Egy hónapja lemerült Bécsben a magyar telefonom, így nem tudtam sem az 100 ingyen percet, sem a 100 ingyen sms-t felhasználni. A havidíjam 3100 forint, a lemerült hónap számlája 3900 forint volt.

Ehhez képest ma ahogy átléptem a határt az osztrák telefonommal, kivételesen elolvastam az sms-t a tarifákról, és meglepődtem.

-=ROAMING=-

Kimenő hívás: 0,06€/perc (kb. 18 forint)

Bejövő hívás: 0,01€/perc (kb. 3 forint)

Mobilnet: 0,06€/MB (kb. 18 forint)

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a havidíjam háromszorosa a magyar havidíjamnak, pedig a legolcsóbb csomagra fizettem elő, és hó végén így fej fej mellett van a két szolgáltató, de ha a magyar telefonommal roamingolni kezdenék, összeszarnám magam.

Kijöttem az egyetemről, és biciklis palkátok ígérték, hogy több munkahely lesz a CETA révén.

Mivel a kanadaiak köztudottan félnek a sötétben, és mindenért bocsánatot kérnek, a hülyének is megéri velük szabadkereskedelmi egyezményt kötni (ez lenne a CETA)! Valószínűleg a magyar kormány is ennyivel intézte el a kérdést.

Söpörjünk félre egy pillanatra minden várakozást a CETA-val kapcsolatban, és ámuljunk el a kormány mérhetetlen ostobaságán óvatlanságán. Nem mondhatnám, hogy szurkoltam nekik a folyamatban, ahogy mindenféle törvénykezésekkel és ügyeskedéssel felépítették a maffiaállamukat. De azt sem mondhatnám, hogy ebbe a maffiaállamba beleférne még a transznacionális vállalatok akarata, végtére is a kormány jelszava, hogy gazdasági szabadságharcot vívunk, Brüsszel elnyomása ellen küzdünk (még ha hátba is szúr a Kétfarkú Kutya). Én ha Vida Ildikó, vagy Lázár János, vagy Orbán Viktor lennék, izzadni kezdenék, ha valaki kimondaná az "offshore bíróságok" szópárt.

Lássunk tisztán: valószínűleg jó a CETA, de ebben is van egy pereskedésre vonatkozó megoldás, az ICE, ami valamivel enyhébb, mint ami a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségben (TTIP) lenne. De az ICE sem gyenge, a következő előnyökhöz juttatná a cégeket:

- befektetők jogos elvárásának fogalma (ha a kormány végül mégis inkább kibaszik velük, perelhetnek)

- a perben döntő bírák eseti jelleggel lennének kiválasztva (mindenki küldi a saját emberét)

- az Európai Bíróságnál is magasabb joghatóságnak számítanának a döntőbírók (cseszheti a kormány az aznap, vagy visszamenőleges hatállyal beterjesztett és azonnal megszavazott törvényjavaslatait)

- az Európai Bizottság javaslata szerint az egyezményt idegilenesen hatályba kéne léptetni, ami azt jelenti a szép fogalom ellenére, hogy hatályba lépne már azelőtt, hogy a tagállamok (pl. Magyarország) aláírná. Így akár úgy is beperelhetné egy vállalat Magyarországot, hogy Magyarország ratifikálta volna az egyezményt.

Van-e félnivalója a magyar kormánynak a külföldi mamutvállalatoktól? Ittt egy rövid lista a potenciális felperesekről. Vagy csak annyit mondjunk: Bunge.

Mindössze annyit kell tennie akár egy kínai cégnek is, hogy Kanadában is bejegyzik, és csókolom.

Bár a kormány mindent elkövet, hogy kisajátítsa magának Magyarországot, azért még a sajátomnak is érzem, és nem szeretném, ha a magyar maffiaállam mellett külföldi cégek is garázdálkodnának. Bár igazából, ha jól meggondolom, gyakorlatilag nem nézne ki másként az ország.

Mivel a magyar kormány is támogatja a CETA-t, másra nem tudok gondolni, mint hogy nem olvasták el, nem fogják fel, fogalmuk sincs és leszarják. Már sütöm is a pattogatott kukoricát.

Nemrég úgy alakult, hogy minden feltétel teljesült egy Európa-túrához. Úgyhogy megkérdeztem Robit, velem tartana-e, mely kérdésre ő igennel felelt, és eképpen most tapasztaltabb lettem. Tippjeim súlyozásaképpen egyetlen élménybeszámolót ideszúrok: a térképet, ami az utunkat jelöli.

Akkor jöjjön egy poszt a 2000-es évek stílusában képekkel, meg minden.

Idén újabb szezonnak örülhetünk, remélem Fazekas miniszter úr majd kitüntet a magyar gyümölcs jó hírének kialakításáért. Ezúttal Stájerországba is betettük a lábunkat, és a kezdeti hűvös fogadtatás után egyre növekvő érdeklődés övezi a magyar föld gyümölcseit. Mivel a blogon nem írtam semmit arról, hogy a tanári asztaltól hogyan jutottam el ide, most sem fogok írni. A lényeg az, hogy a stájerek igen büszkék, hogy ők Ausztria zöld szíve, és a pannon klímájuknak köszönhetően náluk teremnek a legjobb gyümölcsök. Ezt olyannyira komolyan veszik, hogy a pannon klímáról azt gondolják, hogy az csak náluk van, Pannóniában nincs. És ezúton kérek elnézést minden stájertől, akire nem illik a leírás, mert természetesen a sztereotípiákban nem hiszek, egy bizonyos mennyiségű balfasz megismerése után az emberben kialakul a nézet, hogy az állampolgárság csak egy bürokratikus különbség. Vannak persze sajátosságok, például ha valaki igazán be akar olvadni in Steiermark, akkor a következő készletre lesz szüksége:

Hála Istennek a Stájerok igazán szeretnek pálinkát főzni, de egyéb gyümölccsel kapcsolatos dolgokban is jeleskednek, például lekvár főzésben (a vevők mintát hoznak a lekvárjukból) és szörp főzésben is. Több stájernek is eszébe jutott a brit cider nyomulása révén, hogy ha Stájerország ennyire fantasztikus gyümölcsöket ad a világnak, akkor itt sokkal jobb almabor készülne, mint Angliában. Pont ugyanezt gondoltam én is Kőszeg lejtőiről, meg úgy általában a magyar almáskertekről, de mint kiderült, még Ukrajnában is ezt gondolják az ukrán almáról. Legfőbb ideje volt némi kitekintést tennem, bár nem győzöm hangsúlyozni a förtelmes első csókomat az almaborral: nem ízlett. Akkor ott Bretagne-ban azt mondtam (ott ittam először), hogy sajnálom a brötonokat, hogy azon a szar éghajlatukon ilyen hitvány alkoholra kell fanyalodniuk. Mondanom sem kell, az én almaborom sem valami faintos portéka. Az almabor ilyen: fanyar, savas, vizes. Gusztus kérdése. De elmondom, hogy Kőszegen, mikor a város a legjobb formáját hozza, és locsog az eső napokon át a tíz fokos hőségben, az ember pedig gombát keres a sokat megélt erdőben (avarok, Szálasi, vasfüggöny), akkor egy ilyen alkohol igen jól tud esni.

A saját próbálkozásaim felemás sikert hoztak, de a dögöljön meg a szomszéd tehene is elv alapján igencsak örülök, hogy a nagy Stájer Almabor, ami 6 euróba került, még az enyéimnél is nyomorúságosabb. A hitelesség kedvéért gyönyörű fotót is készítettem a kóstolásról:

Nagy erénye a Steiermostnak, hogy piros-fehér-zöld a címkéje, 2-0, nemdebár?

De teljesen lefagytam, mikor belekóstoltam. A színe rendben volt, illata talán volt, de olyan brutál mennyiségű gyümölcsbuké megy át az orromon munka közben, hogy nap végén már a saját lábam szagát sem ismerem fel. Az íze jól ismert a gimnáziumi évekből: Kiskunság legasztalibb fehérborait szégyeníti meg. Ami azért kínos, mert ez nem bor, hanem almabor. Kiskunkágra nézve is dehonesztáló, hogy termése könnyen összetéveszthető egy stájer almaborral, de vissza irányban is botrányos. Később, mikor az ember már berúgott a 6%-os apfelmosttól, érezhető némi alma-karakter, de esküszöm szőlőbor íze van alapvetően.

A dolog okán persze nem kell sokat töprengeni: a családi almaborászat valószínűleg a streil lére törekedett, és jó alaposan átszűrte a mustot vagy a kész almabort. Száz százalék, hogy fehérbor élesztőgombákat tettek a portékába közönséges légköri élesztőgombák helyett, és így lett az, hogy az eredetileg semmi ízűvé szűrt lé végül rizling ízű lett.

Apró öröm, hogy az Alexanderkörtével édesített Starking almaborom, amit csak 8 hónap után mertem megkóstolni, nagyon finom lett.

De visszatérve a családi vállalkozásra, honlapjuk csupa jópofa dolgot tartalmaz, nekem az osztrák naiv önirónia csúcsát képezi, hogy van egy olyan menüpontjuk, ami így fordítható: "élvezetek a pincében". Zseniális.

Teljes államosítás jön az oktatásban, új tanterv a kormány bábszervezetének javaslatai alapján, a tanárképzésben csak a finanszírozást változtatják meg, a megmaradt önkormányzati iskolákat is államosítják, mert azok nem működnek együtt a KLIK-kel, az egész napos iskola népszerűtlensége miatt abból kifarolnak, a tankönyvbiznisz marad a haveroknál, a KLIK pedig még nagyobb lesz. Index, MNO, Magyar Idők

Teljesen világos, hogy mi adta a lendületet. A hermanos nyílt levél nyomán kibontakozó ellenállás lefutott. Kifulladt. Rémesen bosszantó, hogy diplomás embereken fogott ki a kormány, na nem a sztrájkolókra gondolok, hanem akik nem mertek végül sztrájkolni. És ők a többség. A hermanos ellenállás szakmai volt, sikerült a társadalmat is mögé állítani, de a kormánynak meg az sikerült, hogy végül a pedagugósok többsége inkább mégse csináljon "semmi balhét".

Ennyit tud a kormány. Normális oktatási rendszert nem, de orrbavágni egy szakmát minden további nélkül.

Még télen gondolkoztam sokat: végülis mi lenne, ha a Fidesz egész egyszerűen csak megvalósítaná a tanár-követeléseket? A mozgalom mögött egy párt sem integetett, tulajdonképpen a kormánypárt nem adott volna előnyt vele semelyik riválisnak, a követelések pedig szakmai tapasztalatból merítkeztek, tehát igazi terep-tanulmány volt. Megvalósításuk mindössze egy jobb oktatást eredményezett volna. Win-win.

Egyetlen hátulütő merült volna fel: ez meghátrálás.

Az állampolgár szemszögéből persze ez együttműködés: a megválasztott kormány eleget tesz a megválasztóik kérésének. Ha ez egy kormánynak nehezére esik, akkor sem természetes, hogy nem működik együtt a lakossággal. Túlságosan költséges arra építeni egy kormányzatot, hogy a propagandával majd áthangolják a választók akaratát. Egy oktatási rendszer eredményessége viszont túlságosan relatív és atomizált: az egyik diák sikeres, a másik nem, ki tudná objektívan megállapítani, hogy egy jobb országban mindkettő elérhetné a céljait? Senki. Így aztán annak bemesélése, hogy az oktatás rendben van, mégsem olyan költséges.

De miért ebbe az irányba gondolkoznak?

Tehát a kormány arra törekszik, hogy a (szakmai szemmel) nyilvánvaló baklövése mellett továbbra is kitartson, sőt az új hír az, hogy még jobban ráerősít. A dologban semmi meglepő nincs: ezt hívják rossz kormányzatnak. Nem várhatjuk el egy rossz kormányzattól, hogy időnként belátó és együttműködő legyen, hiszen a rossz kormányzat attól rossz, hogy magát tekinti a hatalom forrásának. A kormány azonban a hatalmát (remélem megérem, hogy egyszer ezt csak szolgálatnak fogják nevezni) különböző szervezeteken keresztül gyakorolja. Egyik ilyen területe az oktatás. Az oktatás a kormány karja. A kormány pedig rosszban van az oktatással. Ezért bünteti, és bekeményít nekik. Mindent még rosszabbul csinál innentől abból, amit kifogásolt az oktatási szcéna.

Legyünk őszinték: a pedagógus sztrájk egy öngól lett a tanárok részéről. Nem vettek benne részt elegen, ezért a leggyámoltalanabb kormány is úgy érezné innentől fogva, hogy bármit megtehet. A KLIK egy olyan tőrőlmetszett baromság volt, hogy ha ettől nem gurult el a pedagógus társadalom gyógyszere, nem tudom elképzelni, mitől fog. Tényleg nem tudom. És a kormány se tudja. Úgyhogy bátran rúg még egyet az oktatáson. Már csak úgy a végén, a földön fekvő ellenállókon, hogy éreztesse: ő nyert.

Nyilván nem lesz újabb ellégedetlenség, aki eddig ellenállt, a sztrájk kivette minden erejét, a kudarc pedig elvette minden kedvét. Aki pedig nem mert ellenállni, most már élheti a nyugodt kis életét tovább. Az oktatás pedig még szomorúbb helyzetben lesz, mint volt.

Nem pusztán a rossz tervek miatt. Hanem mert a sztrájk nem a valóságot mutatta. Az iskolákban a tehetségtelen nyaloncokon kívül mindenki problémásnak látja a helyzetet. És továbbra is nehézségi erőként ülnek a rendszerben. És hiába vinné rossz irányba az oktatást a kormány, még a rossz irányba se fog tudni menni, mert az ellenkező többség ugyanúgy ott van. Ugyanúgy megpróbálják a tantermekben a normális oktatást megvalósítani, és a 21. századi fejlődés helyett nem lesz más, mint széllel szemben egy helyben toporgás.