Tegnap este igazan erdekes volt, mert visszamentem a szallasra hogy lepakoljak es ujra visszavessem magam a varos surujebe, de aztan a hostelben ragadtam, mert az egyik szobatarsnak beszelgethetnekje volt. Hihetetlen, hogy az ember eletebe csak ugy belecsoppennek emberek egy-egy orara, mint ahogy a harcosok klubbjaban fejtegette az edvardnorton, hogy kis ember-adagokat kapunk. Mert ezzel a -neve't sem tudtam megjegyezni- sraccal nagyon sok okos dologrol beszelgettem, igazan szorakoztato volt, es annak rendje es modja szerint tobbet nem is talalkozunk majd. Mikor az ember annyi emberrel talalkozik, egy ido utan kozvetlenne valik, es kialakit magabol egy publikus teraszt, amit mindenki megismerhet percek utan, idozhet ezen a felszinen, szoval igy lehet az, hogy par oran at ugy beszelgettunk, mintha haverok lennenk. Ezt most csak azert, mert ez annyira furcsa, egyebkent arrol akartam irni, hogy mit tudtam meg az egyetemi bulikrol.

Porgetni kell a dolgokat ha lehet, nem? Irni minel tobb bejegyzest, ha lehet, nem? Ha't most lehet. Nincs mas dolgom, mint... nincs semmi dolgom. Ilyen me'g nem is volt velem. Itt vagyok egy varosban, se egy jegyzetcsere, se egy rendetrakas, se egy talalkozo, se egy munka, se egy eloadas. Semmi. Konyvtarba se kell mennem, nem kell mennem sehova. Van egy szallasom, aztan ennyi. Ma egy kicsit fantaziatlan voltam, bejartam az olasz negyedet (Little Italy aka North Town), flesseltem a Mystic lake partjan a naplementet, aztan csokolom. Par kep:

Most nem lesznek kepek, pedig latnotok kene. Eloszor is had fejezzem ki az orormomet, hogy koran fekudtem le, igy olyan koran keltem, hogy a hostel pincejeben meg maradt ures gep, igy nem kell netet vadasznom a varosban. Hogy a tegnapi bejegyzes osszejott, az egy delutannyi cserkeszet eredmenye. Lehetetlen annyi e-mailt megirni, ugyhogy itt vilagitom meg kicsit a bostoni kiteromet.

Egyszer regen mar kitekintettem a nemzetkozi vizekre egyetemi sajto teren, amikor is az oxfordi egyetemi ujsag lehangolo profizmusaval szembesultem. Az ELTE epuleteiben maszkalva mindig arra gondolok, hogy az a monoton-megfasult semmitteves milyen dinamizmussal all szemben, ha a tobbi nagy egyetemet vesszuk melle. Igy aztan kezenfekvo volt a gondolat, hogy ha mar Bostonban jarok, tiszteletemet tegyem a Harvardon, es tiszteletemet tegyem a harvardi diakujsag szerkesztosegeben.

Walmartban vettem 7 dollarert. Masfel honapig birta a strapat, ami nem rossz. Nagyjabol ketnaponta merultem vele. De akkoris ironikus latvany.

Valoszinuleg vizszintesen ertette'k a 100 la'bat. Egyebkent az oram ezutan kezdett kicsit furcsan viselkedni. Haldoklasanak utolso stadiumaban mar csak a datumot mutatta. Es ha kerdeztek mennyi az ido, mondtam hogy augusztus 28, vagy akarmi.