Tegnapelőtt végül egyszál magam szigorlatoztam ennél a tanárpárosnál. Az eredményhirdetés kissé fura lett emiatt: három zseni beszélgetett. Na jó, csak kettő (nem mondom meg, ki nem volt zseni). Olyan barátságos lett a légkör, hogy a végén már mentegetőzött a tanár, hogy miért adott olyan jegyet, amilyet. Ehhez képest vannak információim, hogy tépik szét a sorstársaimat a jogi karon a tanárok. Szóval egy szavam sincs.
A mai vizsgára tanulva fedeztem fel tegnap egy érdekességet. A könyv szerzője kendőzetlen természetességgel jellemzi Franciaország városait, vagy azok részeit. Ezt írja egy helyen: "Marseilles kikötője (...) Fos."
Arról viszont végképp nem tud senki, hogy ma gyakorlatoztak a MÁV-nál, a holnapi vészfékparty-ra. Persze nem így, ebben a megfogalmazásban, hanem aszongya: "tisztelt utasaink! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a rendkívüli időjárásra való tekintettel a vonat 30 perces késéssel indul tovább." Kinéztem az ablakon, sőt, egészen addig is a tájat néztem, úgyhogy mielőtt szóltak volna, én már tudtam, hogy a vonat megállt, én már csak ilyen szemfüles vagyok. Aztán fürkésztem a tenger pusztaságot, meg a magyar eget, hogy mivan, és tényleg basszus, befelhősült az ég. A fák ugyan nem zavartatták magukat, de a száraz kórók rendesen hajlongtak a szélben.
Amúgy most hallom a híradóban, hogy bizony van vihar, meg nagy szél, úgyhogy világos, hogy a MÁV csak óvatoskodott. Viszont riadtan néztem körül, amikor megállt a vonat, hogy igazolják a kedves utastársak, hogy a helyemen ültem, és az előzetes felvetésemmel ellentétben korántsem húztam meg a vészféket, hanem épp ellenkezőleg: még méltatlankodva keresem szemeimmel a mozdonyvezetőt, hogy számonkérhessem várakozásunk okát. És mellesleg jó zenét is hallgattam, szóval....
A mai vizsgára tanulva fedeztem fel tegnap egy érdekességet. A könyv szerzője kendőzetlen természetességgel jellemzi Franciaország városait, vagy azok részeit. Ezt írja egy helyen: "Marseilles kikötője (...) Fos."
Arról viszont végképp nem tud senki, hogy ma gyakorlatoztak a MÁV-nál, a holnapi vészfékparty-ra. Persze nem így, ebben a megfogalmazásban, hanem aszongya: "tisztelt utasaink! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a rendkívüli időjárásra való tekintettel a vonat 30 perces késéssel indul tovább." Kinéztem az ablakon, sőt, egészen addig is a tájat néztem, úgyhogy mielőtt szóltak volna, én már tudtam, hogy a vonat megállt, én már csak ilyen szemfüles vagyok. Aztán fürkésztem a tenger pusztaságot, meg a magyar eget, hogy mivan, és tényleg basszus, befelhősült az ég. A fák ugyan nem zavartatták magukat, de a száraz kórók rendesen hajlongtak a szélben.
Amúgy most hallom a híradóban, hogy bizony van vihar, meg nagy szél, úgyhogy világos, hogy a MÁV csak óvatoskodott. Viszont riadtan néztem körül, amikor megállt a vonat, hogy igazolják a kedves utastársak, hogy a helyemen ültem, és az előzetes felvetésemmel ellentétben korántsem húztam meg a vészféket, hanem épp ellenkezőleg: még méltatlankodva keresem szemeimmel a mozdonyvezetőt, hogy számonkérhessem várakozásunk okát. És mellesleg jó zenét is hallgattam, szóval....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr6029428
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
azt mondta: