Nyáron tisztában voltam vele, hogy Ubul a hattyúdalát énekli. Ez volt életem első igazán saját számítógépe. Használtan vettem még 2006-ban, és már akkoriban is elavult volt. Persze minden munkát el tudtam végezni vele, amit el akartam, csak kicsit lassabban. Hetvenezer forintért vettem, egy hónapot dolgoztam érte egy törökbálinti fagyigyárban palettázóként minden délután. Aztán apránként vettem bele újabb és újabb alkatrészeket, de mindig tudtam, hogy Jézusnak igaza van: "Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkre mennek." (Máté 9,17)

A héten eljött a pillanat, és Ubul három éven át húzódó labilis üzemelés után kisült. Hogy mennyi mindent alkottam és fedeztem fel a segítségével, azt nem lehet leírni. Hozzá kötődik például ez a blog is. Meg az egyetemi évek legtöbb pillanata, ami elég szánalmas, de hát ez van. Mindenesetre a DVD meghajtó (anélkül még megvolnék), a videokártya (van helyette még az integrált) és az alaplap (no comment) tönkrement különböző módokon. Megelőzhető lett volna a baj? Igen. Megy tovább az élet? Igen.

A nyáron minden korábbinál jobban igénybe vettem Ubul képességeit, és mindenféle hasznos programot telepítettem rá. A korábban leírt nagyszabású tervem megvalósítására. Igaz, hogy mivel Ubult úgy ismertem, mint a tenyeremet, biztos lehettem volna, hogy a nagyszabású terv megvalósítását nem fogja keresztül húzni, de ennek ellenére minden alkalommal aggódtam, amikor szerelni kellett. A végzetes hibát az az ördögfajzat macska okozta, ugyanis a kis hülye pihéit apránként felhalmozta a videokártya hűtőrácsa. A pihék pedig jó hőszigetelők, úgyhogy szabályosan kisült az egyik biztosíték vagy relé, vagy tudomisén micsoda, az a henger, amit bekarikáztam a képen. Mire kifeszegettem az alaplapból a videokártyát, az alaplap áramkörei is megsérültek. Sajnos a ház kialakítása fatális tévedés volt a gyártó részéről, és egyszerűen nem lehetett rögzíteni az alaplapot stabilan. Így valahányszor csak csatlakoztattam valamit, mindig megfeszült szegény. Hát egyszer ennek is be kellett következnie. Ubul két továbbra is használható alkatrésze a winchester és a wifi kártya.

Mivel még mindig ágrólszakadt egyetemistaként viselkedem (pedig már lediplomáztam és állásom is van), ezért most egy darabig mások számítógépein kell a nagyszabású tervem megvalósítását folytatni, meg minden egyéb dolgomat is. Ez eléggé izgalmassá teszi a helyzetet, mert ha mindezek ellenére a nagyszabású tervemet folytatni tudom (ebben nincs hiba), és egyszer a Planéta Gazéta meg tudja ütni azt a hangot, amit nagyon megszeretnek az emberek, akkor az egy olyan történet lesz, mint Louis Amstrongé, csak újságírásban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.