Az utóbbi hetekben nagy barátom lett Széchenyi Zsigmond. Régóta próbálok olyan körülményeket teremteni, hogy képes legyek olvasni, és most aránylag sikerült. Másfél éve álltam neki újra könyvet olvasni, és ezidő alatt E. P. Thompson óta most először van a kezemben olyan szerző műve, akit igazán megkedveltem. E. P. Thompsont még meglehetősen költséges módon olvastam: a közeli gyógyfürdőben két szaunázás között. Aki tudja, hogy az úriember főműve micsoda, az tudja, hogy mi ebben az ironikus. Én mindenesetre többször is kínosan fészkalódtam a nyugágyon, vagy a gyógymedencében.

December 8-án országos sztrájkra készülnek a pedagógusok, de ma mikor bekiabáltam a nagyszünetben a kérdést, hogy nálunk lesz-e sztrájk (nem én vagyok a szakszervezetis), magam is tudtam a választ. Ami röviden annyi, hogy azért nem, mert mire föl? Mi ugyanis nemcsak pedagógusok nem vagyunk, közalkalmazottak sem, sőt a Belügyminisztérium alá sem tartozunk. A címben hivatkozott tény ez. Ha rákattintasz a "tovább"-ra, vigyél magaddal kaját, mert ez hosszú lesz.

Tekertem haza csütörtökön a termálból és láttam, hogy minden faluban kirakták a karácsonyi fényeket. A szomszéd faluban mindjárt a "Boldog Karácsonyt!" felirat is világított valakinek az udvarán, de csak ma álltam meg fotózni (ma Pécsen voltam megint vonattal). 

Hát most nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni magam, úgyhogy az egész ügyből hiányozni fog néhány logikai részlet, de a többit megírom.