"...Monika Grütters kultuszminiszter, ugyanakkor arról beszélt, hogy a vígjáték sérti a náci történelmet, és nem szeretnék, ha azt a márciusi elnökválasztás előtt mutatnák be. Grütters abban is biztos, hogy a film sérti a német törvényeket."

Ja nem is, ez volt: "Pavel Pozhigailo, minisztérium köztestületének egyik tagja, ugyanakkor arról beszélt, hogy a vígjáték sérti a szovjet történelmet, és nem szeretnék, ha azt a márciusi elnökválasztás előtt mutatnák be. Pozhigailo abban is biztos, hogy a film sérti az orosz törvényeket." (meduza via 444)

Tavaly dobtam össze az oroszbarát törikönyv paródiámat [!!direkt link - 6,4 MB], amiről ma tudtam meg, hogy egy fontos családtagom anno úgy kommentálta: "az Istvánnak megjött az esze" - mármint hogy ő készpénznek vette, nem gúnyolódásnak.

Múlt héten pedig az egyetemen ballagva a következő plakátba botlottam:

Mivel megértettem, hogy milyen világban élünk, ezért ideírom: a plakáton a Szovjetunió emblémájának összetevői láthatók: vörös csillag, sarló és kalapács, és ez azért rossz, mert a Szovjetunió rengeteg ember halálát okozta politikai megfontolásból.

Az, hogy Nyugat-Európában a kommunista mozgalmak a kritikus gondolkodással, a fogyasztói társadalom megkérdőjelezésével és az őskonzervativizmus, valamint kirekesztő jobboldaliság elleni harccal társíthatók, sokat elárul arról, hogy a Szovjetunióból mennyi hír jutott ki, és hogy a rendszerváltás után mennyire nem érdekelte a nyugati közvéleményt a csóró k-európaiak nyomasztó élménybeszámolója. Ez nem változtat a tényen, hogy a Szovjetunió éppen olyan szalonképtelen intézmény volt, mint a náci Németország, és ahogy ma a horogkereszt tiltott önkényuralmi jelkép, a sarló-kalapáccsal sem kéne villogni.

A holokauszt-emlékezet totális kudarca, hogy megalkották a náci Németország stilizált képét, ami lehetőséget adott az olaszoktól a magyarokon át az osztrákokig sumák módon elsunnyogni a tükör elől. És lehetőséget ad minden más népnek ugyanerre: amíg nincs horogkereszt, addig jók vagyunk. Így fordulhat elő, hogy a nagy horogkereszt-tabu közepette a szeme se rebben senkinek, hogy mi történik a Szovjetunió emlékével.

A Szovjetunióért hősi halált halt katonák sírjai a Fiumei úti sírkertben remek alkalmat nyújtanának az oroszoknak szembenézni a történelmi felelősségükkel, ehelyett könnyet morzsolnak a szemükből, hogy a magamfajta magyarok fel sem fogják, mit tettek értük ezek a jólelkű Szásák. De ennél többről van szó: nincsen történelmi felelőssége egy népnek sem, történelmi felelőssége az éppen élő egyéneknek van. Kurva könnyű rákenni a németekre, hogy nácik, ilyet csak ők tudnak kitermelni, vagy az oroszokra, hogy magyar ember ilyen alpári sosem tudna lenni. Orbán Viktor és Donald Trump szemlélteti élőben, hogy egy nemzet sem különb a másiknál, és ha fasza reklámszakember irányítja a kampányt, akkor a legöregebb demokrácia is pálmágakat dob egy kirekesztő, hiú suttyó lába elé, vagy Szűz Mária országa is áhítattal tömi az elvtelen gyűlöletkeltő tolvaj zsebét.

Ennek ellenére, hogy a "nácizmus" univerzális, százarcú, és nincs értelme kategorizálni, nagyon fontos, hogy azok az önkényuralmi rendszerek, amik már fölkerültek a történelem fekete lapjaira, el legyenek ítélve. A plakáton látható vörös csillagba senki sem fog belehalni, egy félművelt balos egyetemista így akarta hangsúlyozni, hogy ők mennyire ellene vannak a mostani rendszernek, de magyarként azért meghasadt a szívem, hogy a szovjetek elég simán megúszták mindazt, amit tettek. Nem volt népbíróság és nem kell vígjátékokban "szovjet" vicceket hallgatniuk, mint ahogy a németeknek kell nácis kikacsintásokat. Senki nem közli Oroszországgal, hogy ha a Szovjetunió örökségét a sajátjának érzi, akkor kövesse meg azt a sok millió halottat, akit Kelet-Európában gyászolunk. És kövesse meg azt a gazdasági felzárkózást, amit Kelet-Európában gyászolunk.

Mikor Jason Isaacs filmjéről először hallottam, ízléstelennek gondoltam, hogy vígjátékot készítenek egy korántsem vicces korszakról, de néha a vicc többet ér ezer szónál. Az viszont baromi lehangoló, hogy a szovjetek sértőnek érzik, és nem engedik bemutatni.

Néha komolyan úgy néz ki minden, mintha nem lett volna rendszerváltás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.