Arról el is felejtettem lelkendezni, hogy a szigorlat előtt motivációként megnéztem egy mesét (persze többet motivált az, hogy a rendelkezésemre álló tanulóidő másfél órával csökkent), az Elvitte a víz (ha ez a címe...) (erre gondolok)
Az, hogy mit tartok viccesnek, teljesen hangulatfüggő. Mikor ezt néztem, éppenséggel olyan poénokon nevettem, amiket immár a negyven vígjátékban néztem végig, ezidáig rezzenéstelen arcal, de most nem. Viccesnek találtam a sablonos hülyeségeket, bár sablon terén nagy erénye a mesének, hogy nem vitte túlzásba a mondanivalót, mármint nem arra volt kihegyezve, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon, kivéve, ha a barátnőd nem ott van, és akkor meg főleg, ha a barátnőd szociálisan rászoruló, de rátermet, mindazonáltal egy raklap testvére van, te meg tök egyedül dúskálsz a jólétben.
Helyet sem kapna ez a mese itt, hiszen a Eurotripről sem áradoztam még egyszer sem, csakhogy van egy olyan hihhe-tetlen poén a filmben, ami egyedülivé teszi az átlagos animációs vígjátékok között. Mégpedig, amikor az apa bizonygatja, hogy "pénzre-nincs-szükség!" és rácsap az asztalra, ami összeroskad, attól meg végleg megadja magát a padló a tűzhely alatt, és beszakad. A tűzhely mögött pedig ott ül egy svábbogár, és mit olvas? Franz Kafka: Az átváltozás
Sosem néztem volna ki ilyet egy vígjátékosból, pláne, hogy ebben a filmben sikerült a Pirosszkában megformált nagymamánál is idegesítőbb egérnagymamát kitalálni. Ha cicás a nagyi, hát oké, poén, de egy szolidabb rámozdulás, és kész. Itt persze egy speed-es öreglánnyal van dolgunk, aki amellett, hogy idióta, még feledékeny is, mert ismétli magát végig. Amúgy a többi okés.
Az, hogy mit tartok viccesnek, teljesen hangulatfüggő. Mikor ezt néztem, éppenséggel olyan poénokon nevettem, amiket immár a negyven vígjátékban néztem végig, ezidáig rezzenéstelen arcal, de most nem. Viccesnek találtam a sablonos hülyeségeket, bár sablon terén nagy erénye a mesének, hogy nem vitte túlzásba a mondanivalót, mármint nem arra volt kihegyezve, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon, kivéve, ha a barátnőd nem ott van, és akkor meg főleg, ha a barátnőd szociálisan rászoruló, de rátermet, mindazonáltal egy raklap testvére van, te meg tök egyedül dúskálsz a jólétben.
Helyet sem kapna ez a mese itt, hiszen a Eurotripről sem áradoztam még egyszer sem, csakhogy van egy olyan hihhe-tetlen poén a filmben, ami egyedülivé teszi az átlagos animációs vígjátékok között. Mégpedig, amikor az apa bizonygatja, hogy "pénzre-nincs-szükség!" és rácsap az asztalra, ami összeroskad, attól meg végleg megadja magát a padló a tűzhely alatt, és beszakad. A tűzhely mögött pedig ott ül egy svábbogár, és mit olvas? Franz Kafka: Az átváltozás
Sosem néztem volna ki ilyet egy vígjátékosból, pláne, hogy ebben a filmben sikerült a Pirosszkában megformált nagymamánál is idegesítőbb egérnagymamát kitalálni. Ha cicás a nagyi, hát oké, poén, de egy szolidabb rámozdulás, és kész. Itt persze egy speed-es öreglánnyal van dolgunk, aki amellett, hogy idióta, még feledékeny is, mert ismétli magát végig. Amúgy a többi okés.
Lovagolok egyet a törökbálinti eseten:
"Akadtak persze olyan gátlástalan termelők és kereskedők, akik a [technológiai] fellendülést kihasználva minden féle csalással és hamisítással veszélyeztették az emberek egészségét. (...)
Híressé vált a Punch című szatírikus hetilap egyik rajza (1855), amely egy kislányt ábrázol a fűszerüzletben:
"Uram - mondja a lányka - a mama kéri, hogy adjon negyed font teát a legjobb fajtából, a patkányok ellen, meg egy uncia csokoládét, hogy kiírtsuk a svábbogarakat."
"
Ez Massimo Montanari könyvében (Éhség és bőség) olvasható. Volt néhány fejezet, ami a húsról szólt, és ma éppen nem tudtam normálisan kajálni a könyvtárazás előtt, mert vizsgáról mentem oda, úgyhogy ennél kínzóbb olvasmányom nem volt, ide számítva a Kőszívű ember fiait is (mert az nekem tetszett, még ha ez perverznek is tűnik).
Találtam egy korai Norbi-szellemű vágyálmot:
egy 17. századi francia paraszt mondta: "Ha én király lennék, mást sem innék, csak zsírt."
"Akadtak persze olyan gátlástalan termelők és kereskedők, akik a [technológiai] fellendülést kihasználva minden féle csalással és hamisítással veszélyeztették az emberek egészségét. (...)
Híressé vált a Punch című szatírikus hetilap egyik rajza (1855), amely egy kislányt ábrázol a fűszerüzletben:
"Uram - mondja a lányka - a mama kéri, hogy adjon negyed font teát a legjobb fajtából, a patkányok ellen, meg egy uncia csokoládét, hogy kiírtsuk a svábbogarakat."
"
Ez Massimo Montanari könyvében (Éhség és bőség) olvasható. Volt néhány fejezet, ami a húsról szólt, és ma éppen nem tudtam normálisan kajálni a könyvtárazás előtt, mert vizsgáról mentem oda, úgyhogy ennél kínzóbb olvasmányom nem volt, ide számítva a Kőszívű ember fiait is (mert az nekem tetszett, még ha ez perverznek is tűnik).
Találtam egy korai Norbi-szellemű vágyálmot:
egy 17. századi francia paraszt mondta: "Ha én király lennék, mást sem innék, csak zsírt."
Az előző bejegyzést tegnap írtam, de sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e ilyennel foglalkoznom. Aztán reggel felébredtem, és úgy láttam, hogy igen, érdemes. Egyik sorstársam kért tőlem anyagot a holnapi szigorlatra, aztán kicsit megnéztem a profilját a wiw-en, a kíváncsiság miatt, aztán ott bukkantam egy igazán jó honlapra (a srácnak elég alaposan köze van hozzá) : volvermusic. Húú! Még sosem hallottam róluk, dc-n sem találtam a sok Velvet reVOLVER között, és egyre csak fúr a kiváncsiság, hogy mit zenélhetnek. Na nem mintha most éppen nem tanulnom kéne, de van ott egy olyan dolog is, hogy velvet radio, és olyan frankó számok vannak ott (de nincsenek köztük saját számaik), amik az én gépemen sincsenek!
Sőt, ma ébredtem rá, hogy teljesen hiányos a zenegyűjteményem. Igaz, ha visszagondolok, hogy két évvel ezelőtt csak Pink Floydom (természetesen az összes), egy Jethro Tull-om, meg néhány jazz cd-m volt (persze mi kell még? De tényleg!), ahhoz képest most jobban állok. Kicsit felfedeztem az utóbbi évtizedeket is, de a kortársban igencsak tájékozatlan vagyok. Azért a Danubius rádiónál jobban képben vagyok, de az nem ellenfél.
Életuntan ébredtem, a korábbi napokkal ellentétben egyátalán nem féltem semmilyen következménytől, és ágyban maradtam. Idővel kimásztam, és további idő elteltével ráerőltettem magamat, hogy reggelizzek, aztán nekiültem tanulni, de rájöttem, hogy nem megy. Bekapcsoltam ezt az áldást, hogy lövöldözzek egy kicsit (eddigi életemben midnössze 3 napja űzöm ezt az ősi műfajt), de előtte kalandoztam egy kicsit [...] na bakker, mennyi részlet! Fontos ez egyátalán? Szóval találtam a neten ezt a rádiót, és egy raklap király zene volt! Rámtört a katarzis, annyira jó zenék vannak ott. Ehhez hozzáadódott, hogy maga a honlap hangulata olyan molyrágta akrillpapír-tussal összefirkálva-hangulatot áraszt; persze több sem kell ahhoz, hogy azt mondjam, van értleme az életnek. És ahogy kinézek, látom, hogy süt a nap, szóval valami elfuserált vígjátékban érzem magam. Holnap már nem fogok nevetni.
Viccesek egyébként ezek a hangulatváltozások. A zene ebben igen nagy eszköz lehet, de a film is. Legutóbbi vizsgámra sehogy sem akartam tanulni, úgyhogy úgy döntöttem, megnézek egy filmet, ami majd ösztönzőleg hat, mert a film lendülete átragad majd rám is. Mi jobb ilyenkor egy lövöldözős, emberiséget megmentős, vagy nagy felfedezést tevős sci-fi-nél? Láttam már a 2001 Űrodüsszeiát, viszont nem hittem volna, hogy a 2010 A kapcsolat éve is olyan elmélkedős, úgyhogy azt tettem be. A film végeztével lefeküdtem aludni, mondván: ez is csak egy vizsga. Mi ez, az emberiség létéhez képest? :))
Hát igen, vigyázni kell az ilyesmivel.
Sőt, ma ébredtem rá, hogy teljesen hiányos a zenegyűjteményem. Igaz, ha visszagondolok, hogy két évvel ezelőtt csak Pink Floydom (természetesen az összes), egy Jethro Tull-om, meg néhány jazz cd-m volt (persze mi kell még? De tényleg!), ahhoz képest most jobban állok. Kicsit felfedeztem az utóbbi évtizedeket is, de a kortársban igencsak tájékozatlan vagyok. Azért a Danubius rádiónál jobban képben vagyok, de az nem ellenfél.
Életuntan ébredtem, a korábbi napokkal ellentétben egyátalán nem féltem semmilyen következménytől, és ágyban maradtam. Idővel kimásztam, és további idő elteltével ráerőltettem magamat, hogy reggelizzek, aztán nekiültem tanulni, de rájöttem, hogy nem megy. Bekapcsoltam ezt az áldást, hogy lövöldözzek egy kicsit (eddigi életemben midnössze 3 napja űzöm ezt az ősi műfajt), de előtte kalandoztam egy kicsit [...] na bakker, mennyi részlet! Fontos ez egyátalán? Szóval találtam a neten ezt a rádiót, és egy raklap király zene volt! Rámtört a katarzis, annyira jó zenék vannak ott. Ehhez hozzáadódott, hogy maga a honlap hangulata olyan molyrágta akrillpapír-tussal összefirkálva-hangulatot áraszt; persze több sem kell ahhoz, hogy azt mondjam, van értleme az életnek. És ahogy kinézek, látom, hogy süt a nap, szóval valami elfuserált vígjátékban érzem magam. Holnap már nem fogok nevetni.
Viccesek egyébként ezek a hangulatváltozások. A zene ebben igen nagy eszköz lehet, de a film is. Legutóbbi vizsgámra sehogy sem akartam tanulni, úgyhogy úgy döntöttem, megnézek egy filmet, ami majd ösztönzőleg hat, mert a film lendülete átragad majd rám is. Mi jobb ilyenkor egy lövöldözős, emberiséget megmentős, vagy nagy felfedezést tevős sci-fi-nél? Láttam már a 2001 Űrodüsszeiát, viszont nem hittem volna, hogy a 2010 A kapcsolat éve is olyan elmélkedős, úgyhogy azt tettem be. A film végeztével lefeküdtem aludni, mondván: ez is csak egy vizsga. Mi ez, az emberiség létéhez képest? :))
Hát igen, vigyázni kell az ilyesmivel.
Még jó, hogy egy nappal korábban megyek haza, mint január 19. (itt a cím:www.veszfek.tk/)
Legalább nem leszek gyanús. Persze lehet, hogy 18-án egy bifórparti erejéig kicseszek magammal, és meghúzom. Hogy az amúgyis csigalassú MÁV-val (ami gyorsabb a Volánnál, az igaz, de nem gyorsabb egy korrupt vasúttársaságnál) 5 óra helyett x+vonatbevárások idő alatt érjek haza.
Az ötlet egyébként újszerű, hiszen mindig az az ellenvetés, hogy ezzel csak a lakosság/rendőrség szív, viszont így átmenetileg leginkább a lakosság, hosszabb távon a lakosság, a kereskedők, a gyárak. A politikusok megint kimaradnak, mert ők most vettek nemrég újabb autókat maguknak. De legalább jól érzi magát közben pár ember: tett valami frankót.
Még jó, hogy szigorlatra készülök, és tudom, hogy a rossz vezetőknél csak az a rosszabb, ha nem lehet őket legyőzni, és éveken át megy a rombolás. Pont erről szól a magyar történelem utóbbi 480 éve. Szóval csak annyi a hozzáfűznivalóm a kezdeményezéshez, hogy az ország szív tőle a legnagyobbat, miközben pont az országot próbálja védeni a most már jó útra tért (igen-igen, szoktam képmutató dolgokat is írni) vezetőktől.
Sikeres pedig nem lesz, de csak rajta, mert az alkualapot növeli minden megmozdulás. Különben is demokrácia van. Eddig minden tüntetést leszartak, úgyhogy az evolúció törvénye szerint most keményebb eszközökhöz nyúlik az államalkotó birka. Így van ez. A demokrácia úgy tűnik becsületjáték: akkor működik, ha mindkét oldalon betartják.
Egyszer már akartam írni tüntetéseket dicsőítő önleleplezést, de meggondoltam magam. Csak annak akartam örvendezni, hogy végre kezd beletanulni a lakosság a szabadságba: a lakosság tehet arról, ami történik. Szabadság van, úgyhogy a kormányzat addig megy el, ameddig engedik. Jobb esetben ennek a határát a tüntetések szabják meg, nálunk semmi. Sőt jobb esetben nem is kell tüntetni.
Arra is rájöttem, hogy mi miatt fél minden magyar a tüntetéstől: nálunk szokás megvárni, míg betelik a pohár. Sikeresebb államokban ezeknek elébe megy a lakosság, és részcsatákat nyer. Nálunk bevárnak inkább egy öszödi beszédet, aztán mindent egy lapra: kormányváltást, felvirágoztatást, adócsökkentést, nesztek: Fradit az első osztályba :)
és felelősségrevonást.
Milyen lett volna, ha a pénzügyminiszter bejelentése után (ez: ja igen, télleg, nagyobb a hiány) egyből (demokráciában természetes) tüntetés lett volna, hogy vonják felelősségre, aztán egy tüntetés a Parlament előtt, amikor a tandíjat megszavazta a parlament, de inkább az előtt. Aztán a nyár folyamán egy kis pihenő, és ősztől megint menetrendszerűen tüntetgetések. Ebben nincs semmi. Persze a magyarságnak akkor nyugszik meg a szíve, ha azt mondhatja, tűrtük x ideig, de most már elég volt! Ezt olyan hitelesen tudja mondani mindenki. Én is szépen szoktam mondani. De mind hülyék vagyunk.
Most ez jó ötlet, hogy "tematikus demonstárció" lesz, mert ez már előremutatóbb. De ezt már lehetett tudni korábban is. Miért nem megelőző tüntetések vannak?
Ezt persze úgy kérdezem, mintha lenne egy parlamenti bizottság, amelyik a tüntetéseket szervezi. A spontán dolgokhoz meg kritikus tömeg kell, az meg csak akkor lesz, ha már bekövetkezett a rossz.
Végezetül pedig valami jobb:
ez a felvétel a soproni tescoban készült:
Legalább nem leszek gyanús. Persze lehet, hogy 18-án egy bifórparti erejéig kicseszek magammal, és meghúzom. Hogy az amúgyis csigalassú MÁV-val (ami gyorsabb a Volánnál, az igaz, de nem gyorsabb egy korrupt vasúttársaságnál) 5 óra helyett x+vonatbevárások idő alatt érjek haza.
Az ötlet egyébként újszerű, hiszen mindig az az ellenvetés, hogy ezzel csak a lakosság/rendőrség szív, viszont így átmenetileg leginkább a lakosság, hosszabb távon a lakosság, a kereskedők, a gyárak. A politikusok megint kimaradnak, mert ők most vettek nemrég újabb autókat maguknak. De legalább jól érzi magát közben pár ember: tett valami frankót.
Még jó, hogy szigorlatra készülök, és tudom, hogy a rossz vezetőknél csak az a rosszabb, ha nem lehet őket legyőzni, és éveken át megy a rombolás. Pont erről szól a magyar történelem utóbbi 480 éve. Szóval csak annyi a hozzáfűznivalóm a kezdeményezéshez, hogy az ország szív tőle a legnagyobbat, miközben pont az országot próbálja védeni a most már jó útra tért (igen-igen, szoktam képmutató dolgokat is írni) vezetőktől.
Sikeres pedig nem lesz, de csak rajta, mert az alkualapot növeli minden megmozdulás. Különben is demokrácia van. Eddig minden tüntetést leszartak, úgyhogy az evolúció törvénye szerint most keményebb eszközökhöz nyúlik az államalkotó birka. Így van ez. A demokrácia úgy tűnik becsületjáték: akkor működik, ha mindkét oldalon betartják.
Egyszer már akartam írni tüntetéseket dicsőítő önleleplezést, de meggondoltam magam. Csak annak akartam örvendezni, hogy végre kezd beletanulni a lakosság a szabadságba: a lakosság tehet arról, ami történik. Szabadság van, úgyhogy a kormányzat addig megy el, ameddig engedik. Jobb esetben ennek a határát a tüntetések szabják meg, nálunk semmi. Sőt jobb esetben nem is kell tüntetni.
Arra is rájöttem, hogy mi miatt fél minden magyar a tüntetéstől: nálunk szokás megvárni, míg betelik a pohár. Sikeresebb államokban ezeknek elébe megy a lakosság, és részcsatákat nyer. Nálunk bevárnak inkább egy öszödi beszédet, aztán mindent egy lapra: kormányváltást, felvirágoztatást, adócsökkentést, nesztek: Fradit az első osztályba :)
és felelősségrevonást.
Milyen lett volna, ha a pénzügyminiszter bejelentése után (ez: ja igen, télleg, nagyobb a hiány) egyből (demokráciában természetes) tüntetés lett volna, hogy vonják felelősségre, aztán egy tüntetés a Parlament előtt, amikor a tandíjat megszavazta a parlament, de inkább az előtt. Aztán a nyár folyamán egy kis pihenő, és ősztől megint menetrendszerűen tüntetgetések. Ebben nincs semmi. Persze a magyarságnak akkor nyugszik meg a szíve, ha azt mondhatja, tűrtük x ideig, de most már elég volt! Ezt olyan hitelesen tudja mondani mindenki. Én is szépen szoktam mondani. De mind hülyék vagyunk.
Most ez jó ötlet, hogy "tematikus demonstárció" lesz, mert ez már előremutatóbb. De ezt már lehetett tudni korábban is. Miért nem megelőző tüntetések vannak?
Ezt persze úgy kérdezem, mintha lenne egy parlamenti bizottság, amelyik a tüntetéseket szervezi. A spontán dolgokhoz meg kritikus tömeg kell, az meg csak akkor lesz, ha már bekövetkezett a rossz.
Végezetül pedig valami jobb:
ez a felvétel a soproni tescoban készült:
XVI. Károly Gusztáv, Svédország jelenlegi királya mondta volna ezeket a szavakat? Mármint ezeket a szavakat ni:
"...ezen okoktól, valamint más, jó és helyes megfontolástól vezérelve mondtuk és jelentettük ki (...), hogy nem akarjuk és nem óhajtjuk, hogy ezentúl a fent említett vándorcigányok társaságának és gyülekezetének bármelyike is valamiképpen bejöhessen, járhasson és tartózkodhasson királyságunkban...
Persze senki sem állította, hogy ezt Károly Gusztáv mondta, nekem mégis volt egy olyan gyanúm, hogy 2006-ban hangzott el. Pedig nem. 1539-ben I. Ferenc francia király rendelte ezt el. Ma olvastam.
"...ezen okoktól, valamint más, jó és helyes megfontolástól vezérelve mondtuk és jelentettük ki (...), hogy nem akarjuk és nem óhajtjuk, hogy ezentúl a fent említett vándorcigányok társaságának és gyülekezetének bármelyike is valamiképpen bejöhessen, járhasson és tartózkodhasson királyságunkban...
...parancsoltassék meg nekik, testi fenyítés terhe mellett, hogy hagyják el királyságunkat, vonuljanak ki innen a lehető leghamarabb..."
Persze senki sem állította, hogy ezt Károly Gusztáv mondta, nekem mégis volt egy olyan gyanúm, hogy 2006-ban hangzott el. Pedig nem. 1539-ben I. Ferenc francia király rendelte ezt el. Ma olvastam.
azt mondta: