Tegnapelőtt végül egyszál magam szigorlatoztam ennél a tanárpárosnál. Az eredményhirdetés kissé fura lett emiatt: három zseni beszélgetett. Na jó, csak kettő (nem mondom meg, ki nem volt zseni). Olyan barátságos lett a légkör, hogy a végén már mentegetőzött a tanár, hogy miért adott olyan jegyet, amilyet. Ehhez képest vannak információim, hogy tépik szét a sorstársaimat a jogi karon a tanárok. Szóval egy szavam sincs.

A mai vizsgára tanulva fedeztem fel tegnap egy érdekességet. A könyv szerzője kendőzetlen természetességgel jellemzi Franciaország városait, vagy azok részeit. Ezt írja egy helyen: "Marseilles kikötője (...) Fos."

Arról viszont végképp nem tud senki, hogy ma gyakorlatoztak a MÁV-nál, a holnapi vészfékparty-ra. Persze nem így, ebben a megfogalmazásban, hanem aszongya: "tisztelt utasaink! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a rendkívüli időjárásra való tekintettel a vonat 30 perces késéssel indul tovább." Kinéztem az ablakon, sőt, egészen addig is a tájat néztem, úgyhogy mielőtt szóltak volna, én már tudtam, hogy a vonat megállt, én már csak ilyen szemfüles vagyok. Aztán fürkésztem a tenger pusztaságot, meg a magyar eget, hogy mivan, és tényleg basszus, befelhősült az ég. A fák ugyan nem zavartatták magukat, de a száraz kórók rendesen hajlongtak a szélben.

Amúgy most hallom a híradóban, hogy bizony van vihar, meg nagy szél, úgyhogy világos, hogy a MÁV csak óvatoskodott. Viszont riadtan néztem körül, amikor megállt a vonat, hogy igazolják a kedves utastársak, hogy a helyemen ültem, és az előzetes felvetésemmel ellentétben korántsem húztam meg a vészféket, hanem épp ellenkezőleg: még méltatlankodva keresem szemeimmel a mozdonyvezetőt, hogy számonkérhessem várakozásunk okát. És mellesleg jó zenét is hallgattam, szóval....

Tudom, hogy mindenki olvas híreket, ez pedig nem a comment.com, hogy jól megmondjam, de nem tudom, végülis az előző blgomon már kifakadtam egyszer a szovjet dolgok miatt.

Kiváló, hogy végre nem magyar eset kapcsán kell a szovjetekről elmélkedni, mert most a balti kollégák próbáltak elszakadni.

A Szovjetunió úgy viselkedik, mintha még létezne. Persze a magyarok inteligensek, mert mi még az ellenséget is megkínáljuk, példálóznak is velünk a Dumában, de ezek kétes érdemek. Hiszen egyrészt: döntse el Oroszország, hogy akkor most mi volt: megdöntötte az orosz nép a cárizmust, és helyette kommunizmust vezetett be, és az OROSZ államalakulat leigázta Kelet-Európát, vagy:

A nemzetközi proletárság szovjetekbe szerveződve haladt a földi paradicsom felé, és csábította soraiba a többi nemzetközi proletárt, országukkal együtt (például a magyar birkanyájat). A sok szovjet, (bennük a sok proletár lakossal) Szovjetunióba tömörült, vagy ha bele nem is tömörült, de legalábbis katonai szövetségre lépett.

Van különbség. Mert a Szovjetunió (ami nem kötődik az orosz nemzethez, mert a kommunizmus "nemzet-kő-zí-vé - lesz", ahogy az MSZP kongresszusain szokták énekelni honatyáink és honanyáink a mai napig) szóval a Szovjetunió

felbomlott.

Persze ha Oroszország a jogutódjának tekinti magát...

Itt jön a "hiszen másrészt":
II. Világháború, területbővítés céllal bekerültünk a tengelyhatalmak táborába. A háború utolsó éveiben a németek megszállták Magyarországot, viszont az oroszok felszámolták a magyarországi német haderőt. Hogy ne legyen fejetlenség, a ruszkik seregükkel nem vonultak ki (él-jen nagyszta-lin, de tényleg?), biztosítva ezáltal a rendet. Meg a rendszert. Ez nagyjából olyan, mint amikor Szulejmán szultán Szapolyai János magyar király fiának, János Zsigmondnak gyámjává kiáltotta ki magát. A törökökről nem vitatkozunk, hogy hódítók voltak-e. Hát ne vitatkozzunk az oroszokról sem. Magyarország története, XX. század: 1945-1990 - orosz hűbér.

És megint az emlékműről:
Ha az oroszok hódítók, akkor az ellenségeink. (voltak) Az ellenséget megilletik az alapvető emberi jogok, végtisztesség, satöbbi, a felszabadult országot pedig megilleti a felszabadulás joga, tehát a rosszemlékű hódítók emlékeinek (jé, pont hasonlít az emlékmű szóra!) minimum elpusztítása.

Ha Kőszegi Henrik állítatott volna szobrot magáról, vagy hősi emlékművet az elesett katonáinak, Károly Róbert valószínűleg ledöntette volna. Mert Kőszegi Henrik egy csótány volt. A katonái (magyarok) pedig bár hősi halált haltak (nézőpont kérdése ugye), mégiscsak az országos sereg elleni harcokban haltak "hősi halált".

Összegzés:

Ha Oroszország véd egy agresszív hatalmat (Szovjetunió), akko kapja be. Mi mást mondhatnánk? Mégiscsak egy világhatalommal van dolgunk. És az emlékmű még a legkisebb probléma.

Egy közepes fellélegzés, mert meglett a szigorlatom, aztán jegyzetek után nézek a következő vizsga miatt, de a kettő között, leárazott banánt tömök, és ajánlok mindenki figyelmébe egy cikket.

Erről eszembe jut sokféle vélekedés, de kötöm az ebet a karóhoz: tüntetni ezért kell. Szokjon le a lakosság arról, hogy füstölgünk, meg károgunk. Előbb próbálkozni kell, aztán utána lehet sopánkodni. A tüntetés nem bűncselekmény.

Mert ez a cikk is mire jó? Semmire.

"általánosságban a jószágban gazdag és gabonában szegény vidékek váltakoznak a búzában szegény és állatokban gazdag vidékekkel"

Azok lehettek a kánaáni idők minden bizonnyal.

A hétfő meghozta a várva várt lendületet (ami persze most már nem olyan nagy), és be is ültem a könyvtárba, és újabb dolgokat fedeztem fel!