Felidézem a pillanatot, amikor a nővérem lerántotta a leplet a karácsonyi angyalkáról. A saját szememmel láthattam, amint a bátyám pakolja be az ajándékokat a fa alá. Nővérem hozzáfűzte, mikor hitetlenkedtem: "És nem tűnt fel, hogy Húsvétkor sosem jön velünk Andris a kálváriára?" Szólt a csengettyűszó, hurrá, itt járt az angyalka, de már homályos előttem, hogy akkor is olyan rögeszmés voltam-e már, hogy minden racionális, empirikus és akadémiailag bebetonozott tény ellenére a saját világképemhez ragaszkodtam, vagy pedig az történt-e, hogy hittem nővérem bizonyításának és a szememnek, és egy világ omlott össze bennem.

Nos, viszont biztosan tudom, hogy a napokban egy nagy paradigma omlott össze bennem. A paradigma, melyet általános iskolából hurcolok magammal titokban: Teleki Pál országában mindenki, aki kicsit is siratja Trianont, tudományos tényként fogja fel, hogy magyarok élnek - és így fogalmaznak, hogy - a mai Romániában/Erdélyban, a mai Szlovákiában/Felvidéken, stb.; viszont akik nem tudják ki az a Teleki Pál, és mi az a vörös térkép, de nem is jobbosok semennyire sem, azok simán leszlovákozzák azt, aki velük magyarul beszél, de Szlovákiából jött. Az ilyeneken még jót is lehet szórakozni, hogy mégis mit gondolt, minden sarkon van egy szlovák, aki megtanul magyarul? Még egyszerűbbre csupaszítva: a "hazafiak" tudják, hogy van még egy csomó magyar Magyarországon kívül (és ezt azért tudják szívesen, mert így nagyobbnak gondolhatják Magyarországot, mint amekkora), a "nem hazafiak" pedig majd belátják egy idő után.

Eddig a paradigma. Nehéz gyerekkkorom volt, hetedikes voltam, mikor az első Magyar Fórum a kezembe került, és megtette a hatását az abban olvasott sok igazságtalanságról szóló cikk. Aztán még sok olyan emberrel is találkoztam, akik számára magyarnak lenni egyfajta vallás, és ebbe a vallásba olyan rituálék tartoznak, mint elzarándokolni Erdélybe, megkapni az első lemezes tarsolyt, kívülről megtanulni a franciák bűnlajstromát és trianon igazságtalanságait. ÉS Boldogasszony-anyánk... Mit volt mit tenni, szívtam magamba ezeket a dolgokat, és a gimnáziumi évek alatt értettem meg, hogy "vannak" tudatlanságban élő hazaárulók, és vannak megvilágosodott fidesz-szavazók. Aki magyar, velünk van. Persze gyűlölet sosem volt a szívemben, a cigányokkal sem volt semmi bajom, sötö-sötö. Keresztény voltam és magyar :) [azért jellemző a serdülőkori erős igazságérzetre, hogy dilemmáztam, vajon lehetek-e jó keresztény, ha a magyarnak levés annyira elsőrangú kérdés, hiszen Jézus maga nem volt magyar, nem is számított neki a nemzetiség, szent Ferenc pedig szintén nem volt magyar, de még zsidó sem, mint Jézus, tehát a katolicizmus magában hordozza a kozmopolita gondolkodást. Most kozmopolita legyen szegény serdülő Pityu, vagy magyar?]

Előtte is, közben is, és aztán is értek még hatások, úgyhogy már én sem vagyok a régi, de annyi azért megmaradt számomra a világ kerekségéből és fekete-fehérségéből, hogy azért a jobboldalon mindenki tudja, hogy a határon túli magyar tényleg létező jelenség.

Sok víz lefolyt a Dunán, és már észre kellett vennem ezt, hogy itt egészen máshol vannak a kategóriák. Ne ijjedjetek meg, hogy a Megasztárral jövök megint, nem onnan merítem az ihletet, ez most csak közvetett, de Tolvaj Renáta kapcsán az iskolában és az utcán, meg az interneten is kibújt a szög a zsákból. Számomra szürreális a jelenség.

Amerikában, ahol asztalpucoló voltam a nyári táborban, egyik délután Lacival ültünk a stégen, és ott ült még Svetlana a cseh, Malek és nemtudomki a szlovák, az egyik orosz, és azt kérdezték Lacitól, aki egyébként magyar, szlovák útlevéllel, hogy ő most mi. És hát mondta, hogy magyar. Mármint ő mondta, és hát bakker ezen most mit kell vitatkozni, de azért ebből egy vita bontakozott ki. Még cseh oldalról volt valami szikrája, hogy ha nem is érti az egészet, azért sejti, hogy mi miatt kötjük az ebet a karóhoz, de a két szlovák egyáltalán nem. És kiderült, hogy az orosz az mégúgyse. Kérdeztem is tőle: hol élnek a csecsenek? Mert ugye Oroszországban. És mit akarnak ők? Mert ugye függetlenséget. Gondoltam megfogtam őket: csecsen=csecsen csecsen≠orosz, sőt! De nem, szerintük a csecsen ugyanúgy orosz, hiszen Oroszországban él. Jöttem azzal aztán, hogy persze, orosz állampolgár, vonatkoznak rá a törvények, és lehet miniszterelnök, de <etnikailag> nem orosz, ez egy tudományos kategória, hogy etnikum. Másik példával jöttem nekik: Ismael esetével. Ismael szintén velünk dolgozott akkor, ő karacsáj-cserkesz volt, Szevasztopolból, Oroszország déli részéről, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó közötti területről. Bőrszíne, termete és vérmérséklete is mutatta, hogy ő egy török népcsoport tagja, ráadásul Ismailnak hívták, tehát ha még rá is mondták volna, hogy a szlávok köpcösek, fekete hajúak és barna bőrűek, és folyamatosan dugnának, akkor is be kellett volna látniuk, hogy nem ortodox katolikus Ismail, hanem muzulmán vagy zsidó. Más. Nem használt ez sem. Jött hát a homeopátiás kezelés: képzeljék el, hogy kiköltöznek Kínába. Akkor ott ők mik? Válasz: csehek/szlovákok/oroszok. Bíztatóan indult. Folytattam: úgy alakul, hogy ott maradtok, egy idő után Kínai állampolgárságot szereztek, akkor mik vagytok? Kínaiak.

Ekkor már látnom kellett volna azt, amit ma, de nem láttam. Az emberek többsége nem tud mit kezdeni az etnikum fogalmával. Hogy létezik állampolgárság, és létezik etnikai hovatartozás (rádásul egyik kérdés sem olyan fontos, mint hogy jó ember vagyok-e, vagy sem), és e kettő egymástól független. Például van itt egy ilyen térkép:

Ez a térkép Bosznia-Hercegovina országot mutatja, melyet nyugatról karéjban Horvátország, keletről Szerbia, délkeletről Montenegró országok határolják. Bosznia-Hercegovinában Jugoszlávia széthullása következtében etnikai és kulturális alapú (polgár)háború dúlt: tartozzon-e részben vagy egészben Horvátországhoz, "hiszen horvátok lakják", tartozzon-e részben vagy egészben Szerbiához, "hiszen szerbek lakják", legyen-e független, hiszen a középkor egy részében már az volt, és utána is önálló tartomány volt, és egyébként is jellegében eltér a két szomszédjától, mert sok a muszlim hitű. Végül független maradt, egy független romhalmaz, jóllehet ma már turistaként is érdemes oda menni. Van piramisuk is:

Nos, a tragikus dolog rendesen mutatja, hogy nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy vannak határon átnyúló etnikumok. Van olyan, mint a magyarok esetében, hogy saját országuk van: Magyarország, viszont további 2-3-4 millió magyar él még a szomszédos országokban, s ennek egy múltbéli határváltoztatás az oka. Van olyan, mint az albánok esetében, hogy van saját országuk, de ezen kívül is sokan élnek: a szerbek történelmi magterületén, Koszovóban, mely mostanra független ország, vagy Bulgária délnyugati csücskében, valamint Macedóniában, s ennek a bevándorlás és népesedés az oka. Van olyan, mint a kurdok esetében, hogy nincs saját országuk: Irak, Irán és Törökország határán élnek, de se nem törökök, se nem perzsák, se nem arabok, viszont őslakosai a területnek. Ha persze egy kurddal beszélgetünk, aki irakból jött, akkor irakiként mutatjuk be ismerőseinknek (esetleg iraki kurdként), hiszen Irakból jött, ahogy az Irak lakosságának 71%-át kitevő arabokat is irakiként, nem arabként tartjuk számon, a háború miatt, mert ez esetben az hogy iraki többet mond annál, mint hogy arab, vagy kurd. Ilyen is van. És még más is van, de most hagyjuk.

Az etikai és állampolgáir hovatartozás közti különbség mergértéshez ez a térkép is jó, Közép-Ázsiáról.

Ami pedig az összeomlott paradigmámat illeti... Most úgy tűnik, ideológiai hovatartozástól függetlenül a lakosság ingerküszöböm fölötti százaléka nem tudja úgy szemlélni a Földet, hogy ott sok nép él, nem feltétlenül az országhatárok szerint eloszlova. Hogy az országhatárok törvények és adószabályok határai, nem egyebek. Ahogy a vakond simán határt sért, vagy a pitypang bóbitája, vagy más bukolikus jelenségek, úgy a nyelv is határt sért, és a zene is, és így tovább. És akkor már az is álljon itt, hogy a Föld gömbölyű, körbejárható, és a határátkelő apró vagy óriási körülményességét leszámítva nincsenek határok, csak a mi fejünkben léteznek. A Föld EGY.

Ennek szellemében pedig ha Tolvaj Renáta, román állampolgár magyar névvel és nyelvvel Megasztárt nyer, akkor a Megasztár nyertese egy adott képességekkel bíró csaj, és ebben Istenen vagy a genetikán kívül senkinek sincs érdeme. Az oktatásügy is csak finomíthat, mint tanár így látom.

Még egy dolog tartozik a paradigmám összeomlásához, ezektől kicsit függetlenül: azt sosem gondoltam volna, hogy magyaroroszági nacionalisták egy nagyváradi magyartól féltik a TÉVÉKETTŐ tehetségkutató fődíját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.