A vasútállomáson fölnéztem a hegyre, láttam, hogy havas, és átjárt a tél hangulata. Ettől függetlenül hozta a környék a londoni időjárást, szakadt az eső, amíg otthon voltam, végig. Szombaton fölugrottunk az Írottkőre. A város 243 méteren van, ott még esett. Hófoltok 400 méteren jelentek meg, de igazából 500-on. Kb. 630 métertől már egybefüggő havas területek voltak, és ahogy haladtunk a szerpentinen, ahogy a könyvben van: egyik pillanatról a másikra hó és nem eső hullott. Képek.

Így: (vakuval a havat, vaku nélkül a homályt kapta el a gép, szóval elég vacakok lettek)
Az avar valamennyire kisejthető a képből:

600 méter fölött már nem csak havazik:

A Hörmann-forrási parkolónál. Frankón nagy a hó:

Életem első (nem mondom, hogy elégedett vagyok vele, de ha már pepecseltem vele...) panorámaképe:


Ami Karácsonkor elmaradt:

Az erdő 700 m felett:



Mély volt a hó, mit lehet mondani...

Hó az Írottkőnél (a kilátó tövében):

Hogy ne mondják, nem jártam ott: (kintről nem lehetett lefényképezni, a vaku hószerelme miatt)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.