Egy kis csip-csup-csodák azok kedvéért, akik nem szeretik a politikát:

Nyolcra odamentem, két stréber már ott volt, állításuk szerint nem tudtak semmit, világos, hogy négyest kaptak, de az még messze volt. Jöttek még többen is, kilencre kialakult a sorrend is - természetesen csak a harmadik körbe fértem be, pedig vittem magammal bicskát, amivel elejét vehetem a bölcsész kifejtéseknek, hogy nekik miért létszükség előttem bemenniük. Még napszemüveget is vittem, hogy a vér ne fröccsenjen a szemembe. Jó, valójában a szokásos málészájú-töketlen stílust alkalmaztam, aztán emiatt csúsztam hátrébb a sorban.

Mi a baj a bölcsészekkel?
Villamosmérnök cimborám szerint az, hogy beképzeltek. Félbölcsészként a tudálékosság *@ssza fel az idegeimet: "én par exelence egyetértek azon álláspontoddal, miszerint de facto harmadik vagy a sorban, ugyanakkor frusztrált állapotod megakadályoz a tisztánlátásban, jelesül, hogy nekem sokkalta nagyobb rászorultságom van az előtted való bejutásra, figyelembe véve kultúráltságom magasabb fokát - de ha intellektuális képességeidet meghaladja a belátás, úgy kénytelen leszek örökös megvetésemmel súlytani"

No, lényegében gyorsan haladt a sor, úgyhogy torkomban a szívemmel léptem be - meg is lepődtem, hiszen a felvételi óta nem éreztem ilyet. Hárman bent, plussz a tanár. Középen egy megtestesült intellektualitás, tőle balra egy ideális tanuló, tóle jobbra én. Meg is kapom az első kérdést, nem tudom a választ, elkezdem hát Ádámnál, de beugrik egy név, a vízözönt átugorva meg is válaszolom a kérdést, azazhogy benyögöm a nevet, meg hogy volt vele valami, aztán kínos csend következeik. Pityu bemutatkozott. Mellettem már nyökög az intellektuális - pad híján nem tud kiesni a padból, de üzekedéshez hasonló hangokkal csakhamar kicsikarja a tanár pillantását: "nos fiam, ön mit tud ehhez hozzáfűzni?" És ő csak mondja, karjaival mozgásba hozza az egész történelmet, térdeit ki be mozgatja, folyton hozzáér az én térdemhez, egyre feszélyezettebb leszek, különösen attól, hogy a világ legsötétebb diákjává fokozódok. Az intellektuális bátran belefűzi saját válaszába azokat a nyökögéseket, amiket én mondtam - a tanár elismerését váltja ki, majd hivatkozik rá később: "ahogy az intellektuális mondta", én meg csak arra várok, hogy vége legyen. Második kérdéscsomag megint nekem jön, megint lehetek a jégtörő. Ez az én formám. Bevillan egy-két adat, a franciák 250ezer dollárt akartak, de itt snitt, a következő emlékfoszlány már tíz évvel későbbről van, próbálok időt ugrani, de a tanár szemfüles, és már mondja is a mellettem ülő, ismét terebélyesen kezd neki, de kéj járja át a szívemet, ahogy az általánosságokat puffogtatja - a tanár hamar csöndre inti. A harmadik kérdéscsoport megint nekem jön először, előtte gyorsan fohászkodtam egyet, majd a kérdés hallatán kivilágosodott az arcom, könnyed mosollyal kezdtem a témába, a legapróbb részletekig kimerítő választ adva - a tanár szemmel láthatóan a markomban van, már csak tartani kell a pozíciómat. Külön öröm, hogy az intellektuális egyre lejjebb ássa magát a bölcsész hadovájával, bár még mindig meggyőző, pedig én eleve kritikusan hallgatom. Újabb és újabb kérdések, pozíciók védése sikeres. A tanár már elnézi, ha egy-egy kérdésre nem tudok válaszolni. Végül mindhárman négyest kaptunk - megtört a jég, a vizsgaidőszak végén följövök a víz felszínére. Irány a ped3 vizsga, még sikerszéria is lehet a dologból. A tételek felét nem tudom, megérkezek, a tanár épp előttem vizsgáztatta le az utolsó embert, de mondták, hogy visszajön. Háromnegyed óra múlva utánanzétem, hol a tanár, meg is találom az irodájában, éppen menni készül haza. A múltkor, mikor megbuktam nála, fél-fél órát volt bent nála mindenki, nem is értem, hogy tíz embert hogyan tudott levizsgáztatni egy óra alatt - mert erről volt szó, ezért késtem le a vizsgát. Kelletlenül kiteregeti a tételeket, hangulatoldóként jön egy szintén késő diák, ő is húz tételt. Nincs nálam toll, a tanár odadja a sajátját. A másik későnél sincs. A tétel a genyábbak közül való, de ezúttal nem hagyom magam, föl is küzdöm magam hármasig, majd ezt meglátva a tanár szemében, abbahagyom az erőlködést, nem kockáztatok meg még egy kijelentést - nem jöhet be minden tipp. Ez a vizsga is megvan. Megyek át a TTK-ra, megnézni kint van-e az Ázsia eredmény, persze nincs. UV-ra jelentkezés lezárva, 36 órán belül vagyunk már, attól függetlenül, hogy még senki sem kapott jegyet. Ezt megismétlem másként: holnap lesz az uv, de még nincs meg a vizsgaeredmény. Holnap pedagógia szigorlat is lesz, szóval "jó volna tudni, mi a hányás".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.