Megújítottam a bérletemet a Széchenyiben, nyújtottam a diákomat, mire a nő kérdőn nézett rám, hogy ezt most minek...
Reggeli üres kedvesség volt az arcomon, nem tudom miért, hiszen igazából a szombati eset jutott eszembe, amikor ugyanezt a műveletet a diákigazolványom hiánya miatt kellett halasztanom. Talán a mosolygó nő miatt volt, aki még vissza sem tudott adni a pénzemből.
Április 1-e óta szombaton csak előzetes raktári kéréseket teljesítenek (nagyjából úgy lehet, hogy még pénteken felviszik, kedden meg le), bár kétségkívül rugalmas menet ez: dobni kell egy mailt, hogy mi kell, aztán annyi. Tehát szombaton bemerészkedni csak úgy - nem ajánlott (erről persze mit sem tudtam)
Ezen kívül a napijegy ára 1000 ft lett, ami a féléves bérlet 1500 forintsága mellett még akkor sem megtérülő, ha egy vizsga sikeressége forog kockán. (A dolog iróniája, hogy ugyaneznap este még beficcent egy 1000 ft-os pizza) Úgyhogy a szombati tanulást töröltem, maradt csak a keddi (mert hétfőn zárva tartanak, hiszen fáradtak - bár amúgyis Pünkösdhétfő volt, amire - ki tudja miért - felhívta a figyelmemet az akadékoskodó szombati hölgy).
Persze meg kell említeni, hogy vigyázni kell a napijeggyel, mert az 1000 ft csak a levegő használatának a díja, és a szabadpolcokra kárhoztatott könyvek összepiszkítására jogosít - a raktári kérésre nem. Legalább háromszor jártam már úgy, hogy a katalógus szerint szabadpolcon levő könyv a várhegy legmélyebb bugyraiban várt a könyvkocsira, úgyhogy emiatt sem kockáztattam a pénzemet - békésen legurultam a várhegyről.
Összességében tehát drága mulatság ez a Széchenyi könyvtár, de még így is jobb, mint megvenni a könyveket. Kárpótlásul a büféjük irigylésre méltó. Sajátságos ugyan pizzát és tzazikit kérni (a fokhagyma ízére vágytam), de egy fél pizza és egy átlagméretű salátaadag 400 forintba fájt. Összehasonlításként említeném a lágymányosi campus déli büféjét, ahol a legszarabb szendvicskrémmel összemaszatolt kiflidarab ( = melegszendvics) 300 forint.
Egyszer volt is róla cikk a Nyúzban, de az nem csillapította bennem a vágyat, hogy a pofátlanságukban főve lássam őket, a cikk ugyanis elég kompromisszumkész volt: drága-dárga, viszont van kaja - nagyából ennyiben összegezhető a tartalom.
Reggeli üres kedvesség volt az arcomon, nem tudom miért, hiszen igazából a szombati eset jutott eszembe, amikor ugyanezt a műveletet a diákigazolványom hiánya miatt kellett halasztanom. Talán a mosolygó nő miatt volt, aki még vissza sem tudott adni a pénzemből.
Április 1-e óta szombaton csak előzetes raktári kéréseket teljesítenek (nagyjából úgy lehet, hogy még pénteken felviszik, kedden meg le), bár kétségkívül rugalmas menet ez: dobni kell egy mailt, hogy mi kell, aztán annyi. Tehát szombaton bemerészkedni csak úgy - nem ajánlott (erről persze mit sem tudtam)
Ezen kívül a napijegy ára 1000 ft lett, ami a féléves bérlet 1500 forintsága mellett még akkor sem megtérülő, ha egy vizsga sikeressége forog kockán. (A dolog iróniája, hogy ugyaneznap este még beficcent egy 1000 ft-os pizza) Úgyhogy a szombati tanulást töröltem, maradt csak a keddi (mert hétfőn zárva tartanak, hiszen fáradtak - bár amúgyis Pünkösdhétfő volt, amire - ki tudja miért - felhívta a figyelmemet az akadékoskodó szombati hölgy).
Persze meg kell említeni, hogy vigyázni kell a napijeggyel, mert az 1000 ft csak a levegő használatának a díja, és a szabadpolcokra kárhoztatott könyvek összepiszkítására jogosít - a raktári kérésre nem. Legalább háromszor jártam már úgy, hogy a katalógus szerint szabadpolcon levő könyv a várhegy legmélyebb bugyraiban várt a könyvkocsira, úgyhogy emiatt sem kockáztattam a pénzemet - békésen legurultam a várhegyről.
Összességében tehát drága mulatság ez a Széchenyi könyvtár, de még így is jobb, mint megvenni a könyveket. Kárpótlásul a büféjük irigylésre méltó. Sajátságos ugyan pizzát és tzazikit kérni (a fokhagyma ízére vágytam), de egy fél pizza és egy átlagméretű salátaadag 400 forintba fájt. Összehasonlításként említeném a lágymányosi campus déli büféjét, ahol a legszarabb szendvicskrémmel összemaszatolt kiflidarab ( = melegszendvics) 300 forint.
Egyszer volt is róla cikk a Nyúzban, de az nem csillapította bennem a vágyat, hogy a pofátlanságukban főve lássam őket, a cikk ugyanis elég kompromisszumkész volt: drága-dárga, viszont van kaja - nagyából ennyiben összegezhető a tartalom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr2589029
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
azt mondta: