Pihenésképpen szétnéztem a hírek között: irán és tüntetés. Röhej. Iráni háború nem lesz, Magyarországon meg a tüntetés a legkisebb probléma, amivel foglalkozni kell. Tilos a golyóálló, meg anyámkínja. Mintha eddig ilyenben mászkáltunk volna. Miért van mindenki úgy oda? Az "Árpádsávos" kontra "Józanember", a kormányimádó kontra kormányutáló, stb. Eleve: miért a kis jelenségekkel foglalkoznak az emberek? MDF, fajelméletes szélsőjobb, sőt, a politikusok szereplése is jóval meghaladja a jelentőségüket. Ki nem szarja le, hogy ki mit nyilatkozott?

Miért nem olyanon gondolkodnak, hogy egy kollégiumban szombaton miért nem lehet bulizni? Ez társadalmi probléma. Mert a szomszéd ugyanúgy feljelent a kertvárosban, mint a panelvárosban és mint a belvárosban. És a kollégiumban. Az eset egyszerű volt: születésnap, hangcucc (hifi), bor, rövid, sok haver. Három emelettel följebbről jöttek le, hogy zárjuk rövidre a bulit, persze ezt nem így. (hozzátartozik, hogy sok közöm nem volt az egészhez: pont akkor értem vissza a szerkesztésből) Rövidre zártuk. Egy óra volt.

Valójában már tíz óta ment a rinyálás, javarészt a DB (diákbizottság) elnöknek, hogy állítsa le a bulit. Az egész következménye valami nagy megbeszélés lett, és úgy fest, a srácnak el kell tüntetnie a hangcuccát. Nem ez a gáz: amúgy sem tudta kihasználni, mert mikor? Reggel hétkor? Napközben, az előadások alatt? Éjjel? Viszont maga a tény, hogy szeptember óta először szerveztek bulit, nem dícsérettel jár, hanem retorzióval...

Felállás: buliszervezés=közösségépítés. Buli=zaj. Hétvégén koleszban alvó koleszos=buliba nem vágyó koleszos. Magyarul tök jó kérdés, hogy miként lehetne feloldani egy társadalmi feszültséget: egy helyen egy szöges ellentét. Lehet úgy, ahogyan a honfoglalók otthagyták a kazárokat: máshol bulizni, vagy lehet gondolkodni, hogy másként. Ha fizeti a kolidíjat, megilleti a jog, hogy a koleszban legyen. És különben is: egész más egy házibuli, egész más egy városbanbuli és egész más egy kolibuli. Szóval ha nem a koleszban buliznak, gyakorlatilag a buli típusáról mondanak le.

Az evolució-alapú gondolkodás erre is megoldást kínál: győzzön a jobbik. Legyen buli, és ha valaki nem képes a bulit leállítani, akkor lesz egy rossz éjszakája, és másnap kialvatlan lesz. Ha képes leállítani, akkor elégedjen meg annyival. Új nap, új kihívás.

Persze a szolidaritás elve is próbálkozik: egyezség keresése. Lehetetlen. Aki azon kiakad, hogy egy évben egyszer szétesik a kolesz, az szociálisan non-integritív :) közszóval: pöcs. Hogyan lehetne egy pöccsel megegyezni? Egyetlen célja van: aludhasson. Az év minden napján. Ha bevezetik a hétvégi kolidíjat, remélem hazahúznak az ilyenek.

Ez is egy jó téma: hétvégi kolidíj. Miután szánkbarágták, hogy igen, te tüntetni fogsz március 15-én, most okot is adnak rá: "a kormány testületileg pöcs" - kommunikálják az ötlettel. Úgyhogy megy a kukába a hír: mire jó - semmire. Ha hétvégi kolidíjat akarnának szedni, egy kalap alá vették volna a többi diákdologgal. Ezek nem most kezdték az államigazgatást, tudják hogy nem lehet havonta előállni egy-egy állammegmentő ötlettel. Meglepne, ha mégis komolyan gondolnák, és örülnék: ezek amatőrök, napjaik meg vannak számlálva. De az eddigieket nézve úgy fest, komoly élettapasztalattal állunk szemben: kikalkulálnak ezek mindent, a meglepetés ismeretlen fogalom arrafelé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.