Mint kiderült, a minimumszintet ragyogóan tudom belőni a magas kreditszámú tárgyaknál. Már a vizsga előtt is leesett, hogy most már nem érdem, ha valaki átmegy, most már az a kérdés, hogy hogy megy át. Persze régivágású hozzáállással (ez mekkora állat szó, nem? csupa duplabetű: hoZZÁÁLLáSSal) fogtam neki a tanulásnak: van 10 órám, az ennyire meg ennyire elég. Elég volt egy sörözésre, egy kínaizásra meg egy LAN-partyra. Meg egy kis tanulásra. Most meg ég a pofám, hogy a 8 darab egyes közt ugyan nem vagyok, de a 6 darab kettes közt igen. A többi hatvan ember meg örül, hogy Európát ismeri mind regionális társadalom, mind regionális gazdaság szempontjából. Én meg továbbra is csak annyit, amennyit a vizsga előtt: Hollandia-szélmalom, tulipán, sajt, Luxemburg-bank, herceg, vas, EU; Belgium-Antverpen, flamand-vallon, Brüsszel, Ardennek, EU; Anglia-legelő, olaj, kikötők, méripoppinsz. Satöbbi. A szigorlatommal is ez volt a bajom, hogy oké, meglett, de ezen a szinten már ez édeskevés.

Kénytelen vagyok hát himnuszt írni magamnak, hogy ne csüggedjek:

Ó, Bart, Cartman, Captain Adama és Sör nagy barátja,
sorozatfüggő-gyermeteg játékos,
Ki immár harmincnyolc kreditet szereztél
Had érintsem meg köntösöd szegélyét,
Hogy csodáljam különös szerencséd!

Annyi viszontagság közt írtál meg hány cikket,
s mennyi buliban vartyogtál részegen,
Mégis olvastál könyveket, plakátot, exitet,
Megtanultál lövöldözős játékkal játszani,
Nőtt a hasad, s nézd csak meg mellidet!

S lám most úgy hiszed rossz tanuló vagy,
Olympos hegyén megvetett szerzet,
Jól gondolod, csak igazolni tudlak,
Szedd össze magad, mert még van egy vizsgád,
De eddig ez volt a legjobb félév!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.