Inkább itt politizálok, mint a tanórán. A kezembe került az LMP kampánykiadványa, ezáltal először olvastam a 2010-es választások kapcsán politikai irományt, egyébként nem az LMP-ről akarok írni, ez csak elindított bennem egy gondolat-lavinát.

Az egyik szakdolgozatom készítése során bukkantam egy olyan problémára, hogy a hazai tojástermelés mekkora szarban van évek óta (igen, a csirkés szakdoga...). Konkrétan arról van szó, hogy produkálni tud egy minőséget a hazai tojáságazat, ennek a produktumnak megszab egy árat, amit a Tesco meg az Auchan, meg a Cora van még? lenyom azáltal, hogy csak olcsó pénzért hajlandó megvenni. Sok dolgot tehet ilyenkor a termelő, és sokat tesznek is. Itt most csak az a kérdés, hogy miért tudja azt mondani a hipermarket, hogy csak olcsón veszi meg? Azért, mert ha a magyar nem adja olcsón, megkapja a lengyeltől. Itt ami biztosan mindenkinél felháborodást kelt az, hogy a lengyeltől nem a minőséget kapja meg olcsón, hanem a szemetet. A selejteset. A fürjtojás méretű élelmiszer-hatású produktumot. Emlékszem arra, amikor először lepődtem meg a citromsárga tojássárgáján. Nem azért mondom, hogy gonosz polákok, mert őket kulturális örökségként szeretjük. Hanem azért mondom, mert ez mi már? Ha bemegy az ember a teszkóba, akkor van az olcsó, a nem rossz és a flancos. A gyermelyi tojás például a flancos, mert az már olyan drága. Ami olcsó, az meg nem tojás. És ez nem vicc. Van ilyen, hogy Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége, és ők évente eszméletlen sok feljelentést tesznek a hipermarketek ellen, mert tojás néven tojás szerű (bár valóban tyúktól származó) dolgot adnak el. Legkevésbé előre festett húsvéti tojást vennék, mert abban nagy meglepetések lehetnek.

Következmények.

1. van olcsó tojás a boltok polcain

2. a magyar tojástermelés az utóbbi tíz évben kiviteli ágazatból behozatali ágazattá vált. Ugye olcsó tojásból behozatalra szorulunk.

3. a tojástermelők sorra húzzák le a rolót. Gyakorlatilag selejtes termékekkel nem tud versenyre kelni ár kérdésében egy tojástermelő. Persze egy bizonyos szint alá nem fog süllyedni a csődfolyamat.

Megoldás.

Lényegében itt jönne a politika. Azon szerencsés többséghez tartozom, amelynek nem kell stresszelnie a tojáságazat problémái miatt, hiszen én például a saját íróasztalom tornyosuló papírhegyeivel küzdök, hogy ne dőljenek le, sőt, inkább fogyjanak el. Szóval tojást csak étkezésekkor és szakdogaíráskor. Mégis, ilyenkor, négyévente egyszer el kell gondolkozni ilyesmiken. Amíg királyaink és diktátoraink voltak, addig nekik fájhatott a fejük emiatt, de most képviselőink vannak, és megválogathatjuk őket. Éppen ezért ilyenkor tudatosabbnak kell lenni. Feltenni a kérdést: például Básthy Tamás - vagy pártjából valaki - vajon magától is elő fog állni olyan törvényjavaslatokkal, amik a termelők közvetlen értékesítési lehetőségeit javítják, vagy csak szimplán itt az idő Magyarország? Most függetlenül attól, hogy minden tiszteletem ezé az emberé.

Mondanivalóm veleje ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.