külföldi elemzők megfelelő reformokat látnak, és mellé garanciaként Fletovicsot. Már a jobboldalon sem ragaszkodnak a megszorítás szóhoz.

Az emlék kedvéért: a költségvetési hiány túl magas volt, ezért növelte az állam a bevételeket.

Unalmas mindig okoklni az elkövetőt. Most inkább azt mondom: érdemesebb volna alapítani egy új államot, valahol messzebb. Megnyomni a Reset-et. Itthagyni ezt a leprát. Kihúzni végre a konektorból az ország lélegeztetőgépét. Már Mohácsnál meg kellett volna dögleni, de a rafkós magyar mindig a víz felszínén marad. Mint az olajfolt. Annyit is ér.

álljon itt emlékül, amúgy nem fontos.
A vonaton a kaller elkérte a jegyemet, vele együtt odaadtam a diákomat is, "ne kelljen külön mondania". Nagyon előzékeny voltam, de már majdnem egy hete volt, hogy borotválkoztam, úgyhogy az igyekezetem inkább gyanút keltett, mint bizalmat. Úgyhogy fogta a diákomat, a fény felé tartotta, és a matricákat nézte. Nézegette jó darabig, de aztán megnyugodhatott, hogy a hologramon szereplő négy nagybetű nem filctollal van ráírva.

Még jó, hogy a parlament még nem ült össze törvénybe iktatni a diákmegnevelő dolgokat, mert így nem büntettek meg. A diákomon ugyanis az áll, hogy Pécs, noha eddig csak egyszer voltam Pécsen, akkor is csak átutazóban. Mégsem számítok egyetemkerülőnek. A Moszkva tér után szabadon:
"Hogyhogy Pécs?
Úgy, hogy a tanács elbaszta."
De legalább ha végre lemegyek a Skubihoz meg a Törpéhez (Pécsre), akkor vehetek diákjegyet teljes nyugalommal. Intézmény neve: Természet tudomány i Kar, Pécs, Ifjuság útja 6.

Leszálltam a vonatról, a Lacival már röhögtünk egyet a törvénytisztelő, bürokratikus magyar módin, hát most egymagam megint.

"november 25. 16 óra
FORRADALOM"

Föl volt nyomtatva a falra több helyen is. Azt elfelejtették, hogy "nov. 25. 8 óra - a forradalom előérzete".

Szembe jött egy hajléktalan-féle munkanélküli lendületben levő, dübörgő hangú öreg: "mint a vietkongok" - mondta. "na mi a téma, mi a dimenzió?"

Mint kiderült, a minimumszintet ragyogóan tudom belőni a magas kreditszámú tárgyaknál. Már a vizsga előtt is leesett, hogy most már nem érdem, ha valaki átmegy, most már az a kérdés, hogy hogy megy át. Persze régivágású hozzáállással (ez mekkora állat szó, nem? csupa duplabetű: hoZZÁÁLLáSSal) fogtam neki a tanulásnak: van 10 órám, az ennyire meg ennyire elég. Elég volt egy sörözésre, egy kínaizásra meg egy LAN-partyra. Meg egy kis tanulásra. Most meg ég a pofám, hogy a 8 darab egyes közt ugyan nem vagyok, de a 6 darab kettes közt igen. A többi hatvan ember meg örül, hogy Európát ismeri mind regionális társadalom, mind regionális gazdaság szempontjából. Én meg továbbra is csak annyit, amennyit a vizsga előtt: Hollandia-szélmalom, tulipán, sajt, Luxemburg-bank, herceg, vas, EU; Belgium-Antverpen, flamand-vallon, Brüsszel, Ardennek, EU; Anglia-legelő, olaj, kikötők, méripoppinsz. Satöbbi. A szigorlatommal is ez volt a bajom, hogy oké, meglett, de ezen a szinten már ez édeskevés.

Kénytelen vagyok hát himnuszt írni magamnak, hogy ne csüggedjek:

Ó, Bart, Cartman, Captain Adama és Sör nagy barátja,
sorozatfüggő-gyermeteg játékos,
Ki immár harmincnyolc kreditet szereztél
Had érintsem meg köntösöd szegélyét,
Hogy csodáljam különös szerencséd!

Annyi viszontagság közt írtál meg hány cikket,
s mennyi buliban vartyogtál részegen,
Mégis olvastál könyveket, plakátot, exitet,
Megtanultál lövöldözős játékkal játszani,
Nőtt a hasad, s nézd csak meg mellidet!

S lám most úgy hiszed rossz tanuló vagy,
Olympos hegyén megvetett szerzet,
Jól gondolod, csak igazolni tudlak,
Szedd össze magad, mert még van egy vizsgád,
De eddig ez volt a legjobb félév!

Azon gondolkoztam, vajon a szimpatizánsok miniszterelnöke nem direkt ilyen nevű-e. Csak mert olyan jó ez a két sor.

Ma nem volt semmi különös, úgyhogy politizálok. Korábban arra jöttem rá, hogy az élet nem olyan egyszerű, mint hiszem, de ma meg úgy látom, hogy az élet egyszerű, csak másképp. Világos, nem?

Itt van ez a Schmidt Máriás ügy, ki tud kiigazodni rajta, nem igaz? Mert ha egy politikus (például Orbánvé) azt mondja, nem fontos eset, akkor hót ziher, hogy fontos, ez mondjuk az első dolog, amit az ember tizennyolcévesen megtanul. Úgyhogy törtem a fejem serényen. Egy idős ismerősöm aztán besegített a gondolkodásban.

A szereplők: Nobilis Kristóf, Schmidt Mária, Áder János, Orbán Viktor, és még sokan mások. Nobilis Kristóf médiatulajdonos, úgyhogy csak kretén lehet. Schmidt Mária dúsgazdag, úgyhogy hiteltelen (ha egy gazdag ember politizál, akkor valami nincs rendben), Áder fehér folt, Orbánt pedig annyira támadják, hogy csak fajin ember lehet. Vagy: elfogyott a kenőpénze, sőt ha végignézem, akkor sosem volt neki elegendő.

Ennél többet nem is kell gondolkodni. Még talán kérdés lehet, hogy egyátalán minek jönne létre egy újabb jobboldali párt (anélkül, hogy a ballib sajtó szélsőségesezne). Az újabbat nyugodtan zárójelbe lehet tenni, mert igazából csak az MDF megszűnése által okozott űrt próbálja betölteni. (Vagy Herényi Ibolya még pártnak számít?) Schmidt Mária egyébként elég szimpatikus figura, mert a Terror háza-ügyben nem tűnt "burrofilnek" (burrus 1 =tűzvörös), de akkor még a pufajkás generációval állt szemben. Most már az is a sírba szállt, legalábbis szállingózik, és az újhullám (Fletovics) nem azon vitatkozik, hogy terror vagy államvédelem, hanem hogy tíz vagy százmillió.

Mármint euro.

Amúgy meg hallgassatok Air-t. Nekem csak egy számot sikerült, de meggyőző volt.

Elfuvaroztam anyámat Ménfőcsanakra, visszafele tömegközlekedéssel jöttem. Odafelé sem volt semmi, de visszafelé volt az idegesítőbb. Odafelé: Szakadt az eső, még feketébb lett a kisalföldi alluviális síkság, az autósok meg: megy százzal a homály, aztán ha jön szembe egy autó, lelassít hatvan-hetvenre. Mondom kielőzöm, amint lehet. Erre párhuzamosan elkezdünk gyorsulni, végül inkább visszahúzódok, mert jön szembe valami fényes. Erre újra vissza hetvenre. Fein, gut! Következő előzési lehetőséget éberebben használtam ki, erre tapasztalom, hogy a következő sofőr is ugyan úgy viselkedik, mint az előző. Príma. Anyám persze jobban kiakadt, mondta, hogy az ilyeneket megbüntetné, mert akadályozzák a forgalmat, mennének inkább busszal, és különben is szitává lőné őket, miután befizették a bírságot. Ezt az új fazont nem próbáltam kielőzni, mert kísérleteztem, és tényleg: nem azért gyorsított, hogy ne előzzem le, hanem mert tiszta a terep. Amint jött egy újabb autó, megint vissza hetvenre. Ezzel húzták az agyamat, úgyhogy a visszautam agresszivitásszintje már a kezdetekkor magas volt. Gondoltam, na majd jól megblogolom az esetet, aztán leshetnek... szánalmas hozzáállás, tudom, de cserébe rajzoltam is.