"...Monika Grütters kultuszminiszter, ugyanakkor arról beszélt, hogy a vígjáték sérti a náci történelmet, és nem szeretnék, ha azt a márciusi elnökválasztás előtt mutatnák be. Grütters abban is biztos, hogy a film sérti a német törvényeket."

Ja nem is, ez volt: "Pavel Pozhigailo, minisztérium köztestületének egyik tagja, ugyanakkor arról beszélt, hogy a vígjáték sérti a szovjet történelmet, és nem szeretnék, ha azt a márciusi elnökválasztás előtt mutatnák be. Pozhigailo abban is biztos, hogy a film sérti az orosz törvényeket." (meduza via 444)

Mindenki, aki a Stranger Thingshez hasonlítja a Netflix sorozatát, valószínűleg sosem látta az HBO Carnivale-jét. A Dark megadja azt a dolgot, amit a Stranger Things képtelen, ez pedig a szigorúság. Nem érdekes, hogy követhetetlen a sok szereplő, az időhurkok, a gyilkosságok és a bosszú, akkor sem kegyelmeznek a nézőnek. Ha a Dark Stranger Things lenne, akkor akár csak egy homokszemnyi reményt is felcsillantanának, hogy Noah megölésével újra minden rendbe jönne, és visszatérhetünk a gyűszűnyi világképünkbe. Felosztaná a sorozat a világot jóra és rosszra, ahol a jók végül Jonas vezetésével bebetonozzák a barlangot, és kész. Nem, ez egy másmilyen sorozat. [alacsony fokú spoiler alert a továbbiakban]

Nehezen találtam infót, hogy eldönthessem, menjek-e vagy maradjak, úgyhogy megírom a tapasztalataimat. Végre kinyitott a legtöbb osztrák sípálya, úgyhogy már nem fogtam vissza magam, és minden feladatomat félredobva elautóztunk a húgommal síelni: 9 fokban.

"Mindenesetre ha ebbe az irányba mennek a dolgok, akkor az a 2004-es [EU] integráció kudarcát is jelenti majd: azt, hogy a keleti országok felszabadulva a szovjet befolyás alól képtelenek lettek a polgári demokrácia tartós működtetésére." - olvastam épp valahol egy cikk végén.

Friss olvasmányaim és az utóbbi évek tapasztalatai megerősítettek abban a nézetemben, hogy szánalmas és siralmas a posztszovjet országokban a polgári demokrácia ideálját számonkérni. Ez nagyon durva mondat, úgyhogy kifejtem.

Igaz, ez már nem a 2000-es évek, hogy önvallomásokat írjak, de elég sört ittam ahhoz, hogy retro legyek. Az életem nem egy diadalmenet, egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy villoghatnék az eredményeimmel, de nem is igazán éreztem szarul magamat. Most Bécsben végzek egy mesterképzést, tavaly még úgy álltak a dolgaim, hogy egész egyszerűen kedvtelésből belevághattam, idén már megint a jól megszokott szopórollert hajtom, de iszonyú jó az egyetemen a tartalmi kihívás, úgyhogy nem engedek a diplomámból, meg akarom szerezni.