A hétfő meghozta a várva várt lendületet (ami persze most már nem olyan nagy), és be is ültem a könyvtárba, és újabb dolgokat fedeztem fel!

Az egyik: semmi komoly,

csak Rousseau társadalmi szerződését kezdtem el olvasni, és az előszó (nem Rousseau-é) így kezdődött valahogy: "Az olvasó örömmel veszi a kezébe ezt a könyvet..." A kissé szuggesztív kezdést gondolhatnánk valami elbénázott udvariaskodásnak, úgyhogy fennakadás nélkül olvashatunk tovább. A negyedik mondattól azonban csukott szemmel is kitaláljuk, hogy miért örül az olvasó ennek a könyvnek, valamint hogy mikor örült. Hiszen Rouseau tulajdonképpen az egyetlen igaz és tiszta filozófiai irányzatnak az előfutára volt: a Marxista-leninista szemléletnek. Amiért pedig jobban teszi a kedves olvasó, ha örül a könyv megjelenésének, nem másért, mint hogy az antidemokratikus Horthy-rendszerben elnyomtak mindent, ami az antidemokráciát megingathatná, így Rousseau sem jelent meg akkoriban, bezzeg a népi demokratikus köztársaságban ilyen is van. (Egyébként jó könyv, úgyhogy én is örültem volna neki, persze csak "klerikofasiszta" méltósággal)

Ezt viccesnek találtam,

viszont a másik dolog

tulajdonképpen szenzáció. Az a "nem is gondolnád"-fajta szenzáció. Mint például nem is gondolná senki, hogy mindig lehagynak egy országot a középkori Kaukázust is ábrázoló térképeken: Kummagyariát. A névben szereplő magyariának például elég masszívan köze van a 'magyar' szóhoz, mivel a fejedelmük - Jeretamir - magyar származású volt. Létezését onnan tudjuk, hogy levelezett a pápával a 14. században, hogy küldjön még papokat, mert híján vannak. Ekkoriban ügyködtek ott ferencesek és domonkosok is. A főváros neve Madzsar volt, és a levelekből elég nyilvánvalóan kitűnik, hogy a lakosokat is magyarnak hívták, mivel úgy van a levélben.

De ez már rég lecsengett szenzáció (a hatása persze elmaradt), amit ma találtam az viszont jobb. Élt egy Fernao Mendes Pintoral nevű misszionárius, aki Kínában térített. Mendes maga is írt egy könyvet, de készítettek is vele "interjút" egy másik szerzetes, és ezt Beszélgetés Fernao Mendes Pintorral címen jelentették meg. A szöveggyűjteménybe bekerült ebből egy részlet, ahol sokmindenről szó esik, például hogy kábé harmincféle szekta van Kínában, aminek mindegyikének van valami közös vonása a kereszténységgel.

"Azt a néhány nyomot illetően pedig, amely a kereszténységre utalhat Kínában, azt mondta Fernao Mendes, hogy Peking és Nanking között úgy harminc vagy negyven keresztény ház van, és a férfiakat majdnem mind Tamásnak hívják, a nőket pedig Máriának. Ez utóbbi a Miasszonyunk iránt érzett tiszteletből fakad, az előbbi pedig abból, hogy így hívták azt, aki nekik az igét hirdette, s megtérítette őket. Ez egy Tamás nevű ember volt, nemzetiségét tekintve magyar, aki Budáról származott. [Mendes saját könyvében (Bolyongások) nem Tamást, hanem Escandel Mátét említ, aki az első keresztény mártír Kínában. 1399 kürül szenvedett mártírhalált Cang-Tu tartományban.]"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.