Elvileg az LMP-től várhatnám, hogy friss szél legyen a politikában, erre a Jobbik lep meg újra és újra. Legfőbb ideje, hogy plakátra kerüljenek a párt és gárdájának adu ászai!
nagyobb méretben itt:
Inkább itt politizálok, mint a tanórán. A kezembe került az LMP kampánykiadványa, ezáltal először olvastam a 2010-es választások kapcsán politikai irományt, egyébként nem az LMP-ről akarok írni, ez csak elindított bennem egy gondolat-lavinát.
Az egyik szakdolgozatom készítése során bukkantam egy olyan problémára, hogy a hazai tojástermelés mekkora szarban van évek óta (igen, a csirkés szakdoga...). Konkrétan arról van szó, hogy produkálni tud egy minőséget a hazai tojáságazat, ennek a produktumnak megszab egy árat, amit a Tesco meg az Auchan, meg a Cora van még? lenyom azáltal, hogy csak olcsó pénzért hajlandó megvenni. Sok dolgot tehet ilyenkor a termelő, és sokat tesznek is. Itt most csak az a kérdés, hogy miért tudja azt mondani a hipermarket, hogy csak olcsón veszi meg? Azért, mert ha a magyar nem adja olcsón, megkapja a lengyeltől. Itt ami biztosan mindenkinél felháborodást kelt az, hogy a lengyeltől nem a minőséget kapja meg olcsón, hanem a szemetet. A selejteset. A fürjtojás méretű élelmiszer-hatású produktumot. Emlékszem arra, amikor először lepődtem meg a citromsárga tojássárgáján. Nem azért mondom, hogy gonosz polákok, mert őket kulturális örökségként szeretjük. Hanem azért mondom, mert ez mi már? Ha bemegy az ember a teszkóba, akkor van az olcsó, a nem rossz és a flancos. A gyermelyi tojás például a flancos, mert az már olyan drága. Ami olcsó, az meg nem tojás. És ez nem vicc. Van ilyen, hogy Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége, és ők évente eszméletlen sok feljelentést tesznek a hipermarketek ellen, mert tojás néven tojás szerű (bár valóban tyúktól származó) dolgot adnak el. Legkevésbé előre festett húsvéti tojást vennék, mert abban nagy meglepetések lehetnek.
Következmények.
1. van olcsó tojás a boltok polcain
2. a magyar tojástermelés az utóbbi tíz évben kiviteli ágazatból behozatali ágazattá vált. Ugye olcsó tojásból behozatalra szorulunk.
3. a tojástermelők sorra húzzák le a rolót. Gyakorlatilag selejtes termékekkel nem tud versenyre kelni ár kérdésében egy tojástermelő. Persze egy bizonyos szint alá nem fog süllyedni a csődfolyamat.
Megoldás.
Lényegében itt jönne a politika. Azon szerencsés többséghez tartozom, amelynek nem kell stresszelnie a tojáságazat problémái miatt, hiszen én például a saját íróasztalom tornyosuló papírhegyeivel küzdök, hogy ne dőljenek le, sőt, inkább fogyjanak el. Szóval tojást csak étkezésekkor és szakdogaíráskor. Mégis, ilyenkor, négyévente egyszer el kell gondolkozni ilyesmiken. Amíg királyaink és diktátoraink voltak, addig nekik fájhatott a fejük emiatt, de most képviselőink vannak, és megválogathatjuk őket. Éppen ezért ilyenkor tudatosabbnak kell lenni. Feltenni a kérdést: például Básthy Tamás - vagy pártjából valaki - vajon magától is elő fog állni olyan törvényjavaslatokkal, amik a termelők közvetlen értékesítési lehetőségeit javítják, vagy csak szimplán itt az idő Magyarország? Most függetlenül attól, hogy minden tiszteletem ezé az emberé.
Mondanivalóm veleje ennyi.
Ezen a linken van egy elkeserítő cikk arról, hogy nem fogja vinni ez az ország semmire hogy milyen hatékonyak a tót atyafiak. Legalább 500 000 magyar életképes országban él (kb. enyi ugyanis a szlovákiai magyarok létszáma), igaz csak a közelmúlt óta.
Új ugyan nincs a nap alatt, de mégis kiakad az ember. Nekem legfeljebb egy ingyengulyás jár egy jobb kampányeseményen, de akinek van pénze, az kapja a legnagyobb ajándékokat, ahogy Jézus mondta: "akinek van, annak még adnak". Ha lenne pénzem autópályát kivitelezni, vagy egy önkormányzatnak előrukkolni valamivel, még több pénzem lenne utána. A pénz tornyosodni szeret, nem egyenletesen kitölteni a teret. Ennek ellenére azt mondom,
ahogy a történelmet tanítom árva egyetlen tanítványaimnak, nem volt ez másként régen sem, úgyhogy nézzük meg mit tett régen a jobbágy, ha felismerte az urak mulatságát: borúra derűt. (Kivéve Dózsa et al.) Ezt kölkök mutattták, nem új darab, de még nem láttam:
Azt mondja "lyukat beszél a hasamba", máskor meg, hogy "furdalja az oldalamat a kíváncsiság". Nos, ha furdalja, hát ki is lyukadhat, így ez a két szólás egy lapon említhető: mi értelme van a lyukas hasnak? Hogy tud egy has kilyukadni?
Robi kérdezte, hogy miért mondjuk ezeket. Rákerestem a neten, semmi. Ha van valakinek O. Nagy Gábor könyve, válaszoljon, úgy a jó!
Egyébként, van itt valami, amiről már akartam írni, de most sem tudom kifejteni, csak bedobom ide. Ezek az érthetetlen közmondások, szólások mind-mind instant tanítások. Nem pusztán bölcsesség, hanem filozófiai tételek .rar formátumban. Ott vannak például a mítoszok, amiket csak szóról szóra változatlanul szabadott továbbmondani. Mert olyan szinten belé tömörítették a világról alkotott tudásukat a régi emberek, hogy meglepődnénk. Ha egy hős elment halat fogni, abban a legkevésbé az elmenetele halért a fontos, és sokkal fontosabb, hogy mit követően, vagy mely ponton ment el halat fogni, egyébként is milyet, és mit vitt magával. A tanulság nem az, hogy a hős halat is halászott életében, hanem ezen kívül minden. Filozófiakoncentrátumok ezek jó része.
Ami pedig a szólásokat illeti, kíváncsi lennék, mi értelme annak, hogy lyukat beszél valaki a hasamba. Mit gondolt a hasról a régi ember?
Húgomnak 18. születésnapja van, boldogot neki!, hűvös a levegő odakint, nekem meg szakdogát kéne írnom. Éhes vagyok.
Gyilkos - a biciklim - tegnap megadta a kegyelemdöfést. Azt ugye már szinte mindenki javasolta, hogy tüntessem el a világegyetemből ezt a bicajt, jelzem, hogy nem adtam fel a reményt. Újabb és újabb hónapokat vártam, hogy majd összegyűjtöm a pénzt erre-arra az alkatrészre, meg ha majd veszek új külső gumit, meg megreszelem itt, megolajozom ott, akkor így meg úgy, hogy végső soron fog menni az a bicikli alattam! Nem megy. Hiába csak a váz meg a villa eredeti rajta már.
Mióta megvettem a biciklit, egyetlen előrelépés történt: az utóbbi egy évben nem hozott balesetközeli helyzetbe. Hátralépés sokkal több volt, hiszen azért vettem, mert a másikat ellopták (máig nem értem, hogy azt a roncsot miért), összegyűlt egy újra a pénz, s vettem, ennek ellenére ugyanúgy nem tudtam biciklivel garázdálkodni. Azt is szinte mindenkinek elpanaszoltam már, hogy 24 ezer ropogós forintot adtam érte, és három nap boldog bringázás után elkezdődött az újabb pénzráfordítást jelentő kálvária, ami azóta tart. Le sem írom, mennyit költöttem rá, elég annyi, hogy tegnap vettem rá másodszor kereket (kb. 14 hónapja van meg a Gyilki). S itt van a legelkeserítőbb részlet: az új első kerék nemtudommije - nem vagyok szakember - nem fér be a villa kis bigyulájába. Szóval nem tudom berakni a kereket, de nem a kerékméret miatt, mert ahhoz még volt eszem, hanem a kis bizgentyű miatt. Foglalat talán. Talán két miliméterrel vastagabb az új kerék [nevezzük így:] tengelycsavarja, és ezt felismerve a szereléskor belső viharaim legsztoikusabbát éltem meg. Leraktam a csavarhúzót, és azt mondtam, nem akarom látni ezt a biciklit egy jó ideig. Nem kiabáltam, nem volt bennem indulat, csak leálltam, mintha egy dolgozat javítását hagytam volna félbe mondván: kell egy sör, letettem a csavarhúzót, és kivittem a szobából a biciklit. Az utána maradt olajfolt a szőnyegen eszemet dícséri.
Olyan közel voltam a biciklizéshez! Kurva két miliméter miatt most megint futkosni valamiért!
Én nem értem, hogy a két miliméterrel véznább 1990-ből miért rosszabb, mint a két miliméterrel vastagabb 2010-ben! Miért kell újabban két miliméterrel vastagabbnak lennie? Nyomorult fejlődés!
azt mondta: