Lovagolok egyet a törökbálinti eseten:
"Akadtak persze olyan gátlástalan termelők és kereskedők, akik a [technológiai] fellendülést kihasználva minden féle csalással és hamisítással veszélyeztették az emberek egészségét. (...)
Híressé vált a Punch című szatírikus hetilap egyik rajza (1855), amely egy kislányt ábrázol a fűszerüzletben:
"Uram - mondja a lányka - a mama kéri, hogy adjon negyed font teát a legjobb fajtából, a patkányok ellen, meg egy uncia csokoládét, hogy kiírtsuk a svábbogarakat."
"

Ez Massimo Montanari könyvében (Éhség és bőség) olvasható. Volt néhány fejezet, ami a húsról szólt, és ma éppen nem tudtam normálisan kajálni a könyvtárazás előtt, mert vizsgáról mentem oda, úgyhogy ennél kínzóbb olvasmányom nem volt, ide számítva a Kőszívű ember fiait is (mert az nekem tetszett, még ha ez perverznek is tűnik).

Találtam egy korai Norbi-szellemű vágyálmot:
egy 17. századi francia paraszt mondta: "Ha én király lennék, mást sem innék, csak zsírt."

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.