Minden reggel Klausmann Viktor néz rám a metrómegálló plakátján, így reggelről reggelre kíváncsibb lettem, mégis mit tud nyújtani egy Szerencsekerék 2011-ben. Szerencsére ma véletlenül néztem tévét, és ott ment benne A MŰSOR.

Ha azt gondolták, hogy az új díszlet letisztult és modern, illetve ha azt gondolták, hogy bevesszük, hogy a kijelző érintőképernyős, és ha azt gondolták, hogy a nézők ingerküszöbe mit sem emelkedett az elmúlt tizenöt évben, akkor értem, miért csinálják újra ezt a műsort.

Besz*rtunk a röhögéstől az albérletben, mikor Mariann vagy kicsoda egy FÉL ÉVES Füles előfizetést vihetett haza, de az sem kutya, hogy Brigi 200 ezret zsebelt a tehetséges melleivel. Showmanségnek híre hamva sehol, a pörgetőpult mögött három mulya tévénéző teljesen megszeppenve, hangulatot egyedül az varázsol a stúdióba, hogy Klausmann Viktor egyre jobban hasonlít Orbán Viktorra.

A vetélkedő izgalmassága az ugróiskoláéval vetekedett, valaha az is igen szórakoztató volt, de azóta feltalálták a számítógépes játékok újabb és újabb generációit, és ilyen komplex ingerhatáson átesve csak vakarom a fejem, hogy ebben annak idején mi lehetett az izgalmas. Mi okoz feszültséget? Mikor a kerék a Csőd felirat felé kattog, és 12.000 forint forog kockán, a drámai perceket nem bírva átkapcsolok egy olyan csatornára, ahol 24 millió és egy marék fing között lebegnek a játékosok.

Gondolom a nyugdíjasoknak viszont pont jó az ilyen a gyenge szívüknek. Meg kis retrospektív a délutáni szappanoperák után. Ami azt illeti, remélem hamar leszedik a plakátot a metrómegállóban.

1. Ha egy magyarországi bank frank alapú hitelt nyújt, akkor annyi frankot vesz, ahány forintot hitelez, és arra számolja a kamatot, vagy simán kiad forintot a kasszájából, és frank árfolyamon kalkulálja a fizetendő törlesztőrészletet?

2. A frank 180 forint fölé emelkedésével végülis nem várt nyereségre tettek szert a bankok, nem? Akkor nem nyernének rajta, ha a frankhitelt úgy nyújtanák az ügyfeleknek, hogy ők veszik fel a frankhitelt Svájctól, és frank formájában ők törlesztenek abból, amit forintban megkapnak az ügyfelektől. De egy bank a saját tőkéjét adja hitelbe, nem? Ő már nem törleszt senkinek.

3. A rögzített árfolyamon való végtörlesztés ügyénél tulajdonképpen a bankok csak a nem várt nyereségüktől esnek el, nem? Mármint persze én sem örülnék, ha mégsem kapnék annyi fizetést, amennyit vártam, de azért ez tényleg alapjaiban rengetné meg az egész térség bankszektorát?

Mármint megrengetné annyira, mint a térség társadalmát?

Nyáron tisztában voltam vele, hogy Ubul a hattyúdalát énekli. Ez volt életem első igazán saját számítógépe. Használtan vettem még 2006-ban, és már akkoriban is elavult volt. Persze minden munkát el tudtam végezni vele, amit el akartam, csak kicsit lassabban. Hetvenezer forintért vettem, egy hónapot dolgoztam érte egy törökbálinti fagyigyárban palettázóként minden délután. Aztán apránként vettem bele újabb és újabb alkatrészeket, de mindig tudtam, hogy Jézusnak igaza van: "Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkre mennek." (Máté 9,17)

A héten eljött a pillanat, és Ubul három éven át húzódó labilis üzemelés után kisült. Hogy mennyi mindent alkottam és fedeztem fel a segítségével, azt nem lehet leírni. Hozzá kötődik például ez a blog is. Meg az egyetemi évek legtöbb pillanata, ami elég szánalmas, de hát ez van. Mindenesetre a DVD meghajtó (anélkül még megvolnék), a videokártya (van helyette még az integrált) és az alaplap (no comment) tönkrement különböző módokon. Megelőzhető lett volna a baj? Igen. Megy tovább az élet? Igen.

A nyáron minden korábbinál jobban igénybe vettem Ubul képességeit, és mindenféle hasznos programot telepítettem rá. A korábban leírt nagyszabású tervem megvalósítására. Igaz, hogy mivel Ubult úgy ismertem, mint a tenyeremet, biztos lehettem volna, hogy a nagyszabású terv megvalósítását nem fogja keresztül húzni, de ennek ellenére minden alkalommal aggódtam, amikor szerelni kellett. A végzetes hibát az az ördögfajzat macska okozta, ugyanis a kis hülye pihéit apránként felhalmozta a videokártya hűtőrácsa. A pihék pedig jó hőszigetelők, úgyhogy szabályosan kisült az egyik biztosíték vagy relé, vagy tudomisén micsoda, az a henger, amit bekarikáztam a képen. Mire kifeszegettem az alaplapból a videokártyát, az alaplap áramkörei is megsérültek. Sajnos a ház kialakítása fatális tévedés volt a gyártó részéről, és egyszerűen nem lehetett rögzíteni az alaplapot stabilan. Így valahányszor csak csatlakoztattam valamit, mindig megfeszült szegény. Hát egyszer ennek is be kellett következnie. Ubul két továbbra is használható alkatrésze a winchester és a wifi kártya.

Mivel még mindig ágrólszakadt egyetemistaként viselkedem (pedig már lediplomáztam és állásom is van), ezért most egy darabig mások számítógépein kell a nagyszabású tervem megvalósítását folytatni, meg minden egyéb dolgomat is. Ez eléggé izgalmassá teszi a helyzetet, mert ha mindezek ellenére a nagyszabású tervemet folytatni tudom (ebben nincs hiba), és egyszer a Planéta Gazéta meg tudja ütni azt a hangot, amit nagyon megszeretnek az emberek, akkor az egy olyan történet lesz, mint Louis Amstrongé, csak újságírásban.

 Ha ezekben a hetekben nem fullad ki a Gazéta, már semmi sem állíthat meg minket! :)

Két nagyágyú egy tökéletes nótával. Aki ráunt már a Csík zenekarra, adjon nekik új esélyt, ők sosem unalmasak!