December 8-án országos sztrájkra készülnek a pedagógusok, de ma mikor bekiabáltam a nagyszünetben a kérdést, hogy nálunk lesz-e sztrájk (nem én vagyok a szakszervezetis), magam is tudtam a választ. Ami röviden annyi, hogy azért nem, mert mire föl? Mi ugyanis nemcsak pedagógusok nem vagyunk, közalkalmazottak sem, sőt a Belügyminisztérium alá sem tartozunk. A címben hivatkozott tény ez. Ha rákattintasz a "tovább"-ra, vigyél magaddal kaját, mert ez hosszú lesz.

2020-ban nyomták keresztül az új szakképzési törvényt, hiába kérték tömegek, hogy ha a szakma kéréseit figyelmen kívül is hagyják, legalább a covid-karantén miatt halasszák el a bevezetést, de bevezették. Nem álltak készen az új tankönyvek, sőt, egy évvel később, mikor az első technikumi osztálynak írni akartam az év végi bizonyítványát, a nyomtatványok (bizonyítványok) még nem voltak meg. Nem álltak készen a duális képzőhelyek sem, és nem álltak készen az alternatívának gondolt iskolai tanműhelyek sem. A kollégáimra eléggé nehezteltem akkoriban, mert a törvény bevezetésével kapcsolatban passzívak voltak, és mintha csak arra vártak volna, hogy jöjjön akármi, a lényeg, hogy 30%-kal megemelik majd a fizetésünket.

A törvénytervezetet a HVG szellőztette meg 2019 szeptember végén, amit habzó szájjal cáfolt a kormány. Októberben benyújtották a parlament elé. Novemberben tüntetést tartott a PDSZ és a PSZ együtt a Parlament előtt, szánalmas érdektelenségben: a tér fele telt meg, a szónokok borzalmasak voltak. Az előzetes tervek ellenére a sztrájk felhívást sem merték bejelenteni. Pár hétre rá a parlament megszavazta az új szakképzési törvényt, decemberben a bajuszos szar is nyilván aláírta, pedig a törvénnyel nemcsak a szakma tiltakozása volt a baj, hanem hogy fércmunka volt, és a 2020 januári centrumos tájékoztatón az összes kérdésünkre az volt a válasz, hogy "ezt még külön rendeletben fogja a kormány a jövőben tisztázni". 2020 májusában kaptunk bővebb tájékoztatást (szakmai kérdésekre továbbra sem volt válasz), 2020 június végén az orrunk alá tolták az új munkaszerződéseket, néhány napot hagyva a gondolkozásra. Ultimátum volt: vagy aláírjuk, vagy megszűnik a munkaviszonyunk.

Ekkor két kollégát vesztettünk el. Az új fizetésünket csak az aláírás után árulták el. 2020 januárjában egyértelműen azt monda nekünk a centrum vezetője (a főnökünk), hogy átlagosan 30%-kal fog emelkedni a fizetésünk, de az átlagosan szót kevesen értették. Úgyhogy mikor a fizetések kiderültek, akkor volt egy olyan felháborodás, amilyennek 2019 novemberében még lett volna értelme. Elég lehangoló volt szembesülni egyik-másik kolléga elvtelenségével.

Az oktatók eredettörténete

Az egész fizetésemelés arról szólt, hogy a szakképzésből hiányoztak a szakoktatók, mert annyi pénzért nem jönnek. Az új szakképzési törvény szellemisége ilyen téren az, hogy ha maradnak a szakoktatók a közalkalmazotti státuszban, akkor nem lehet különbséget tenni a bérezésben a szakoktók és a többi pedagógus között. Ez persze hülye érvelés, és manapság látszik igazán, hogy az erőszak szempontjából jelent igazából előnyt. Hiszen akármilyen pótlékot is ki lehetett volna találni a szakoktatók magasabb fizetésének biztosítására. Ráadásul nem merték megtenni, hogy a szakoktatók fizetését megemelik, de a közismereti tantárgyakat tanítókét meghagyják a régi szinten, és végül - legalábbis a mi centrumunkban - nekik is emeltek valamennyit. De júdáspénz volt ez, mert cserébe elvették tőlünk a közalkalmazotti jogviszonyt.

A szakképző intézmények eddig sem ugyanazon minisztérium alá tartoztak, hanem a Palkovics-univerzumba. Viszont a közalkalmazottság elvesztésével jogilag is leváltunk a pedagógus társadalomról. Az általános iskolák és gimnáziumok tanárai maradtak pedagógusok, nekünk az új megnevezésünk már oktató. Nem tudom hány tanárt érint, de gondolom a tanárok 25-35%-át. Itt a kisvárosban, ahol dolgozok, itt a tanárok 50%-át.

Gondok és átgondolatlanságok

Az erőszak gyümölcse nem igazán látszik. A technikum elnevezés, a 2 tanév után követező ágazati alapvizsga, a kötelező 5 évfolyamos képzés és az ösztöndíj képezik a koncepció lényegét. Az ösztöndíjak egészen magasak: a szakképzőkben (2-3 évfolyamos suli) 80-90 ezer havonta a kis porontynak a javadalmazása 9. évfolyamtól egyből, a technikumban az első 2 évben még 8000 forintot kapnak havonta tanulmányi átlagtól függetlenül, aztán az ágazati vizsga után 60 ezer forintot (tanulmányi átlagtól függ, 4,5 fölött jár ennyi!). A logika az, hogy a szakképzőkben tényleges munkát végeznek, tehát fizetés jár nekik, míg a technikumban csak tanulnak az ágazati alapvizsgáig, azért meg nem jár pénz. Viszont a pénz neve ösztöndíj, úgyhogy óhatatlanul rángani kezdett a szemhéjam, amikor a hozzám beosztott gyakorlótanártól megtudtam, hogy az egyetemen mindössze 20 ezer forint az ösztöndíja kitűnő félévekkel. 

Az egyetlen eredmény tehát, hogy a rászorulók a szakképzők felé gravitálnak, kisebb részben a technikumok felé, és semennyire a gimnázium-egyetem irányába. Társadalmi mobilitás, te! Na mindegy, lépjünk tovább... 

Az új generációs ifjúsági jelenségeket kompletten ignorálja a szakképzési koncepció. Az ifjúságot úgy általában. A kínos az én területemen leginkább az, hogy az újabb és újabb technikumi könyvek egyre inkább a gimnáziumi tankönyvek átemelései, és ha mégis vannak új tartalmak, akkor azokat is gimnáziumi hátterű tankönyvírók készítik. Magyarul: nekem tetszenek, csak éppen a diákjaim nem értik a szövegét. És sokat nem tudok változtatni ezen: ha valakit gyerekkorában nem visznek helyekre, ha valaki gyerekkorában nem olvas, nem beszélget, nem lapozgat képeskönyveket, nem énekel, nem rajzol, nem mesélnek neki, akkor mindezek által okozott idegrendszeri fejlődést én nem tudom heti 3 órában bepótolni. És nem fogja tudni a doktor professzor a tankönyv szövegeit megérteni. És ez a szakmai tárgyaknál is visszaüt, nemcsak a "fölösleges" történelem tantárgynál.

Mi nem sztrájkolunk

Talán sikerült felvillantanom, hogy mennyire kersztül-kasul áll minden a szakképzésben szakmai szempontból. Lenne itt még mibe belemenni, és lenne bőven mit követelni a minisztériumtól. Csak ahogyan a Belügynek is mindössze egy ága az oktatás, úgy a Kulturális és Innovációs minisztériumnak is csak egy ága a szakképzés. Meg tényleg az volna itt a dolog, hogy komolyan a tanárok követelnek értelmes oktatási koncepciót, 21. századi, működőképes iskolamodellt? Ugyanis ezt a minisztériumnak kéne akarnia, vagy tényleg felmerül a szülői igényesség és politikai tudatosság kérdése is. De a 2022-es választási eredmények a Holdról nézve is csak úgy értelmezhetők, hogy igény az arrogáns hazudozásra van. Ezt a bejegyzést is helyesebben úgy kellett volna narrálnom, hogy ez a sok szar valójában a sok jó, aminek a levét meg is ehetjük. Ezek itt mind olyan dolgok, amiken csak a liberálisok tudnak panaszkodni, mindenki más örül neki.

De hogy ne bántsam a szülőket: nehéz átlátni, hogy a rossz tapasztalatok melyik részét okozza a helyi tantestület és melyik részét a minisztérium alkalmatlansága.  Úgyhogy maradjunk annál, hogy a tanár érzi a legjobban a szülők és diákok elvárásait, és a tanár látja legjobban, hogy a megoldásban hogyan gátolja a minisztérium, tehát a tanár legyen az, aki követelésekkel és javaslatokkal áll elő - ha már a kormány képtelen rá. (Azt ne nevezzük képességnek, hogy retrográd fantáziákat kergetnek)

De mi nem sztrájkolunk. Felülhetnénk a tiltakozási hullámra, és csináltunk is idén már több szolidaritási akciót, de végső soron a mostani tiltakozást a Belügyminisztérium váltotta ki. A szakképzés gondjai nagyon hasonlóak a sima képzés gondjaival, de a fent felsorolt panaszokkal nekünk a "saját" minisztériumunk elé kéne menni. A megoldás tehát az lenne, hogy a belügyes tanárok hangos tiltakozása mellett mi KIM-es tanárok is elindítjuk a magunk mozgalmát. De bátran kimondhatjuk, hogy az idei ősz nem lett volna ilyen paprikás hangulatú, ha Pintér Sándor nem lenne, vagy ha az infláció nem lenne. Márpedig a KIM-es tanároknak nincs Pintér Sándora, úgyhogy itt lényegesen nyugodtabbak a vizek.

Az infláció viszont a KIM-es tanároknak is szorítja a cipőjét, csak éppen kellemetlen kimondani, hogy nekünk 2020-ban tényleg megemelték a fizetésünket. Azt a fizetésemelést az infláció megette, de akkor is: elég nehéz úgy sztrájkolni a BM-es tanárokkal, hogy szinte halljuk, hogy "van pofád neked is sorban állni pénzért, hát az előbb kaptál! Most ők jönnek!" Nem tudjuk ugyanazt követelni: más a jogállásunk, más a helyzetünk és más a munkáltatónk.

Habár tényleg rajtavesztettek az oktatók is: közalkalmazottként legalább kétévente bérsávot ugrik az ember, mi viszont ettől elestünk, nekünk nincs semmiféle bértáblánk. Ez is a szakképzési törvény kapkodó bevezetésének mellékterméke: "majd egy kormányrendelet a jövőben tisztázza". Nyilván nem tisztázta. De ne legyünk anyagiasak, van itt nagyobb gond is!

Mi is elfogyunk

A valóság viszont mégis az, hogy ugyanúgy tanárok vagyunk, ugyanúgy a szar NAT-tal és Kerettantervvel szenvedünk, ugyanazt a generációt nem tudjuk semmire sem megtanítani (kössz NAT, kössz Kerettanterv, kössz tankönyvek, kössz kényszerűségből egyénileg utat keresés!), ugyanúgy szerényen élünk. Tehát hozzánk sem jönnek pályakezdő tanárok, mert ugyanúgy nincsenek. A 25-30 éves korcsoportnak nincs képviselője a munkahelyemen. A 31-35 év közöttiek száma 1 fő, 36-40 év között 2 fő van. 

És nem csak a nyugdíj fenyegeti a tanár állományt, hanem én sem vagyok mindig kiegyensúlyozott, és gondolom más tanár sem. Ma amiket olvastam, hogy melyik fideszes hogyan kommentálta a tanárok tiltakozását, teljesen reménytelenné tett: nincs akarat az oktatás fejlesztésére, vagy akárcsak a tanárok jelzéseinek megértésére. Akkor miért nem húzok vissza külföldre, vagy itthon a magánszektorba? Mostanra a kormány holdudvara minden szellemi tőkéjét elhasználta, ráadásul minden szellemi tőkéjük, koncepciójuk lukra ment, ártott a magyar oktatásnak, szóval érthető, hogy nincs kedvük már az oktatással foglalkozni. Most már csak ilyen szinten mozognak, hogy Pintér Sándor alá szervezik az egészet, hogy legalább kuss legyen. A kormányt nem akarják átadni másnak, de a problémákat viszont képtelenek megoldani. Gáz van a külügy terén, förtelmes állapotban a gazdaság, az egészségügyet sem sikerül rendezni. Én nem is értem, pedig mindig olyan erőszakosan és szűklátókörűen vágnak bele a reformjaikba, hogy az ember azt hinné, a lendület és a magabiztosság majd átsegíti őket a logikai bukfenceken és a természet rendjén.

Ez a rezsim csak a Pankotai Lilikkel és a tanárokkal tud elbánni, de az oktatáspolitika előtt álló feladatokkal nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.