Elerkezett a reg ota vart szabadnapom, szerencsere volt un. day off bus, es meg nagyobb szerencsere csak harman akartuk igenybe venni, ugyhogy az eredeti uticel (Freeport, shopping place) helyett Boothbayt valasztottuk. Utvonal: katt ide.

van ugy -es ezek az esetek nagyon izgalmasak- hogy apro modosulasok atrajzoljak az egesz tervet, mint peldaul mikor eltevesztettuk a keresztezodest Waterville fele, es helyette egy elmenytomeny korutat tettunk a veletlenbol kifolyolag.

Tegnap pedig az tortent, hogy munka utan elindultam a Winniebago (ha igy irjak) taborba a ket magyarhoz. Igazabol nem volt sok kedvem, de elozo nap nagyon megmondtam, hogy en menni fogok, ugyhogy mentem. 500 meter utan kidurrant a hatso tomlo, ugyogy visszamentem egy masik bicikliert. A "cserebicikli" pedig 1 kilometer utan elkezdte fel-feltekerni a lancot az elso fogaskerekre, egyszer be is csipte, ugyhogy meg kellett allnom kiszabaditani. Amugy meg csak lassan haladtam, mert ha tapostam a pedalt, akkor a racsni elugrott, gondolom eltorott az agyban a csapagy. Ettol fuggetlenul megerkeztem a taborhoz, be is mentem a staff bejaraton, letamasztottam a bicajt, aztan kerdezgetni kezdtem, hogy merre van a 2 hungarian kitchen staff. Egy lany mondta, hogy szerinte nincs ilyen, de nezzem meg ott, es a lepusztult bungalok fele mutatott. Bekopogtam az egyikben, es kerdeztem a lanytol, aki ajtot nyitott, hogy nem tudja-e melyik hazban lakik a ket magyar konyhas.

O meg mondta, hogy nem hiszi, hogy van itt 2 magyar konyhasfiu, mert itt o az egyetlen -idezem- "i am the only hungarian at this camp". En meg nem akartam felfogni, hiszen fullosan beszelt angolul, ugyhogy tovabb kerdeztem, hogy "tenyleg, you are hungarian?" O meg mondta, hogy "Yes", amire nem tudtam mast kerdezni, hiszen angolul beszelt, mint hogy "so you can speak hungarian too?" (tehat hogy a beszed is megy-e neki magyarul), es erre is csak azt felelte, hogy "yes". Ezek utan elerkezettnek ereztem a pillanatot, hogy elobujjak, es "wao, i am hungarian too" felkialltas kozben aztan vegre az agyamig is eljutott az egesz, es vegre e szavakat mondtam: "szoval akkor magyarul is beszelhetunk ugye?"

Es a magyar beszed kozben kiderult, hogy van egy harmadik tabor is (abban voltam epp), a Vega, es o tenyleg egyedul van ott, egyebkent egy perce erkezett meg a kirandulasrol, es egy perc mulva ment is volna tusolni. Gondoljon mindenki a biciklire, szoval ez egy "veletlenul mas". Hazafele menet pedig a sracokkal is osszefutottam, ok ugyanis gyalog elindultak a mi taborunkhoz, hatha utkozben osszefutnak velem. Igy is lett.

Sajnos besotetedesig beszelgettem a lannyal, ugyhogy holdfeny segitsegevel hazardiroztam vissza a taborba, ahol baratsagtalan legkor fogadott, minthogy aggodtak ertem. Es a Vegarol egyebkent is tudtak, ugyhogy a hirem egy harmadik magyarrol nem igazan ellensulyozta azt, hogy neheztelnek ram.

Tegnap Wal Martozas volt este, talalkoztunk ket magyar sraccal, akik a to tuloldalan levo taborban dolgoznak szinten konyhai munkaskent (ott csak ok ketten magyarok). Az egyikuket egyebkent ismerem is az egyetemrol. Kicsit meginterjuvoltam oket, naluk hogy megy a munka, es az derult ki, hogy mi hozzajuk kepest Hawaii-on vagyunk. Nekunk peldaul nem kell fozni a takaritas mellett, igy eleve tobb szabadidonk van.

Nagyon jellegzetes volt egyebkent maga az "egymasratalalas", a ket magyar srac kicsit utananezett Andinak es Aninak, es mar eppen megbeszeltek volna egymas kozt, hogy vegre jo noket lattak, mikor Andi es Ani magyarul karattyolni kezdett, azt pedig nem tud mindenki, szoval egyertelmu lett a helyzet. Es levontak a tanulsagot maguknak, hogy ha jo not latnak amerikaban, akkor azok magyarok. A mi taborunkban ezen a teren is atlag feletti allapotok uralkodnak, persze ez nem minositi le Andiekat.

Sokmindent megtudtam tegnap (peldaul hogy a masik taborban az oroszok lustak), de egy a lenyeg: ebben a taborban amiben vagyunk, nagyon valogatott reszleteit lathatjuk az USA-nak. Szoval a keritesen tul siras van es fogcsikorgatas egy kitchen staff sza'ma'ra.

ffffffffffffffffffffff

Osszevarialtam a szabadnapomat a mai napra, aztan Lacival elmentunk egyet bicikliturazni. Itt az utvonal googlemaps linkje: katt.

A munka nagyon bedurvult, igy hogy bejottek a szabadnapok, mindig 2-3 ember minuszban vagyunk, es a lehutoket leszamitva ezt gondolom nagyon megerezzuk majd. Elsonek szerencsere a lehutok kaptak szabadnapot, masodszorra pedig a ket legjobb munkaero, a Laca meg en. Tenyleg sok a munka, de nem sajnaltatom magam. De majd fogom. Lesz foto is, hogy milyen mocsoknak verek a seggere.

Szoval Waterville-be akartunk menni, ahol semmi latnivalo nincs, megneztem a muholdfelvetelt. Viszont eleg nagy, es eleg messze van. Viszont mindjart az elso elagazast elrontottam, en voltam a navigator. Nem kanyarodtunk le, nemely keresztezodes ugyanis meg annyira sincs kitablazva, mint Romaniaban. Ha meg ki van, akkor legtobbszor csak az utvonal sza'ma. Persze most a sima utakrol beszelek. Ugyanakkor tokmindegy volt, hogy merre mentunk, vegulis Waterville csak nagy volt, semmi egyeb, ugyhogy mentunk tovabb egyenesen, hatalmas kalandok kozepette.

Sok haz kertjeben van amcsi zaszlo, ugyhogy egynel pozoltunk is, a kepen en feszitek:

Aztan mentunk tovabb, menet kozben keszitettem egy videot. 4-en lesz a fuggetlenseg napja, es nehany telepules mar most fel van lobogozva, a videon ez is lathato. (a videot nem sikerult feltoltenem) Sajnos ezeken a gepeken, ahonnan blogolok, nincs semmi eszkoz ahhoz, hogy barkacsoljak extrabb videokat, ugyhogy azok majd szeptemberben jonnek. Igy a mai ketto (mert ketto lesz juhej) nincs me'g megvagva sem.

Elertunk New Sharonba, ahol a tipikus general store-ban vettunk vizet, egy kicsit felfrissitettuk magunkat. Ez egy eleterzes. Ulsz a teraszon, hintaszekben, az emberek jonnek-mennek, nagyon ott van. A bejarat mellett pedig ez a kalocsai mintas kuka volt. Megkerdeztem az eladokat, hogy honnan van, es mondta, hogy nem tudja, a padlason talalta, es lehozta mert jol nez ki. Szoval nem derult ki hogy miert ilyen, persze mi magyarok pontosan tudjuk: ez egy magyar folkkuka.

Innen eljovet egy hasznaltauto-kereskedes mellett mentunk el, Laci futyult, hogy forduljak vissza, menjunk be. Bementunk, megneztuk az autokat. A boltos bent ult a ha'za'ban, majdnem elmentunk, de vegul bekopogtunk hozza' megkerdezni az a'rakat. Volt 800-ert franko pickup, de azt mondta, hogy ha csak ket hetre kell, akkor inkabb bereljunk, mert tobb szempontbol is praktikusabb (garancia peldaul mindenek elott). Jot beszelgettunk, ugyanis az angoltudasom magyarazatra szorult, igy megtudta, hogy magyarok vagyunk. Tudta, hol van Magyarorszag, amin persze meglepodtem. O meg mondta hogy tudja hogy butak az amerikaiak. Egyebkent nem butak, csak nem tudnak annyit. Beszelgettunk mindenrol, kerdezte mit gondolnak a magyarok az amerikaiakrol, meg ilyenek. Erdekes hogy az oroszokkal valo rivalizalas meg mindig megvan bennuk. Elmondtam neki egy viccet (orosz es az amcsi elmegy a ciganyasszonyhoz, megkerdezni a jovoben ki lesz a Fold ura. A ciganyasszon piros lobogot lat a Feher Haz elott, az orosz vigyorog, de az amcsi megkerdezi, hogy megis mi van rairva. A no pedig mondja, hogy nem tudja, mert kinaiul van), aztan mentunk utunkra.

Utkozben betertunk egy oszereshez.

Ez az oszeres minden kacatot arult. A bakelitek kozott erre bukkantam:

Aztan egy kis eletkep Belgrade Lakesbol:

Es itt egy ford mustang:

Aztan csobbantunk a toban, eleredt az eso, nagyon fless volt. Volt dupla szivarvany meg minden. Ez egy jo szabadnap volt.