(Fejezetek a Sim City 3000 Unlimiteddel űzött dolgaimból)

Történelmi fordulópont: Karakpuszta népessége meghaladta az 1.000.000 főt! A kietlen pusztaság mindössze 162 év alatt fejlődött világvárossá (bár meg kell hagyni, megalapításától fogva globális jelentőségű település volt). A kietlen pusztaságba kezdetben senki sem akart költözni, ám a város nagy bölcsességű polgármestere hulladékbizniszbe fogott (pénzért átvette a szomszédos városok szemetét), parkolódíjakat vetett ki, engedélyezte a Nagy Casino letelepülését, valamint a kizságmányoló imperialisták templomának (pláza) megépülését. De ez még kevés bevétel lett volna, letelepedést engedett hát a szuperbiztos börtönkomplexumnak és a mérgező anyagokat előállító üzemnek. Az ebből nyert bevételek nemcsak a város alapítására felvett kölcsön visszafizetésére, hanem az adók nélkülözésére is elegendők voltak. A kezdeti 6000 fő 2000-re apad, és az első harminc évben a lakossági adó 1000 simoleon körül alakult, szemben az említett vállalatoktól befolyó plusszpénzzel, ami 14.000 simoleont tett ki évente. Így a költségvetés évente 6000 simoleon plusszal zárult.

Benépesedés

A lakossági adó eltörlése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis senki sem akart egy szeméttelepre költözni. Arról nem is beszélve, hogy a város területe egy tökéletes síkság volt, folyó/állóvíz és hegyek nélkül.

Így aztán három év spórolás után a dicsőséges polgármester (áldassék a bölcsessége) egy dombot emeltetett, aminek a tetején a gyökér emo-soknak egy romos, kísértetjárta házat helyeztetett el, az ő kérésükre. A hegy sokat dobott a városképen, de még többet segített a hegy mellett létrehozott tó. Ez már kompenzálta a város penetránsságát, így a népesség lassan 12.000 fő fölé kúszott. Így már volt értelme adót kivetni.

Rafinéria

A fejlődéshez elengedhetetlen volt, hogy a lakosok és az ipar viselje a terheket, míg a szolgáltató szektor teljes adómentességet élvezzen. Ki ne akarna irodaházat építeni ott, ahol nem kell adóznia utána? Persze ki akarna irodaházat építeni ott, ahová nem vezet autópálya, és nincs ipar. Így aztán évről évre jelentősen bővítette a vezetés az ipart: sűrű vasúthálózat kiépítése, kiterjedt közuti összeköttetés a szomszédos városokkal, korlátozások mellőzése. Az autópálya viszont sokat váratott magára. Ezzel párhuzamosan a betelepülési kedv nőttön-nőtt, ami újabb és újabb lakóövezetek kijelölését tette ésszerűvé, de a körmönfont polgármester nem biztosította a megnövekedett népességnek a kellő mértékű iskolaellátottságot, kórházakat. Csak a rendőrség volt ott mindenütt, a biztonság kedvéért. Így jóval több adó folyt be, mint amennyi a kiadás volt. Az ember átülteti az ismereteit...

A karakpusztai csoda

Elérkezett hát az idő, hogy a város ne egy sivatag legyen, a pénz megvolt, évente 35.000 simoleon plusszal zárt a budget, úgyhogy megkezdődött a csatornaépítés és a hegyek kialakítása. A városvezetés a kráter-alak mellett döntött,

 majd később a csatorna túloldalán egy alpi-típusú hegyláncolat kialakítását is véghezvitte. A több évtizeden át tartó természetformálás meghozta gyümölcsét: a város minden centimétere hihetetlenül felértékelődött. 50 évvel az alapítás után a város lakossága elérte a 100.000 főt - elérkezett hát az idő a város saját vízellátásának létrehozására. A saját víz jobb minőségű volt, mint a szomszédtól importált, úgyhogy ez újabb lendületet adott a dicsőséges városnak. Végre megnövekedett a települési igény a szolgáltató szektor részéről is; megépült az első autópálya-szakasz.

A krízis

80 évvel a város alapítása után a lakosság már 250.000 fő volt, azonban ez három év alatt 150.000-re apadt. A probléma oka a vízhálózat megszakadása volt egy elöregedett szívattyútelep miatt, amit a polgármester nem vett észre, mert elvonta a figyelmét a szobatársa, aki arról beszélt, hogy nyáron egy szakmai táborba fog menni, meg még sok más - Karakpusztára nézve kevésbé fontos - dologról.

de végül...

162 évvel a város alapítása után már rég helyreállt a demográfiai helyzet (ez többek közt 400.000 simoleont fölemésztő, 6 éves lakossági adómentességet is követelt), a városvezetés komoly szolgáltató-hálózatot épített ki. Kiváló iskola-ellátottság, egészségügy, tűzvédelem, nem túlzsúfolt börtönök, kényelmes tömegközlekedés, korszerű úthálózat, autópálya-körgyűrűvel. Így aztán a lakosság is kezdeményezőbb lett: mindenféle új létesítményt telepíttettek a polgármesterrel (aki addigra már visszamondta a szemét-bizniszt, meg lebontotta a toxikus gyárat): tőzsde, stadion, művészetek palotája, gyógyszer kutatóközpont, tudomány os kutatóközpont, vidámpark, golf klub, városi bíróság, városháza, korcsolyapálya, történelmi szobor (a város tavának közepén található), egyetem, rakétakilövő bázis és űrközpont. És mondanom sem kell, saját energiaellátás is már évtizedek óta ki volt pipálva, méghozzá fúziós erőművek segítségével, amit nyilvánvalóan feltaláltak. Képek:

Karakpusztai Tudományegyetem

A piros nyílnál az egyetem, METRÓVAL!! (és a metróhálózat ugye...)

Lágymányosi lepra még itt is...

Városközpont. Balra a tőzsde, szomszédjában a városháza. Előttük a Trafalgar.

Az ördög plébániája: a kaszinó

Central Business District....

Ötvenévente cserélni kell, és drága. De fúziós!

szavazz rám!  :)

Megjegyzés: nem, nem vagyok beteg. :) Ki kellett pihennem a félévet. Mától tanulni fogok rendesen...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.